A Tennessee állambeli McMinn megye alig több mint ötvenezres lélekszámával aligha kerül be gyakran a hírekbe. Az elmúlt napokban mégis ez történt, méghozzá a helyi tanterveket meghatározó oktatási bizottság egy friss döntése nyomán: a testület ugyanis egyhangúlag megszavazta, hogy kivegyék a tantervből Art Spiegelman Maus című művét. A döntés még január 10-én született, ám csak néhány héttel később vette észre a sajtó, egy helyi médium, a Tennessee Holler írt először az esetről január 26-án, a következő napokban pedig az amerikai és nemzetközi sajtó számos médiuma átvette a hírt.
A közösségi oldalakat hamar elárasztotta a témával kapcsolatos felháborodott, könyvégetést, holokauszttagadást emlegető posztok tömege, Whoopi Goldberg beszélgetős műsorában is téma volt az eset, Goldberg félresikerült megnyilvánulásaiból szintén botrány és felfüggesztés lett, mindeközben a Maus újra élre tört a bestseller-listákon. A könyv tehát tulajdonképpen diadalmasan jött ki az esetből, így akár legyinthetnénk is a dologra, ám az, hogy miért szított ekkora indulatokat az ügy, az amerikai és a globális közbeszéd állapotáról ad tanulságos látleletet.
Az iskolaszék döntéshozatali folyamata pro és kontra érvekkel a maga teljességében elolvasható angolul ide kattintva; a lényeg, hogy a bizottság lényegében korhatári aggályokat fogalmazott meg a könyv kapcsán.
Meztelen egerek
Aki nem ismerné: Art Spiegelman Maus címen emlegetett könyvpárja egy kétrészes (Maus – Egy túlélő regénye és A teljes Maus) képregény vagy grafikus regény, azaz klasszikus képregénykockákon, kevés szöveggel mesél a holokausztról a szerző szüleinek történetén keresztül, akik megjárták Auschwitzot. A kötet különlegessége, hogy a Maus szereplői antropomorfizált, azaz emberszerű állatokként jelennek meg: a zsidók egerek, a nácik macskák, a lengyelek disznók, az amerikaiak kutyák, és így tovább. A Maus első része 1986-ban, második része 1991-ben jelent meg, ’92-ben Spiegelman Pulitzer-díjat kapott érte, és azóta is a holokauszt irodalmának klasszikusa, az Egyesült Államokban is sok helyen szerepel a nyolcadikosok tantervében. A szóban forgó tankerületben a Maus az angol nyelvű irodalom tantárgy keretein belül a holokauszt több hónapon át tartó feldolgozásának központi alkotása volt.
Ezen változtat most a szóban forgó tennessee-i tankerület, szerintük ugyanis a könyv túl felnőttes, nem való nyolcadikos, azaz 13-14 éves gyerekek kezébe, ezért inkább keresnek egy másik, helyénvalóbb kötetet a holokauszt tanításához.
Official Statement from the McMinn County School Board: pic.twitter.com/eNKJlhLOrm
— McMinnCountySchools (@McMinnCountySch) January 27, 2022
A bizottság tagjai hangsúlyozzák, hogy nem vonják kétségbe a Maus irodalmi értékét vagy annak fontosságát, hogy a gyerekek a holokausztról tanuljanak, ám nehezményezik, hogy a kötetben istenkáromló szavak szerepelnek, valamint erőszak és öngyilkosság képi ábrázolása – az utóbbira az Egyesült Államokban különösen érzékenyek. A gyűlés leiratának tanúsága szerint az egyik bizottsági tag nehezményezte, hogy a kötetben akasztások, illetve gyerekek megölése látható, mondván, nem érti, az oktatási rendszer miért népszerűsít ilyen dolgokat, hozzátéve, hogy ha neki lenne ilyen korú gyereke, biztosan kivenné az iskolából, ahol ilyet tanítanak.
A bizottság felrótta a könyvnek azt is, hogy túl sok benne a meztelenség. Ez utóbbi kitétel különösen sok kritikát kapott: meztelenségről beszélni rajzolt állatok esetén, legyenek bármilyen emberszerűek, meglehetősen visszás, ráadásul a kifogásolt meztelenség-ábrázolás egyike történetesen a szerző anyját ábrázolja holtan, aki öngyilkosságot követett el, azaz a kép semmiképp sem pornográf. De az istenkáromlás érve sem áll túl stabil lábakon, hiszen a kifogásolt kifejezés a „God damn”, azaz istenverte vagy átkozott aligha olyasmi, amit egy tizennégy éves ne hallott volna már.
A Maust egyszer már megpróbálták betiltani, hasonlóan visszás módon: 2015-ben Oroszországban, akkor azzal indokolták a könyv betiltását, hogy a borítón horogkereszt látható, ami önkényuralmi jelkép, és mint ilyen, tilos – tekintet nélkül arra, hogy a Maus borítója egyértelműen nem a náci ideológia mellett foglalt állást. Ám ahogy az oroszországi esetben, úgy Tennessee-ben sem a hivatalos indokok munkálnak a háttérben. Az iskolaszéknek minden joga megvan arra, hogy így döntsön, és bár az ügyet betiltásként aposztrofálják, valójában a Maust a kérdéses tankerületben továbbra is nyugodtan megveheti, elolvashatja bárki, a gyereke kezébe adhatja – csak épp az iskolában nem lesz tananyag.
Ahonnan ered, és amiért ekkora indulatokat szított a döntés, az sokkal inkább összefügg a liberális-konzervatív szembenállással és azzal, ahogy a cancel culture és a cenzúra összegabalyodik a szólásszabadsággal, még távolabbról nézve pedig azzal, ahogy Amerikában a történelmi bűnök és nehéz témák – mint a rasszizmus, a rabszolgatartás, az antiszemitizmus, az LMBTQ ügyek – tanításáról és a mindezzel kapcsolatos közbeszédről gondolkodnak.
Szembenézés a történelemmel
Tennessee hagyományosan konzervatív állam, McMinn megyében pedig korábban a tankerület vezetősége már hitet tett az iskolai tananyagban fellelhető trágárság és meztelenség visszaszorítása mellett – még ha tudjuk is, hogy itt valójában nem erről van szó. Tavaly májusban az állam keleti részén kirúgták tanári állásából Matthew Hawnt, aki társadalomtudományt tanított, éspedig azért, mert óráinak visszatérő témája volt a fehérek privilegizált helyzete, és az amerikai társadalom szövetébe ivódott, rendszerszintű rasszizmus. Hawn kirúgása időben is csaknem összeért egy témába vágó új jogszabállyal: három nappal elbocsátása után a tennessee-i törvényhozás elfogadott egy törvényt, amely alaposan korlátozza az állami iskolákban dolgozó tanárokat abban, ahogy a rasszizmusról beszélhetnek az osztályteremben.
A szabályozás értelmében a tanárok nem taníthatnak arról, hogy „bárki eredendően privilegizált helyzetű, rasszista, szexista vagy elnyomó lenne akár tudatosan, akár tudat alatt”, mert ezzel a diákoknak „rossz érzést, bűntudatot, kínlódást vagy bármilyen egyéb lelki stresszt” okozhatnak. Ha pedig egy pedagógus szándékoltan megsérti ezt a szabályt, elveszítheti a tanári engedélyét, a tankerületet pedig akár egymillió dolláros büntetéssel is sújthatják. Ez az úgynevezett „anti-CRT” törvény, melyben a CRT a critical race theoryt, a kritikai rasszelméletet fedi, amely ekkorra már jó ideje kulcstéma volt amerikai közbeszédben – ennek a vitának esett áldozatául Matthew Hawn tanári pozíciója.
De mi is az a kritikai rasszelmélet?
A kritikai rasszelmélet alapvetően amerikai fogalom, ott született meg az 1960-as években – azóta azonban több országban foglalkoznak a témával a polgárjogi tudósok. Az elmélet gyakorlatilag azt állítja, hogy az amerikai jogrendszer eredendően a fehér emberek érdekeit tartja szem előtt a színes bőrűek rovására, vagyis az amerikai jogban hangoztatott semlegesség a gyakorlatban diszkriminációhoz vezet. Az érthetőség kedvéért: amikor a fent említett tanár arról hozott példákat a diákoknak, hogy hány alkalommal lőttek le amerikai rendőrök fegyvertelen, feltett kezű színes bőrű embereket, miközben felfegyverzett, bevallottan erőszakos bűncselekményt elkövetett fehér emberek sértetlenül úszták meg a rendőri intézkedést, akkor ő a kritikai rasszelméletnek megfelelő gondolatokat tanított a diákoknak.
Vigyázat, könyvveszély!
A CRT oktatása 2020 óta van az amerikai közbeszéd homlokterében, a korlátozására vagy betiltására irányuló törekvések pedig mára összemosódtak bármilyen más rasszizmusellenes gondolat, a rasszizmus és antiszemitizmus bűneinek oktatásával: az anti-CRT törekvések lényegében azt szeretnék, hogy az elnyomással, egyenlőtlenséggel, a társadalmi igazságossággal, így például az amerikai rabszolgatartással ne foglalkozzanak az iskolákban. És erre nem csak Tennessee államban vannak kísérletek: a könyvbetiltás eleve egyidős a könyvnyomtatással, a közelmúlt pedig kiemelten terhelt ilyen próbálkozásokkal. Tavaly novemberben egy texasi jogalkotó, Matt Krause egy nyolcszázötven címből álló listányi könyv eltávolítását kérte a helyi iskolákból. A könyveknek csak egy része foglalkozott rasszizmussal és elnyomással, közel kétharmaduk LMBTQ-témákat érintett, Krause pedig külön kiemelte, hogy a szexuális felvilágosítást és a nemi betegségeket érintő köteteket is el kell távolítani. A napokban is történt egy zavarba ejtő eset, amely már jócskán túlment a ki- és betiltáson: szintén Tennessee államban egy lelkész könyvégetésre hívta a híveket, melyre „boszorkánysággal” kapcsolatos könyveket és okkult tárgyakat várt az egyetértő közönségtől, a többi között Harry Potter- és Alkonyat-könyveket.
A Tennessee-ben elfogadott törvény kritikusai épp nemes egyszerűséggel a történelem fehérre mosásának eszközeként aposztrofálják az anti-CRT törekvéseket. A fehérre mosás angol nyelvű kifejezése, a whitewashing kétértelmű, találó kifejezés: egyszerre jelöli azt, amikor valaki tudatosan igyekszik elsikálni a saját felelősségét valamilyen múltbéli tettében, és azt is, amikor a filmekben fehér színészek játszanak nem fehér bőrű szerepeket, azaz kifehérítenek nem fehér történeteket. A kritikai rasszelmélet tanításának tiltásában a whitewashing jelentéséhez hasonlóan mosódik össze a fehér privilégium és a felelősség nem vállalása annak bűneiért.
A téma szakértői a Maus mostani kizárását az iskolai tantervből ugyancsak a kritikai rasszelmélet tiltása egy újabb formájának látják: ahogy az említett törvény arra hivatkozik, hogy a diákoknak felkavaró lehet ilyen témákról hallani, úgy a Maus tanrendből való kitiltását is a gyerekek lelkének védelmével – a meztelenségtől és a káromkodástól – indokolják. Emily Knox egyetemi tanár szerint, aki könyvet is írt A 21. századi amerikai könyvbetiltások címmel, az ügy a cenzúra témakörében tárgyalandó: a bizottság érvei valójában csak ürügyek arra, hogy megszabaduljanak valamitől, ami kellemetlen számukra, de mégse vonják magukra a cenzúra vádját, hiszen nem lehet meztelenséget kiáltani egerek kapcsán.
Knox kiemeli azt is, hogy bár a tennessee-i eset messze nem betiltást jelent, csak a hozzáférés korlátozását, ám jelentőségét így sem szabad alábecsülni: hiába ugrik meg egy ilyen eset hatására a Mausból eladott példányok száma, azok nem biztos, hogy a tennessee-i gyerekekhez vándorolnak majd, így a könyv kivétele a tantervből igenis elveheti tőlük a lehetőséget, hogy megismerjék ezt a könyvet. A szakértő szerint ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a könyvek hozzáférhetőségének ilyen-olyan mértékű redukciójára irányuló törekvések politikai oldalaktól függetlenek: jobb- és baloldalon épp úgy előfordulnak, konzervatív és liberális csoportok is vetetnének le könyveket a polcokról.
Emily Knox egyébként a könyvek befolyásoló hatásaival kapcsolatos félelmeknek egy érdekes vetületét is felveti: szerinte a reformációval és a protestáns irányzatok által hirdetett sola scriptura („egyedül a Szentírás”) tanításból eredően terjedt el az a gondolat, hogy az olvasás (legalábbis a Bibliáé) megmentheti a lelket – és ha a szövegnek ilyen erős hatása van, akkor bizony vigyázni kell, milyen szövegeket engedünk a gyerekek kezébe. És bár Tennessee messze van, a Maus pedig nálunk egyelőre még kapható, azért a gyerekek könyvektől való megvédése nem idegen gondolat Magyarországon sem.
