Kultúra ismeretlen budapest

Ismeretlen Budapest: a háború sújtotta belvárosi tündérvár

A szűk Zichy Jenő utca egyik háza felett ma átsiklik a tekintetünk, száz évvel ezelőtt viszont le se tudtuk volna venni róla a szemünket.

Külső-Terézváros szűk utcáin sétálva ízelítőt kaphatunk a főváros építészetének minden korszakából, de az épületek a világháború pusztítása, a felújítások halogatása, vagy a pénztelenség miatt már sokszor nem hasonlítanak egy évszázaddal ezelőtti, eredeti önmagukra. Erre a legjobb példa talán épp a Zichy Jenő utca (nem tévesztendő össze a Városliget tőszomszédságában fekvő Zichy Géza utcával, melynek romantikus várkastélyáról közel egy évvel ezelőtt zengtünk ódákat) 10-es számú háza, melyet a terézvárosi orvostársaság elnöke, dr. Weisz Jakab megrendelésére tervezett a századfordulós szecesszióhullámot meglovagló építészpáros, Révész Sámuel és Kollár József.

_mg_0165
Fotó: Vincze Miklós/24.hu

Majdnem Kollár-Klemencz

Kollár József (1869-1943) és Révész [Rosenfeld] Sámuel (1877-1928) egyaránt a Műegyetemen tanultak, majd Schmahl Henrik (akinek a Rákóczi úton álló, egy falatnyi Spanyolországot a Belvárosba hozó épületéről korábban már írtunk) irodájában helyezkedtek el. Barátságuk itt elmélyült, majd 1900-ban társakká váltak, és egészen az első világháborúig dolgoztak együtt. Ezen másfél évtized alatt több, mint százötven épületet jegyeztek együtt, melyek mindegyike viselte a kézjegyükké vált, gótizáló elemekkel kevert geometrikus szecessziót. Épületeik jó része ma is ellenáll az elemeknek, így a Lónyay utcai Központi Zálogház (1903), a Nádor utca 21. (ma az OTP Jelzálogbank központja), a Mátyás Pincének otthont adó Március 15. tér 6-7., vagy épp a Modern és Breitner üzlet- és bérház Deák Ferenc tér fölé magasodó fehér saroktömbje.

screen-shot-2016-11-08-at-14-18-00
Az utca helyére tervezett Boulevard (=sugárút) terve

Az eredetileg az Andrássy úthoz hasonlóan sugárútnak szánt, de végül csak egyszerű, nyílegyenes belvárosi utcaként túlélt Zichy Géza utcán 1907-ben átadott lakóház eredetileg négy szinten fogadta a lakókat, sőt, legfelső emeletén Kollár saját műterme foglalt helyet (néhány okirat legalábbis erre enged következtetni, a tervrajzon pedig egy szépen üvegezett műterem látszik), de az elmúlt évszázad során – jó eséllyel a második világháború alatt – a ház képe teljesen megváltozott: legfelső emelete és szép magas tejete egyszerűen eltűnt, átadva a helyét egy csonka szintnek, de a bejárat feletti zárterkély alsó része is az örök építészeti vadászmezőkre távozott.

Az eredeti tervek

tervtar_0001b

Krausz Ármin fűszer- és gyarmatárukereskedése a ház aljában – a kapu felett jól látható az egykor gyönyörű sgraffito

Nem ez azonban a legnagyobb veszteség, hiszen az épületdíszek terén is óriási változás történt: a kapu feletti, széttárt karú nőalak arca teljesen eltűnt, de a különböző színű festékek vagy vakolatok felső rétegének óvatos visszakaparásával, esetleg karcolásával létrehozott kép (=sgraffito) többi része is látott már szebb napokat.

_mg_0154-2
Fotó: Vincze Miklós/24.hu

Ugyanez a helyzet a második emeleti ablakok felett futó, antik férfialakokat mintázó képekkel is, melyekből mára már csak néhány fej, váll, valamint egy kígyófej maradt látható.

Galéria
Fotó: Vincze Miklós/24.hu

Az épület történetének apróbb mozaikdarabjai ma még a homályba vesznek, így Kolláron kívül híres lakóról sem tudunk, sőt, még az itt egykor működött cégek közül is csak kettőnek a nevét ismerjük – a fentebb már említett Krausz-féle fűszer- és gyarmatárukereskedést, illetve Klein Gábor és Kranz Rudolf szállítmányozási cégéét.

Galéria
Fotó: Vincze Miklós/24.hu

 

A magasföldszint a nem túl kegyes utókor által állbaszúrt, illetve fejsérült angyalai minden bizonnyal tudnának mit mesélni az elmúlt száztíz évről, és remélik, hogy a még mindig golyónyomokkal tarkított, a második világháború utolsó hónapjaiban csillagos házként (=zsidók lakhelyéül kijelölt) működött épület sok kortársához (így például a magyarországi szecesszió alapköve, az Izabella utcai Lindenbaum-házak egyik feléhez) hasonlóan rövidesen visszakapja régi fényét.

Fotók és információk: Kép-tér, Magyar Országos Tudósító, 1942. június 30., valamint a szerző saját fotói

Ajánlott videó

Olvasói sztorik