A Vígszínházban kialakult helyzet kapcsán én, a néző, szomorúságot érzek
– így kezdi írását Gundel Takács Gábor, akinek véleménye a Szemlélek oldalán olvasható.
A műsorvezető azt írja, ha Eszenyi Enikő marad a Vígszínház igazgatója, nem szeretne az elkövetkező időkben az intézménybe járni, miután sokan Eszenyi ellen szavaztak és a másik pályázóra, Rudolf Péterre tették voksukat.
Ha végül új igazgatót választanak, az egy új helyzet. De ha Eszenyi Enikő marad, akkor én hogy menjek be a következő előadásra? Egy olyan színház előadására, amelyikről most már tudom, hogy a társulat jelentős része nem akar az igazgatójával – egyben több előadás rendezőjével és/vagy szereplőjével – együtt dolgozni. Hogyan adjam át magam egy szerelmi jelenetnek, miközben tudom, hogy az egyik színész Eszenyi-párti, a másik meg Eszenyi-ellenes? És egyáltalán: mennyire hiteles egy olyan művészeti alkotás, amelyikről tudom, hogy a próbák „toxikus légkörben” zajlanak, és egy súlyos feszültségektől terhelt alkotói közösség hozta létre?
– írja Gundel Takács.
Hozzáteszi, azt nem vitatja el, hogy Eszenyi szakmaiságát találták a legjobbnak a szakmai bizottságban, de szerinte az is szakmai kérdés, hogy van-e szakmai közösség a színházban.
Ha újra a régi igazgató kap lehetőséget, akkor vajon milyen társulatot vizionálnak szakmailag? És számomra itt dőlt el a kérdés. Ha arányaiban 118 emberből 113 feláll és elmegy, az azt jelenti, hogy ennyi ember nem tévedhet, és ezért nem fogok többé jegyet váltani a Vígszínházba. Ha a jelentős részük megalkuszik, akkor tudom, hogy ez nem egy vezetőjében hívő, valós szakmai alkotóközösség és akkor ezért nem fogok jegyet váltani a Vígszínházba. Feltehető persze az is, hogy a 113 ellene szavazó ember nem megalkuvó, jó igazgatónak tartja Eszenyit, ám Rudolfot még jobbnak véli, de akkor Eszenyi hogy néz majd a saját társulata szemébe, milyen hatékonysággal vezeti őket, miközben tudja, hogy szívesebben dolgoztak volna mással? Sajnos a kör bezárult
– zárja sorait a műsorvezető.
Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu
