Kultúra

A szerelemről és más démonokról [filmpremier]

Gabriel García Marquez regényéből ezúttal a Nobel-díjas íróhoz méltó feldolgozás született.

Az elterjedt közhely, Márk evangéliumára hivatkozva, a hit hegyeket mozgató erejéről beszél, s a hitben valóban megmutatkozó, lenyűgöző energiát csodálja. De mélyen hallgat a hit természetéről, amelyből pedig többféle is van. S köztük a leggyakoribb éppen az, amely e hegyek mozgatásában az erőt szereti viszontlátni.

Gabriel García Marquez nagyszerű regényében a férfias, szögletes, absztrakt, ezért fanatikus hitet megtöri a nőies, természetes, a befogadó, a termékeny, a jelenidőt nem uralni akaró, hanem azzal harmóniában lévő esendőség: Cayetano atya, a teológiailag oly felkészült, brilliáns agyú, életét az aszkétikus elköteleződésben megalapozó szerzetes végül beleszeret az ördögtől megszállottnak tekintett fiatal lányba. Felismeri, hogy a néger rabszolgákkal barátkozó, különös infánsnő ártatlan áldozata csupán annak a gépezetnek, amelynek ő maga, az exorcizálással megbízott egyházszolga is egy csavarja csupán.

Dél-Amerikában járunk, a Felvilágosodás hajnalán, a spanyol korona egyik gyarmatán (Cartagena de Indiasban konkrétan, a későbbi Kolumbia egyik legfontosabb városában), ahol az ember, ha elmereng az óceán partján affelől, mi is lehet annak túloldalán, joggal válaszolhatja magának: a világ. Ott, messze. Valahol. Itt viszont a mindenható Egyház, miközben a feketék babonáit kárhoztatja, a kutyaharapást a Sátán mesterkedéseként tekinti, és ördögűzéssel véli a leghatékonyabban gyógyítani. Még ha a város egyik legelőkelőbb házát, s benne az alkirály személyes ismerősének lányát érinti is a balszerencse, arra kolostori száműzetés és fanatikus apácák felügyelete vár. Azok pedig könnyedén teszik túl magukat saját embertelen módszereiken, ahogyan a pincében fogva tartják a kamaszlányt: hiszen az számukra nem ember többé, hanem az ördög földi megtestesülése. Ebbe a szerencsétlen képletbe lép be a már egyáltalán nem fiatal szerzetes, aki kénytelenül szembesül a valósággal: hogy a gyönyörű lány ártatlan. Tiszta természetességétől összeomlik az elvont, papírszagú, steril hiedelem-katedrális, amelyet az atya magában évtizedeken át építgetett, azt képzelvén, hogy abban Isten is ott van valahol. Valójában neki, a lelkét életidegen ürességben, az üdvösségért való görcsös kapaszkodásban élő dogmatika-tudósnak van szüksége a lány megmentő szeretetére-szerelmére. Ez azonban másba, mint bukásba nem fordulhat. A férfira az inkvizíció vár, a lányra rabság és korai halál. A tűz, amelyre végül – a történet elején elhunyt néger dada amulettjével együtt – a lány durva ollóval brutálisan lenyiszatolt hosszú, vörös haját is odavetik, magát az emberi szabadságot, az értelmes, nyitott, örömteli életet emészti el.

A regény filmváltozata a hangsúlyt az elméleti fejtegetésekről az érzéki megjelenítésre teszi. Sokkal kevesebb dolog van Hilda Hidalgo filmjében kimondva, mint a regényben, de nagyon sok minden van láthatóvá téve. Inkább rezdülések, mint panorámás tömegjelenetek, inkább szemérmes érintések, mint explicit bemutatása a testi gyötrelmeknek és gyönyöröknek, inkább tekintetek, mint akciók. Szépek az álomjelenetek és látomások, s szép, ahogy ezek lassan egymásbaérnek az ún. valósággal. Marcelo Camorino operatőr munkáját finom mozgások és diszkrét, mégis kellően hatásos világítási megoldások teszik emlékezetessé. García Marquez első olvasatra mindig oly képszerűnek vélt munkáit távolról sem olyan egyszerű csakugyan áttenni filmre. Ez most a Costa Rica-i rendezőnő első nagyjátékfilmjében csaknem sikerült. Csaknem: Nerio Barberis zenéje ugyanis sajnos szappanoperákat idézően szirupos, s az infánsnőt alakító, mindössze 13 éves kolumbiai Eliza Triana, jelenlétben, azonosulásban, színészi minőségben zavaróan felülmúlja a néhol kissé külsődlegesen szenvedő, csak a konok hit és akarás megjelenítésére felkészült, ám a szerelemtől át mégsem alakuló Pablo Derquit, aki pedig valódi sztárszínész odahaza, Spanyolországban.

TPP

Del amor y otros demonios – színes, feliratos, Costa Rica-i-kolumbiai filmdráma, 97 perc, 2009. Gabriel Garcia-Marquez regényéből írta és rendezte: Hilda Hidalgo. Főszereplők: Pablo Derqui (Cayetano atya), Eiza Triana (Maria Sierva). Forgalmazó: Mokép-Pannónia.

Hazai bemutató: december 16.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.