Orbán Viktor írásban reagált alighanem a német külügyminiszter mai szavaira, ami Magyarország újabb uniós vétójára vonatkozott. Azért alighanem, mert nem nevezi néven Heiko Maast Orbán, viszont a vétó kérdése, illetve az erre adott német reakció eléggé egyértelművé teszi ezt. Az esetről pénteken írtunk bővebben:
Korábbi cikkünkben azt írtuk, hogy április közepe óta harmadszor vétózott meg Magyarország egy Kínát elítélő EU-s külpolitikai nyilatkozatot pénteken. Az EU 26 tagállama a hongkongi elnyomás miatt akarta volna Kínát elítélni. Hongkongban idén először tiltották meg, hogy a helyi polgárok megemlékezzenek az 1989-es Tienanmen téri vérfürdő évfordulójáról, a rendezvény főszervezőjét őrizetbe is vették. Az EU elítélő nyilatkozatát német külügyi források szerint egyetlen ország akadályozta meg, Magyarország.
A magyar kormány áprilisban és májusban is megvétózott már Kínát elítélő nyilatkozatokat, Szijjártó Péter külügyminiszter szerint azért, mert ezeknek nincs semmi értelmük, úgysem változik tőlük semmi sem. A közelmúltban a magyar kormány megvétózott egy tűzszüneti felhívást is a gázai konfliktus idején, illetve egy megállapodást afrikai és karibi országok sorával, mert a szövegben szerepelt volna a “gender” kifejezés.
Orbán most azt írja:
Az európai baloldal, élén a német baloldallal ismét minősíthetetlen hangon támadja Magyarországot. Most azért, mert nem volt hajlandó egy politikai súlyt és komolyságot nélkülöző közös nyilatkozatot aláírni Hongkong ügyében. Így volt, s ha százszor terjesztik is be újra, századszorra is ez lesz az eredménye.
Magyarország álláspontja szerint véget kell vetni annak a brüsszeli gyakorlatnak, amely nyilatkozatok fabrikálásában és lobogtatásában merül ki. Megértjük, ha bármely tagország hazai, belpolitikai okokból egy olyan papírt akar felmutatni, amin az EU logója látható. De ennek is van határa. Az utóbbi években ez a belpolitikailag motivált, közös külpolitika oda vezetett, hogy az Európai Unió külpolitikája nevetségessé vált. Ha nyolc közös nyilatkozatunkat söpörték eddig félre – és Kína esetében ez történt -, a kilencedik is gúnykacajt vált ki. Szánalmas papírtigriseknek látszunk, és következmény nélküli nyilatkozataink után rajtunk nevet a világ.
Ezután arról ír Orbán, hogy ideje „volna, hogy a nyilatkozattermelő külpolitikai bürokraták helyett végre Európa valódi vezetői, a külpolitika valódi formálói, vagyis az állam- és kormányfők kézbe vegyék a nagy stratégiai kérdéseket, ahogyan ez legutóbb az Európai Tanács ülésén Oroszország esetében történt.”
Ami szerinte Európa „Kína-politikáját illeti, véleményünk szerint meg kell előzni, hogy újra hidegháborús politika és kultúra alakuljon ki a világpolitikában.”
Majd így folytatja:
A hidegháború újraindítása ellentétes Európa, Közép-Európa és Magyarország érdekeivel is. Nekünk fejlődésre, zöld és digitális fejlődésre van szükségünk. Együttműködésre, beruházásokra, kereskedelmi és kulturális-tudományos kapcsolatokra van szükségünk, nem pedig bojkottokra, szankciókra, leckéztetésre és kioktatásra. Magyarország, ahogyan eddig is, úgy a jövőben is mindent megtesz a nemzetközi együttműködés fejlesztése érdekében. Az Európai Unió alapszerződéseiben garantált jogainkkal élni fogunk, a lojális együttműködés elve szerint járunk el, és Európa külpolitikai súlyának és tekintélyének helyreállításáért fogunk dolgozni. Támogatjuk az Európa stratégiaiszuverenitásának és autonómiájának kialakítását célzó kezdeményezéseket. Ehhez először is meg kell fékeznünk az európai baloldal külpolitikai ámokfutását.
