Rippl-Rónai Józsefet és szeretőjét, Bányai Zorkát tulajdonképpen a festő felesége hozta össze, amikor egy alkalommal a házaspár egy kisvendéglőben ebédelt, amikor Rippl-Rónai felfigyelt a hely különleges arcú pincérnőjére, és felhívta rá felesége, Lazarine Baudrion figyelmét. Az asszony, aki tudta, hogy férje épp modellt keres, maga javasolta, hogy hívják el a lányt a műterembe. Így indult az ismeretség az ekkor ötvennégy éves festő és az alig tizenhét esztendős Bányai Elza között, aki Rippl-Rónai magánéletére éppoly felforgatóan hatott, mint festészetére.
Rippl-Rónai József ugyanakkor fiatalabb korában sem volt a szűziesség szobra: már a müncheni művészeti akadémiát is úgy hagyta el, hogy egy megesett leányt hagyott maga után, ő volt az édesanyja a festő egyetlen vér szerinti gyermekének, bizonyos Amelie Feiglnek, akivel azonban húsz évig nem is találkozott, és később sem lett szoros a kapcsolatuk. A müncheni évek után a festő Párizsba ment, ahol Munkácsy keze alatt kezdett dolgozni, ám fokozatosan elhagyva mestere stílusát, lassanként rátalált saját hangjára. Ezekhez a képeihez a várost járva keresett modelleket – így ismerte meg későbbi feleségét, Lazarine Baudriont is, aki szintén festőnek készült. Házasságuk harmonikus volt, a nő ugyanis nemcsak modellje, hanem alkotótársa is volt. Egyetlen bánatuk az volt, hogy nem született gyerekük – így aztán, amikor Lazarine húga hirtelen meghalt, magukhoz vették árván maradt kislányát, Anette-et, akit a festő Anellának becézett, és saját lányaként szeretett. A kis család télen Budapesten, nyáron Kaposváron élt, eddigre már anyagi nehézségeik is enyhültek.
Felesége nem volt féltékeny Rippl-Rónaira, pedig a festő modelljeivel szoros barátságba került, olyan is volt, aki egy időre hozzájuk költözött, így érthető, hogy a kis pincérlányra sem gyanakodott. Elza jó ideig csak szülői felügyelettel ülhetett modellt a festőnek, ám egy idő után kialakult akkora bizalom, hogy már egyedül is elengedték a műterembe. Az ártatlannak indult kapcsolatból azonban egyszer csak szerelem lett, ami szétrombolta az addigi családi idillt, Lazarine egyre inkább a kaposvári házukban töltötte idejét, és a festő viszonya nevelt lányával is megromlott.
A lány, akit ő csak Zorkának nevezett, tizenkét évig vele maradt, ha nem is exkluzívan: Zorka Rippl-Rónai körében igen kelendő volt, ő pedig nem egyszer engedett az udvarlásnak. Végül azért váltak el útjaik, mert a festő egészsége megromlott: három agyvérzése után, félig lebénulva hazatért feleségéhez a kaposvári házba, ott töltötte élete utolsó szakaszát. Zorka alakja a távolba veszett – ám nem teljesen: ezerarcú alakját egyes becslések szerint háromszáz olaj- és pasztellkép őrzi, ezzel a magyar művészettörténet egyik legtöbbet ábrázolt modellje.
Kiemelt képünkön:Rippl-Rónai József Önarckép barna kalapban című képe a Rippl-Rónai és Maillol – Egy művészbarátság története című kiállításon, a Magyar Nemzeti Galériában 2014. december 16-án, a megnyitó napján MTI Reprodukció
