Szirénázásra ébredtek kedden hajnalban több millióan Japán északi részén, amikor Észak-Korea átlőtt az ország felett egy közepes hatótávolságú rakétát. Ez érthető félelmet keltett még akkor is, ha a rakéta 1000 kilométeres magasságban repült, és a japán partoktól 3000 kilométerre keletre csapódott a Csendes-óceánba.
Phenjan csak az elmúlt tizenkét napban hat rakétát bocsátott fel, idén pedig összesen már negyvenet, ami a korábbi évekhez képest példátlan emelkedés. Minden jel arra utal, hogy a diktátor egy atombombát szeretne tesztelni, amit a Kommunista Párt október 16-ára összehívott rendkívüli ülése köré időzíthetnek.
A helyzet ugyanakkor az, hogy az észak-koreai rakétadiplomácia mintázata mostanra eléggé kiszámíthatóvá vált, és eddig minden egyes fellángolás után elcsendesedett. Ez jó hír. Az már kevésbé, hogy a globális háborús válságot kihasználva Kim Dzsongun zavartalanul tudja fejleszteni a nukleáris arzenálját. A szakértők egyetértenek abban, hogy az észak-koreai diktátor mindent megtesz azért, hogy valahogy ellopja a rivaldafényt az ukrajnai háborútól, egyúttal demonstrálja a világnak: továbbra is számolni kell velük.
A rezsim hagyományosan a rakétatesztekkel hiteti el az észak-koreai emberekkel, hogy a vezetőjük ura a helyzetnek, képes fellépni a külföldi agresszorokkal szemben. Kim emellett erőfitogtatással próbálja eltussolni azt a katasztrófahelyzetet, ami Észak-Koreában uralkodik részben a koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozások, az elképesztő aszály, valamint az országot sújtó gazdasági szankciók miatt.
Vitathatatlan az is, hogy Phenjan a technológiai problémákat csak kísérletezés útján tudja kiküszöbölni. A fegyverkezési programon belül nemcsak az eszközöket tesztelik így, hanem a katonákat és a szakmai személyzetet is fel tudják készíteni egy esetleges éles bevetésre.
A legfontosabb cél azonban mégis csak az, hogy Washington vegye komolyan a diktátort. Kim Dzsongun évek óta álmodik arról, hogy a nemzetközi közösség egyszer nukleáris hatalomként tekint országára. Szerinte ezzel lehetne véget vetni a papíron még mindig tartó koreai háborúnak, és a szankciók feloldását is ez hozhatná el Észak-Korea számára.
A diktátort ráadásul az is zavarja, hogy az amerikai hadsereg 30 ezer katonája állomásozik Dél-Koreában, amit ellenséges megnyilvánulásnak tekint. Kivonni viszont egyhamar aligha fogja az Egyesült Államok a katonáit, már csak azért sem, mert ott létükről megállapodása van Szöullal.
Észak-Korea nem prioritás Bidennek
Sokadjára ismétlődik meg ugyanaz a forgatókönyv a Koreai-félszigeten: Észak-Korea rakétákat tesztel, erre Amerika és Dél-Korea közös hadgyakorlatot tart, válaszul pedig kapnak egy újabb rakétakísérletet a szomszédból, miközben pedig Kim Dzsongun és a pártsajtó változatos becsmérlő szavakkal ítéli el az amerikai „provokációt.”
Az Egyesült Államok és Észak-Korea viszonyában azok után állt be jelentős változás, hogy Donald Trump leköszönt az elnöki posztról. Joe Bident ugyanis már azelőtt is hidegen hagyták az észak-koreai fejlemények, hogy kitört volna a koronavírus-járvány, illetve az orosz–ukrán háború. A hivatalban lévő amerikai elnök ritkán beszél tájékoztatóin nyíltan az észak-koreai helyzetről. Hiába támadja őt rendszeresen Kim Dzsongun, ez láthatóan lepereg az amerikai elnökről.
Trump után az új adminisztráció azt tervezte, hogy az atommentesítésért cserébe engedményeket tennének Észak-Koreának egyebek mellett a szankciók szakaszos feloldásával, ám ez nem jött be, mivel Kimnek a hatalmához szüksége van a nukleáris fegyverekre. Ráadásul Bidenék nem különösebben erőltették a tárgyalások esetleges újrakezdését.
Biden kormánya valójában nem igazán tudja, miként lehetne megszelídíteni Kimet, és a jelek szerint jelenleg nem is akar erre különösebb energiát fordítani, mert az amerikai és az EU-s szankciók ellenére – Kína és Oroszország támogatásával – Phenjan évek óta el tudja kerülni a teljes gazdasági összeomlást, még úgy is, hogy közben 100 százalékon pörgeti az atomprogramját.
Atombomba követi a rakétákat
Lassan viszont ideje komolyan venni Észak-Koreát, mert a fenyegetés egyre erősebb. Ha Észak-Korea hosszú kihagyás után újra nukleáris kísérletet hajt végre, akkor már nem puszta rakétázásról beszélhetünk, hanem jelentős nemzetbiztonsági kockázatról.
Az atomtesztre, ami már a hetedik lesz Észak-Korea részéről, napokon belül sör kerülhet. Egyrészt Kim Dzsongunnak negyven rakéta kilövése után nem érdeke, hogy felhagyjon a provokációval, ez kontraproduktív lenne, ráadásul annyi erőforrást beleöltek a fegyverprogramba, hogy anyagilag sem lenne kifizetődő ezen a ponton megállni. Másrészt a készülődő atomkísérletre az amerikai és a dél-koreai hírszerzés már hónapokkal ezelőtt figyelmeztetett, a műholdképek szerint a Punggye-ri nukleáris tesztállomáson mindent előkészítettek hozzá. A kérdés csak az, hogy milyen időzítéssel hajtják majd végre, és annak milyen politikai üzenete lesz.
A jelenlegi kontextusban valószínűleg az, hogy a rezsim fegyverei még erősebbek és technológiailag fejlettebbek lettek, mint valaha.
Ami a másik oldalt illeti, az újabb és újabb, gyakorlati szempontból jelentéktelen hadgyakorlatokon kívül az amerikaiak aligha lépnek mást, mert nincs is ehhez eszköz a kezükben a szankciókon kívül, amik viszont láthatóan nem sokat érnek.
Így Phenjan részéről maradhat a rakétadiplomácia, Washington részéről a szemhunyás, a kettő között pedig az állandósult patthelyzet.
