Kevés olyan rendező van, akinek olyan fontos lenne a nézői – és közreműködői – részvétel. A miértre mindjárt visszatérek, mint ahogy arra is, miért kell erről beszélni a film kapcsán. Lars von Trier provokál, lehetne egyszerűen leírni a jelenséget, holott ennél azért többről van szó – belevon, érdekeltté tesz, mert érdekli, mi lesz velem, a nézővel. Gondomat viseli, furcsamód.
Ennek eddig kevésbé és erőteljesebben érdes eredményei voltak. A Hullámtörés végén ott a megváltás, a Dogville végén a kegyetlen igazság, ahogy a közösség-egyén szembeállás is rendre visszatérő problematikája is közönségbarát módon segítette az azonosulást.
Most nincs ilyen. Nincs kegyelem.
Házaspár szeretkezik a zuhany alatt, miközben gyermekük felkapaszkodik a nyitott ablakhoz, és elcsábulva a gyönyörű hóesésnek, kiesik az ablakon. Mindez barokk muzsika, kristálytiszta fekete-fehér kép, lassított mozgás által nagyon is élesen, esztétikusan és megbotránkoztatóan kerül elénk. Rögtön szembekerül szerelem, test és család, kötelesség. De ez pusztán a kezdet, a pszichológus férj (Willem Dafoe), hogy segítsen a gyászt, a traumát feldolgozni a feleségének (Charlotte Gainsbourg), ráveszi őt, hogy menjenek el abba az erdei házba, ahol nemrég anya és gyermeke hosszabb időt töltött együtt. És ekkor kezdődik a rémálom.
Von Trier a középkori metszetek stílusában, a középkor szellemiségében (melyet az ázsiai horrorfilmek hangulatával és borzalmaival vegyít) rángatja el nézőit egy nagyon problémás rémútra. A maga következetes logikájával ennek is vannak mélységei, tévednénk, ha puszta, öncélú provokációnak tartanánk a dolgot. A kérdés csak az, megéri a film végére szerzett tudás almája az ártatlanság elvesztését, a kiűzettetést a Paradicsomból, a lélek megnyomorítását. Valószínűleg csak keveseknek lesz igen a válasz.
A rendező saját bevallása – melyre annyira nem kell adni – szerint ezzel a filmmel jött ki a depresszióból. Mintha azt mondta volna: „Annyi mindent kaptatok tőlem eddig, kedves nézőim. Most vigyetek egy darabot a depressziómból.” Ahogy a bajban ismerszik meg a jó barát. Hát most lehet bizonyítani, barátként tekintünk-e Lars von Trierre.
A film előzetese:
