Kultúra

Szenzációs fotók a hullák szépségkirálynőjéről

24.hu
24.hu

2017. 11. 26. 09:00

Szigorúan vízálló legyen a make-up, vehetjük a legdrágábbat nyugodt szívvel, úgysem kell már másra költenünk. Matiné.
Korábban a témában:

Én, ha az öngyilkosság mellett döntök, elegánsabban fogom csinálni. Nem fogok szaros gyógyszerekkel trükközni, a franc se akar vonat alatt széttrancsírozódni, tíz emelet magasból lebucskázni, nem iszom savat, nem robbantom magamra a kéglit, nem dugom a régi sütőbe a fejem. Én az okos Ophelia leszek, a gyönyörű, az emlékezetes, a halálában is fenséges. Nyárnak kell lennie, érdemes előre megnézni a meteorológiai jelentéseket, hogy aznap garantált legyen a szélcsend, a feszülő víztükör, a napsütés. Délutánig kell várni, amikor már alábbhagy a hőség. Gyógyszerek, persze, ehhez is kellenek, jó előre érdemes őket összegyűjtögetni, kikalkulálni az épp elegendő adagot. Ezen felül csak egy kötél kell, és, persze, a búcsúlevél. Aki igazán stílusos akar lenni, az mindenkitől elbúcsúzik, és mindenkit feloldoz a bűntudat alól. Nem jó, ha nem marad levél, akkor a hátramaradottak évekig találgatnak csak, megeszi őket a bánat, a lelkifurdalás, és a végén még utánunk csinálják. Jobb a szálláson, a légkondis nappaliban sminkelni. Szigorúan vízálló legyen a make-up, vehetjük a legdrágábbat nyugodt szívvel, úgysem kell már másra költenünk. Hajat kiengedni, legszebb ruhánkat felvenni. Ezután következik a minimum két telefon, hogy egy óra múlva találka a parton, a szokott helyen. És irány a nádas. Ott szépen ki kell pányváznunk magunkat a legvastagabb szálhoz, ami elég erős, hogy megtartson minket. Ekkor kell bevenni a gyógyszereket, a kedvenc whiskynkkel.

Mi az a Matiné?

Vasárnap délelőttönként egy-egy regényből mutatunk részletet, jobbára kortárstól, remek szövegeket, történeteket. Ha tetszik, az oldal alján ott a kötet szerzője, címe, kiadója, irány a könyvesbolt vagy a könyvtár.

A Matiné eddigi termését itt találni.

Majd arccal a víztükör felé, és jön is az álom hamar. A találkára percre pontosan érkeznek, akiket meghívtál, és így találnak rád, teljes pompádban. A széklet, a nedvek, a gázok már eltávoztak belőled, de még nem kezdtél el puffadni. A szép halott. Az leszel. Nagyon sokat gondoltam erre a gyönyörű hullára, mindig más ruhában, más sminkkel képzeltem el magam. Hol rózsákkal a hajamban, hol apró gyöngyökkel, kagyló nyakékkel, egy rég elhagyott aranymedállal. Rózsaszín körmökkel, színjátszós körmökkel, vérvörös rúzzsal, duzzadt ajakkal, a halál engem ne sápadtra csókoljon. Erős pirosítót képzeltem magamra, ebbe a nőbe bele kell szeretni. Máskor nagyon körülményesnek tűnt az egész, és hirtelen túl sok hibát találtam magamon, el kell menni pedikűröshöz is, egy halottnak nem lehet csorba a lábkörme, és a szőrökre is ügyelni kéne, nini, szúr a tetem lába, a sátán se feküdne le szívesen egy ilyen jetivel. És fogyni is kellene még egy kicsit, ez a has nem túl esztétikus, ha nem húzom be, olyan, mint egy napon felejtett strandlabda, lifeg majd a víz tetején, pfuj, mindjárt elokádom magam. Nehéz feladatnak tűnt a legszebb halottá válni, a hullák szépségkirálynőjévé.

Fotó: Marjai Judit

Buzgón jártam a fogyasztószalonba, mindennap egyre bőszebben tapasztgattam a romosnak ítélt homlokzatot, de hiába, csak pattogzott a festék. Őrjítő volt, ahogy a szépen pedikűrözött láb két hét alatt megint egy köpedelem lett; vissza a rosszarcú asszonyhoz, reszelgesse már még egy kicsit a kemény bőrt, de akkor meg az arcom esett szét; egy szó, mint száz, kezdtem belefáradni a hiábavaló és végtelen küzdelembe. Ajaj, böngésztem tovább elfelhősödött tekintettel a mellékhatások hosszú jegyzékét, bőrkiütések, pattanások, akné. Ami egy szernél előjöhet, rajtam elő is jön, az fix. Vagyis megint csúszik az Ophelia-projekt, ragyaverten csak nem úszkálhatok, ez agyrém. Ahhoz, hogy újra szép legyek, tettre kész, össze kell szednem magam. Az állapotom katasztrofális, egyáltalán nem öröm rám nézni, nekem is elmegy a kedvem mindentől, ha magamra gondolok. És amíg ilyen tetű formában vagyok, esélyem sincs elmenni fodrászhoz vagy kozmetikushoz, rüffed csak egyre a pofám, a hajam hínár, foltos hínár, döglött hínár, virítanak benne az ősz hajszálak. Rendesen fogom szedni a bogyókat, határoztam el, és pár hónap alatt emberré varázsolom magam. Olyanná, aki már készen áll arra, hogy büszkén és fenségesen távozzon, a legjobb formájában mondjon hellót. Éjjel meg is ünneplem ezt a remekbe szabott elhatározást, határoztam el. Ahogy hazaértem, el is kezdtem. Mindig a legelső poharat szerettem a legjobban. Szagolgatni az italt, átadni magam a várakozásnak. Az első, lassú kortyokban a belefeledkezést kerestem, az örök újat, a lángolást. Jött is, menetrendszerűen. Olykor fél órán át is kitartott ez a jó, bár az utolsó kortyoknál nyugtalan lettem, alig vártam a második, átmeneti poharat, amin egyszerűen csak túl kell esni. Most már a hatásra hajtottam, a harmadikra, aminél kiürül az első palack. Itt lettem igazán nyugodt, ellazult, itt már ugyanaz a szám ment bennem végtelenítve, ez már maga volt a biztonság. Jöhettek, bogyók, gondoltam, Tegretol, Xanax, Cymbalta. A második üveg felénél kezdtem érezni azt, amit addig soha. Elnehezültek a karjaim, húzódott a szemhéjam, milyen jó. Le a padlóra, tekintetet a plafonra, milyen gyönyörű, hogy úszik, mennyire szeretem én ezt a plafont, gondoltam. Oh, ez már a víz, egy tó, nem is tó, tenger, óceán, nem is földi víz, nincs-neve-víz, alattam elképesztő mélység, ringat, ringat, milyen színű lehet? Fehér, mint a mennyezet, kék, mint a mennyezet, pink, mint a mennyezet, kifordult a szoba, nem volt színe a mennyezetnek, hirtelen nem láttam semmit, örvény, örvény, segítség. Nem tudom, miképp jutottam el a vécéig, mindenesetre hánytam, öklendeztem, hánytam megint, vörös volt, jaj, ez vér, nem vér, csak vörösbor, nem bírom a hányásszagot.

Fotó: Marjai Judit

Milyen okos voltam, hogy vettem még két biztonsági üveggel, ugrott be, miközben feltápászkodtam, ilyen bűzlő pofával nem tudnék elaludni. A pohár kiesett a kezemből, a többi mocskos volt, hát üvegből vedeltem tovább. Be kell menni a kisszobába, sipirc, nyomás, nyomás, adtam ki magamnak az utasítást, fel kell jutnod a galériára, el kell aludnod. Mindig így beszéltem magammal ilyenkor, ez hatott, az Őrmesterre mindig hallgattam, tudtam, ő jó hozzám, tudja, mire vágyom, segít. Már üvöltözött is az Őrmester, bal lábat a jobb után, balt a jobb után, masírozni a hálóba, eljutni, odavergődni, ez az egyetlen feladatod maradt mára, kislány, felmászni a létrán, aztán végre jól kialudni magad. Mire odajutsz, gyenge leszel, elesett, úgy alszol majd, mint akit fejbe vertek, alszol, alszol, alszol. Ha nagyon-nagyon ügyes vagy, akkor egészen délig! Meg tudod csinálni, hajrá, na, lódulj, nem maradhatsz a konyhakövön. És sikerült, eljutottam a létráig. Az igazi Rossz azonban csak ezután következett.

 

Karafiáth Orsolya: Szirén

Scolar, 2017

Figyelem!

Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes, lelkielsősegély-számot!

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

AACHEN, GERMANY - JANUARY 22: German Chancellor Angela Merkel and French President Emmanuel Macron sign the Aachen Treaty on January 22, 2019 in Aachen, Germany. The treaty is meant to deepen cooperation between the countries as a means to also strengthen the European Union. It comes 56 years to the day after then German Chancellor Konrad Adenauer und French President Charles de Gaulle signed the Elysee Treaty, or Joint Declaration of Franco-German Friendship. (Photo by Sascha Schuermann/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.