Már 133-ra nőtt a pénteki, Moszkva külvárosában elkövetett merénylet áldozatainak száma. Ez az utóbbi évek legnagyobb terrorista akciója volt orosz területen. Egyelőre sok a bizonytalanság a tragikus eseménnyel kapcsolatban, de néhány stratégiai kérdésben már egyre jobban látjuk, hogy mi történt (persze a hatósági nyomozást követően pontosabb válaszokat fogunk tudni adni, különösen azért, mert sikerült elfogni mind a négy elkövetőt és még további hét embert). Az már most körvonalazódik, hogy Még ha a legtöbben nem is hallottak a csoportról 2019 óta, a terrorista hálózat nem tűnt el, és továbbra is hatalmas veszélyt jelent a nemzetközi közösség számára.
Az Iszlám Állam Khorászán csoportja
A moszkvai merényletért nagy valószínűséggel az Iszlám Állam Khorászán tartománya (bevett angol rövidítéssel ISKP vagy ISIS-K) néven ismert terrorista csoport felelős. Ez a szervezet a dzsihádista hálózatnak nem a szíriai-iraki magját foglalja magába, akiket az amerikai koalíció 2019-re visszaszorított, hanem azt a tagszervezetét, amely
- Afganisztánban,
- Pakisztánban,
- Türkmenisztánban
- és Iránban működik.
Az ISKP gyorsan felelősséget vállalt a merényletért, bár ez azonban önmagában nem jelent semmit, a terrorista csoportok kommunikációjában ugyanis nem szabad automatikusan megbízni. Jelen esetben ugyanakkor számos szakértő (és az amerikai hírszerzés) is egyetért abban, hogy valóban az ISKP követte el a merényletet.
Az ISKP nevéhez az elmúlt években több nagyobb merénylet is kötődött. 2021-ben a kaotikus amerikai kivonulás közben ők követtek el robbantást Afganisztán fővárosa, Kabul reptere mellett, körülbelül 175 ember halálát okozva. Feltehetően az ISKP volt felelős az iráni Kerman városában idén januárban zajlott öngyilkos robbantásokért, amely az ország 1979 utáni történetének legtöbb áldozattal járó terrorista támadásaként vonul majd be a történelemkönyvekbe. Képesnek tehát mindenképp képesek nagyobb akciók végrehajtására, és a motivációjuk is megvolt rá.
Miért pont Oroszország – és miért éppen most?
Oroszország megtámadása nem érte teljesen váratlanul a dzsihádista mozgalommal foglalkozó kutatókat. Az Iszlám Államot létrejötte óta kutató amerikai Soufan Group munkatársa szerint 2022 augusztusában már merényletet is követtek el a kabuli orosz nagykövetséggel szemben – Moszkva egyike annak a kevés államnak, amelyek fenntartották afganisztáni nagykövetségüket a tálib hatalomátvétel után. Az akcióval vélhetően el akarták rettenteni a kormányokat, hogy diplomáciai képviseletet létesítsenek Kabulban.
Ugyanakkor Oroszország már jóval a 2020-as évek előtt is az Iszlám Állam célkeresztjében volt, több okból is kifolyólag. Az Orosz Föderáció területén egy körülbelül 15-16 millió fős muszlim közösség él – a teljes lakosság körülbelül 10 százaléka –, amelynek törekvéseivel szemben az orosz kormány (már a szovjet időkben is) sokszor agresszíven lépett fel. Emlékezhetünk az 1990-es és 2000-es években zajló csecsen polgárháború brutális képsoraira, amely sok fiatal orosz muszlim radikalizációjához járult hozzá, teret engedve később a különböző dzsihádista szervezetek toborzásának.
Oroszország éppen ezért az al-Kaidával és az Iszlám Állammal szemben is keményen fellépett. Szíriában ugyan Moszkva nem volt tagja az amerikai vezetésű koalíciónak, de a Basár al-Aszad vezette szíriai kormánnyal és Iránnal együtt érdekeltek voltak a szervezet visszaszorításában. A dzsihádisták szempontjából nincs érdemi különbség az Egyesült Államok és Oroszország megítélésében, Moszkva ugyanolyan valid célpont, mint Washington vagy Brüsszel.
Ráadásul az Oroszországgal szembeni fellépés szimbolikus értékét a történelem is erősíti. Az al-Kaida afganisztáni magja az 1980-as években a Szovjetunió beavatkozásával szemben szerveződött meg, tehát a dzsihádista mozgalom számára az oroszellenesség hamarabb vált meghatározóvá, mint a nyugatellenesség. Az Egyesült Államok célpontba helyezése inkább a hidegháború utáni egypólusú világ terméke, amikor Washington vált a dzsihádisták által kritizált világrend szimbólumává. Nem mellékes persze az sem, hogy a Szovjetunióval szembeni iszlamista fellépést az USA maga is támogatta.
Az akció szimbolikus értéke mellett persze nem szabad elfeledkeznünk pragmatikus okokról sem. Ezen túl a terrorista csoport igyekszik bekavarni érzékeny helyzetben lévő országokba, ahol egy nagyobb merénylet potenciális destabilizáló hatású lehet. Ebből a szempontból a 2010-es években élesedő török-kurd konfliktussal szembenéző Törökország és idén a gázai válság miatt érzékeny helyzetben lévő Irán sorába beleillik az elhúzódó ukrajnai háborúban harcoló, belső társadalmi feszültségektől szenvedő Oroszország is.
Akkor most 2019 után feltámadt az Iszlám Állam?
Nem támadt fel, mert nem is halt meg soha. Ugyan az Iszlám Állam elleni nemzetközi fellépésnek köszönhetően a hálózat iraki-szíriai magszervezetét 2019-re sikerült visszaszorítani, ez nem jelentette a csoport végét. Egyrészt az iraki-szíriai központot csak területet birtokló entitásként számolta fel a nemzetközi koalíció, terrorista szervezetként a mai napig működik. Ugyan 2020-2021 óta csökken az általuk felvállalt merényletek száma, a két országban még tavaly is több mint hatszáz akciót hajtottak végre.
Másrészt, ahogy az al-Kaida története is mutatja, a magszervezet legyőzése nem jelenti a nemzetközi hálózat végét. Ugyan valamilyen mértékű hierarchia és szervezettség kialakult az Abu Bakr al-Bagdádi által vezetett iraki-szíriai csoport és a többi Afrikában és Ázsiában működő „tartományok” között, ez a kapcsolat sokkal lazább volt, mint amennyire kívülről tűnhet. Sok szempontból minden terrorista csoport egy helyi szintű jelenség: egy országban vagy akár annak részén meglévő politikai, gazdasági és társadalmi problémák segítik vagy éppen ássák alá népszerűségét és sikerességét.
Az Iszlám Állam hálózatához tartozó csoportok közül aktivitásukat tekintve 2019 óta kettő emelkedett ki. Az egyik a nyugat-afrikai tartomány néven ismert csoport, a nigériai Boko Haram által irányított helyi szervezet, amely a régióban látható puccshullámot és instabilitást az elmúlt időszakban hatékonyan tudta kihasználni. A nyugat-afrikai Iszlám Állam jelen van még például Csádban, Burkina Fasoban és Nigerben is, és 2021 óta évenként több mint 400 merényletet vállalnak magukra.
A másik sajnálatosan sikeres terrorista csoport a Khorászán tartomány. A tálib hatalomátvétel Afganisztánban nem segített a helyzetükön, hiszen a tálib mozgalom és a hozzá kötődő al-Kaida vetélytársat lát az Iszlám Államban, és fel is vette vele a harcot. Ugyanakkor 2024-re egyértelművé vált, hogy a szervezetet nem sikerült teljesen legyőzni: az ISKP visszaállította bevételeinek egy részét, és az elmúlt hónapokban több nagyszabású merényletet is képes volt végrehajtani az országon kívül.
Mi lesz az akció várható következménye?
Egy terrorista akció sikerességéhez nem csak a merényletet kell végrehajtani. Minden ilyen fegyveres támadásnak politikai célja van, amely gyakran egy ország vagy kormány destabilizálásához, egy konfliktus mélyítéséhez, vagy feszültségek eszkalációjához kapcsolódik. Az, hogy ez jelen esetben mit fog jelenteni, az nagyrészt az orosz kormányon múlik.
Sokszor láttuk már, hogy egy terrortámadás után – függetlenül, hogy ki vállal érte felelősséget vagy milyen bizonyítékok állnak rendelkezésre – az elszenvedő kormány a saját politikai céljaira használja fel az akciót. A török vezetés több alkalommal is a dzsihádistáknak betudható akciót kimondva-kimondatlanul kurd fegyveres erőkre hárította inkább, ezzel legitimálva az ellenük folyó harcot. Irán az év elején inkább Izraelre és az Egyesült Államokra mutogatott, nem az Iszlám Államra, ezzel fenntartva a hagyományos ellenség-narratívát.
Oroszország többféleképpen is fel tudja használni az akciót. Sem a politika természetétől, sem Vlagyimir Putyin elnökségétől nem lenne idegen, hogy az ilyen biztonsági kihívásokat saját védelmező imázsának és hatalmának erősítésére használná fel. Elképzelhető valamilyen szimbolikus válaszlépés az ISKP-val vagy a hálózat más tagjaival szemben. Már most úgy tűnik, hogy az orosz kormány igyekszik belekeverni Ukrajnát a merényletbe (hivatkozva arra, hogy a merénylők állítólag Ukrajna felé akarták elhagyni az országot), ami jót tehet a mozgósításnak, a háborús narratíva fenntartásának, vagy egy lehetséges eszkalációnak.
Az amerikai-orosz viszonyra is Moszkvától függ, hogy hogyan hat az akció. Az irányadó alapelveknek megfelelően Persze ezzel ellentétes irányba is mehet a folyamat, és az orosz vezetés akár az Egyesült Államokat is megvádolhatja azzal, hogy segítette a merénylőket. Gyakorlatilag az Iszlám Állammal egyidősek azok az elméletek, amelyek amerikai projektnek tekintik a dzsihádista szervezetet – ezek a teóriák már most előjöttek, érdemi bizonyítékok nélkül.
A közbeszéd felelőssége
Sajnos a nemzetközi közvélemény működése is gyakran segíti a terrorista akciók sikerét. Ilyenkor a merénylet utáni órákban, napokban, amikor még kevés információ áll rendelkezésre, mindenki odafigyel. Ugyanakkor, mire az illetékes hatóságoknak és szakértőknek pár nap vagy hét alatt sikerül pontosabb képet kapnia az eseményekről, addigra már senkit nem érdekel a téma. Ez ideális információs környezetet teremt a terrorista csoportoknak és az ő tevékenységüket felhasználó szélsőséges erőknek, hogy a saját érdekeiknek megfelelően alakítsák a közbeszédet.
Amit mi tehetünk, az az, hogy egyelőre nem hiszünk el interneten terjedő bizonyíték nélküli spekulációknak – beleértve azokat, amelyek az amerikaiakat, az ukránokat, vagy akár Putyint sejteti az akció mögött. A „kinek is jó ez” kezdetű elmélkedések a terrorizmus kapcsán tipikusan nem működnek. Az elkövetők pontosan tudják, hogy mindenki elkezdi a saját világnézetébe beleilleszteni az akciót, ezzel is fokozva a meglévő feszültségeket. Ne hagyjuk ezt, és igyekezzünk csak bizonyítékoknak hinni.
