Politikai következményei lehetnek Szlovákiában annak a migrációs hullámnak, amely az elmúlt hónapokban érte el az ország déli határát Magyarország felől. A határmenti településeken egyre nehezebb kezelni a helyzetet.
A parassapusztai határátkelő túloldalán fekvő, többségében magyarok lakta városban, Ipolyságon az elmúlt hónapokban annyi menekült fordult meg, hogy a szlovák rendőrség nemrég regisztrációs pontot állított fel. Zachar Pál polgármester szerint azonban a rendőrség a legutóbbi időkig „alulkezelte” a helyzetet.
„Most a Maslow-piramis legalján lévő problémákat kell megoldani ezen a vidéken” – szemléltette a gondok súlyát a 24.hu kérdésére. Szerinte ugyan a valós biztonsági kockázat, illetve az emberek biztonságérzete két különböző mutató – és az esetek többségében még csak nem is találkoznak –, mégis mindkettővel foglalkozni kell. A város és a környező települések lakói Zachar Pál szerint kezdik elveszíteni a bizalmukat, ami a szélsőjobboldali erők megerősödéséhez vezethet. Ezt pedig a polgármester súlyos politikai hibának tartja.
Ha az extrémista erők most hatalomra jutnak, vagy jó eredményeket érnek el a választásokon, az megint évekre vissza fogja vetni az országot
– magyarázta. (A migránsveszéllyel riogat egyik fő kampánytémajaként a két „klasszikus” szélsőjobboldali pártot is lekörözve Robert Fico és az általa vezetett Smer, amely az elmúlt hetekben a határellenőrzés visszaállítását sürgette a szlovák-magyar határon – a szerk.)
Éjszakai őrjárat
A szlovákiai Ipolyvisken járunk, hajnali 5 és 6 óra között. Ez azoknak a településeknek az egyike, ahol az Ipoly közelsége miatt az elmúlt hónapokban egyre több illegális határátlépővel lehet találkozni. Ma viszont egyet sem találunk. Van ellenben egy éjszakai őrjárat, amit a falu lakói szerveztek meg önkéntes alapon. Csaba és tucatnyi társa a nyáron kezdtek szervezkedni Ipolyvisken. Erre – mint mondja – azért volt szükség, mert eleinte nem nagyon jöttek ki a rendőrök. Ha nagyobb migránscsoport érkezett, a kutyák fellármázták az egész falut. Sokszor előfordult az is, hogy éjszaka a házak ablakán kopogtattak. A migránsok ilyenkor általában útbaigazítást kértek, de sokszor csak vizet, mert szomjasak voltak – ismerteti tapasztalatait.
Éjjelente emiatt jó ideje kettesével-hármasával váltásban várják a menekülteket az Ipoly-híddal szemközt, nem messze a falu központjától. Ha jönnek, útbaigazítják őket. A nyár folyamán – mesélik a férfiak – nem ritkán 130–150 ember is átvonult a falun egyetlen éjszaka alatt. Volt, hogy tüzet is gyújtottak, mert fáztak. Amióta viszont működik az őrjárat, Csaba és a társai azt tapasztalják, hogy egyre kevesebb migráns érkezik a faluba.
„Meg van ez szervezve nekik, az embercsempészek tudják, hol érdemes próbálkozni” – magyarázza a harminc év körüli férfi, aki katonai egyenruhához hasonló terepruhát visel. Hogy miért? Nincs különösebb oka, de a migránsok tartanak az egyenruhásoktól. „Hát, hadd féljenek egy kicsit, legyen meg a respekt.” Nincsenek egyébként rossz tapasztalataik a migránsokkal, vannak, akik egészen jól boldogulnak az angollal, velük beszélgetni is lehet. Akik nem beszélik a nyelvet, annak kézzel-lábbal mutogatnak.
Az egyik akart valamit köszönni a polgármester asszonynak, de nem tudta, hogyan kell, hát csak azt mondta neki, I love you. Hát jól van, legyen akkor I love you.
Tapasztalataik alapján háromféle migránscsoportot különböztetnek meg. A legszegényebbje szemeteszsákokban hordja a cuccát. Ők lerongyolódtak, gyakran mezítláb járnak, előfordul, hogy egészen kicsi gyerek(ek)kel érkeznek a faluba. Általában vizet kérnek.
„Van a középső csoport, azok rendesen vannak felöltözve, és mind egyforma hátizsákot hordanak. Biztos, hogy a csempészektől kapnak valami csomagot meg ruhákat” – vélekedik. Ők nem kérnek semmit, csak megkérdezik, merre van a rendőrség, és mennek tovább.
A harmadik csoportot a faluban csak úgy nevezik, hogy flegmák. Ők márkás ruhákat hordanak, és rögtön úgy kezdik, hogy nekik nem kell se rendőrség, se semmi, már jönnek értük a barátaik.
Arról, hogy mikor és hogyan érkeznek a migránscsoportok a faluba, megoszlanak a vélemények. A legtöbbször késő este, éjszaka, de van, hogy hajnalban jönnek a folyón át vagy a szántóföldek felől. Ami az embercsempészeket illeti, sok a magyar rendszámú kocsi, de a sofőr nem mindig magyar. Találkoztak már macedónokkal, moldávokkal, de előfordult, hogy egy szíriai férfi vezette a kocsit.
Magyarországon még csak nem is találkoztak velük
A határ magyar oldalán lényegesen több embercsempész lehet, mert a legtöbbször közvetlenül az Ipoly magyarországi oldalán rakják ki a migránsokat a járművekből. A határ innenső oldalán ott jártunkkor közvetlenül a folyó mentén számos helyen eldobált ruhákat, táskákat, Szerbiában kiállított arcképes igazolványokat, szerb feliratú élelmiszercsomagolást és ásványvizes palackokat is találtunk, sőt egy szántóföld mellett egy darabjaira tépett szíriai útlevelet is.
A határ magyar oldalán a – helyiek tapasztalatai alapján – a migránsok nem sokat teketóriáznak. A helyiek közül a legtöbben személyesen még csak nem is találkoztak velük, mert az itt kitett emberek minél előbb igyekeznek átjutni a határon. Akit errefelé elkapnak a rendőrök, máris viszik vissza Szerbiába, és ha nincs szerencséjük, a visszaküldések bonyolult rendszerén keresztül csakhamar Törökországban találják magukat.
A menekültügyi eljárás Szlovákiában kilenc hónap, ami további kilenc hónappal meghosszabbítható, ez szintén vonzó célponttá teszi az országot a menedékkérők számára – ismerteti a helyzetet Párducz Árpád, a Migrációkutató Intézet junior kutatója. A szlovák belügyminisztérium várhatóan ezen a szabályozáson próbál majd változtatni – teszi hozzá.
A szlovák határnál az utóbbi hónapokban felélénkülő embercsempészet egyik kézenfekvő magyarázata lehet az is, hogy a nyár folyamán újabb több száz külföldi embercsempészt engedtek ki a magyar büntetés-végrehajtási intézetekből a reintegrációs őrizet szabályaira hivatkozva. A létszámuk augusztus elejére megközelítette az 1400-at. Az így szabadon bocsátott embercsempészeknek elvileg 72 órájuk van arra, hogy elhagyják az ország területét.
Ezzel összefüggésben a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságán (BvOP) korábban rákérdeztünk, hogy a reintegrációs őrizet bevezetése óta hány szabadon engedett embercsempész nem tartotta be a rá vonatkozó előírásokat. A BvOP válaszában azt írta: a reintegrációs őrizet szabályainak megszegéséért hat embert kísértek vissza bv-intézetbe. Ezt megerősítette a rendőrség is. Párducz Árpád a 24.hu kérdésére azt mondta, nem lát egyértelmű összefüggést a szlovák határon megélénkülő forgalom és az embercsempészek szabadon bocsátása között. Inkább abban látja a fő okot, hogy az ukrajnai háború okozta menekülthullám és az egyébként is erősödő migrációs nyomás mindinkább leterheli az intézményrendszert a határ mindkét oldalán.
Aki arra adta a fejét, hogy embercsempészettel foglalkozzon, az nem fog letenni róla, továbbra is szervezi az utakat, az embereket
– vélekedik ezzel szemben Gál Magdolna, Hont polgármestere, igaz, a rendőrség leterheltségéről neki is vannak tapasztalatai. Ő azt mondja, nem egyszer fordult elő, hogy a környékről körzeti megbízottakat vezényeltek át a szerb határhoz. Hont a parassapusztai határátkelőtől mindössze két kilométerre található a magyar oldalon, és az utóbbi időben napi szinten látnak tíz-, húsz- vagy akár harmincfős migránscsoportokat is a falu határában. Ilyenkor gyakran kapnak lakossági jelzéseket, de a bejelentőket a rendőrséghez irányítják.
Arról, hogy a lakosság miként reagál a jelenségre, Gál Magdolna azt mondja, a helyiek nagy részét nem is nagyon foglalkoztatja a dolog. „Nem állnak meg a faluban, tehát nem mennek be a boltba, nem csinálnak semmit, csak keresztülhaladnak Szlovákia felé.” A helyiek egy része azonban valóban fél. Többen attól tartanak, ha a választások után az új szlovák kormány megszigorítja a határőrizetet, akkor a határátlépéssel kísérletezők könnyen feltorlódhatnak a környéken – éppen úgy, ahogy az a szerb-magyar határ túlsó oldalán megtörtént, és ez előbb-utóbb óhatatlanul konfliktusokhoz vezet. A polgármester azonban nem tart ilyesmitől. Mint mondja, bízik a rendőrség szakértelmében.
