Lawrence Ferlinhetti hétfő éjjel hunyt el, a fia, Lorenzo arról tájékoztatta a nyilvánosságot, hogy a halál oka intersticiális tüdőbetegség volt. Ferhlingetti ugyan San Fransisco ikonja lett, de New Yorkban született 1919-ben, ahol nehéz gyerekkor várt rá: apját már nem is ismerte, anyja pedig elmegyógyintézetbe került, így őt a nagynénje nevelte. A New Yorkból hirtelen távozó nagynéni szintén elhagyta őt hétéves korában, ezt követően a gazdag család vette magához, amelynél a nő dolgozott. Ferhlingetti az egyetem elvégzése után újságíró lett, majd csatlakozott a haditengerészethez a második világháború alatt.
Leszerelése után folytatta tanulmányait, a párizsi Sorbonnone-on is hallgatott irodalmat, ebben az időszakban születtek első versei. Amerikába visszatérve Kalifornia vonzotta magához, ami a mediterrán hangulatával jobban tetszett neki New Yorknál. 1953-ban nyitotta meg San Fransiscóban a City Lights könyvesboltot, amely az amerikai beat irodalom egyik kultikus helyévé vált.
Fiatalok voltunk és bolondok. És nem volt pénzünk
– mondta Ferlinghetti, aki emiatt puhafedelű köteteket adott ki, amit akkoriban mélyen lenézett a hivatalos irodalmi elit. A legtöbb könyvesbolttal ellentétben, a City Ligths nem zárt be hétvégenként, hanem pezsgő ellenkulturális rendezvények voltak, ami felkeltette a fiatal Jack Keruac és Allen Ginsberg érdeklődését is.
Ferlinghetti 1955-ben hallotta először, ahogy Allen Ginsberg felolvasta egyik friss költeményét, az Üvöltést. Másnap táviratot küldött a költőnek:
Üdvözöllek egy nagyszerű pályafutás kezdetén. STOP. Mikor kapom meg az Üvöltés kéziratát
Ferlinghetti szerint az Üvöltés előtt az amerikai költészet kicsit olyan volt, mint manapság: költészet a költészetről. Ginsberg sorai azonban kirúgták az elefántcsonttorony falait, és kicsit hasonló hatással voltak a kulturális életre, mint a rockzene a hatvanas években.
Az Üvöltést a 20. századi amerikai költészet egyik legjelentősebb műveként tartják számon, de akkor hatalmas botrány lett belőle. A köteteket Nagy-Britanniában nyomták ki, és amikor beérkeztek hajóval San Fransiscóba, azonnal lefoglalta a hatóság. 1957-ben Ferlinghettit és Ginsberget letartóztatták obszcenitás vádjával.
Nem aggódtam. (…) Rájöttem, hogy a börtönben rengeteget tudok olvasni és úgysem tarthatnak benn örökké. Amúgy meg ez a botrány tett fel engem a térképre
– idézte fel később. A hónapokig tartó tárgyaláson végül nekik adott igazat a bíróság, az Üvöltés megjelenhetett, az ügy fontos mérföldkő a cenzúra visszaszorításában és a szólásszabadság megőrzésében, másfelől a botrány valóban nemzetközileg ismertté tette Ginsberget és Ferlinghettit.
Ferlinghettinek 1958-ban jelent meg első saját verseskötete, a Coney Island of the Mind, amiből egymillió példány fogyott, és amit egyik legjobbjának tartanak, bár a később még több mint ötven kötete jelent meg. Politikai aktivizmusa egész életében megmaradt, ahogy ezt szűk tíz évvel ezelőtt a magyar kormány is megtapasztalhatta. 2012-ben a zsűri egyhangúlag Ferlinghettinek ítélte oda a frissen alapított Janus Pannonius nemzetközi költészeti nagydíjat, ám ő visszautasította, miután tudomást szerzett arról, hogy azt részben a kormány finanszírozza.
Mivel a díjat jelenleg részben a magyar kormány finanszírozza, és mivel a jobboldali rezsim politikája a tekintélyelvű irányítás felé, következésképpen a szabad véleménynyilvánítás és a polgári szabadságjogok korlátozása felé tolódik, nem tartom lehetségesnek, hogy az Egyesült Államokban elfogadjam a díjat
– indokolta döntését az akkor 93 éves költő, aki tavaly, 100 évesen jelentette meg utolsó könyvét, az önéletrajzi ihletettségű Little Boyt. Mikor megkérdezték, büszke-e mindarra, amit elért pályája során, azt felelte:
Nem tudom, a büszkeség szó túl egoistán hangzik. Inkább boldogat mondanék. Bár, amikor az ember megpróbálja definiálni, mit is jelent a boldogság szó, akkor kerül csak igazán bajba
