Ma teljesen természetesnek vesszük, hogy néhány órán belül akár a világ másik oldalára is repülhetünk egy jókora utasszállító géppel, a városok felett átsuhanó óriásokra pedig már fel sem kapjuk a fejünket, pedig a repülés mindössze százhuszonöt éve része a történelemnek: a végül saját találmánya által megölt Otto Lilienthal 1895-ben hajtotta végre az első vitorlázórepülést, 1903 decemberében pedig a Wright fivérek emelték a levegőbe az első irányítható, motorral hajtott, levegőnél nehezebb eszközt:
Fotó: Library of Congress
A történelmi tettet végrehajtó Flyert látva (fenn) egyértelműen úgy érezhetjük, hogy a repülőgépmérnököknek és feltalálóknak a következő huszonöt évben már semmi dolga nem volt a gépek alakjának csiszolásával, hiszen hasonló kétfedeles csodák repültek az első világháborúban, valamint a húszas években is szép számmal felbukkantak az égen.
Ennél nagyobbat azonban nem is tévedhetnénk, hiszen a feltalálók és az autodidakta mérnökzsenik egyáltalán nem adták fel az álmot, hogy még gyorsabb, még tökéletesebb és legfőképp: még több szárnyú gépet építsenek. Ezek közül mutatjuk be ma a legszürreálisabb próbálkozásokat.
Horatio F. Phillips (1845-1926) sokszárnyú szörnyei
A tizenöt méteres ugrásra képes gép 1904-ből:
A százötven métert irányíthatatlanul megtevő, két és fél méteres propellert kapott óriásketrec 1908-ból:
Az 1911-es modell, orrában egy soros hathengeres motorral és egy komplett ablakredőnnyel:
Fotók: ctie.monash.edu.au
d’ Equevily-Monjustin hat, illetve hétszárnyú repülője, 1907
Fotók: Flying Machines
A 3393 apró tetraéderből felépülő óriásszárny, a Canadian Aerial Experiment Association (Kanadai Légikísérleti Szövetség) által 1907-ben épített Hattyú (Cygnet)
Fotó: San Diego Air & Space Museum Archives
A Dufaux-testvérek, Henri és Armand által 1908-ban épített és kipróbált Dufaux, ami leginkább egy derékba tört polcsorra hasonlított
Fotó: Pionnair-ge
A Bousson-Borgnis-féle háromszárnyú vitorlázógép (1908), amivel tervezői saját elmondásuk szerint egy órán át képesek voltak repülni
Fotó: Flying Machines
Wilbur R. Kimball sokpropelleres réme, 1909
Fotó: Skaterscafé
Jean Dorand a francia légierő számára épített gépe, 1909
Fotó: Laboite Verte
Howard Huntington hat sirályszárnyat és egy jókora propellert is felvonultató próbálkozása, 1912-1914
Fotó: The Aerodrome
A Caproni Ca.60 Noviplano, ami nyolc V12-es motorjával és kilenc szárnyával igen impozáns látványt nyújthatott az 1921 tavaszán az Alpok déli lábainál fekvő Lago Maggiore körül nyaralóknak. Az első felszállása után hatvan méteres magasságba emelkedő, majd a vízre leszálló, száz ember utaztatására tervezett gép azonban landolás után összetört és elmerült.
Fotók: Wikimedia Commons és Flying Machines
A nevét a jura kor ragadozó őshüllőjéről, a Pterodactylusról kapott, furán kis testű Pterodactyl MkI, egy brit professzor, Geoffrey Hill 1928-ban megvalósult álma
Fotó: Wikimedia Commons
Waldo Waterman találmánya, a miniautóként és repülőgépként is működő Waterman Arrowbile. Az öt példányban gyártott gép 1937-ben repült először.
Fotó: SDASM Archives
Willard Custer leginkább repülőgépek és autók tesztelésére használt szélcsatornákra hasonlító szárnyú szörnye, a Custer Channelwing a negyvenes évek hajnaláról
Charles Zimmerman az amerikai légierő számára tervezett palacsintája, a Vought-Zimmermann V-173, melynek egyetlen elkészült prototípusa 1942 és 1947 közt közel kétszáz alkalommal repült. A projektet ezzel szemben nem folytatták tovább.
Az amerikai Avro által 1958-ban épített VZ-9 Avrocar, melyet három éven át próbáltak tökéletesíteni, de az alumíniumtestű repülő csészealj fejlesztését stabilitási problémák és a bizonytalan röpképesség – néhány méternél magasabbra egyáltalán nem tudott emelkedni – miatt 1961 szeptemberében leállították.
