Nagyvilág
BOSTON, MA - DECEMBER 07:  Activist Gloria Steinem speaks during the Massachusetts Conference for Women 2017 at the Boston Convention Center on December 7, 2017 in Boston, Massachusetts.  (Photo by Marla Aufmuth/Getty Images for Massachusetts Conference for Women)

A feminista, aki a Playboy-nyuszi jelmezt is bevállalta

A napokban ünnepelte 85. születésnapját az amerikai feminista mozgalom egyik vezéregyénisége, Gloria Steinem.

A Magyarországon méltatlanul kevésbé ismert író-aktivistát olyan hírességek köszöntötték fel, mint Jane Fonda, Cyndi Lauper, Lena Dunham, Michael Moore és Meryl Streep. Nadia Bolz-Webertől, az újító szellemű evangélikus lelkésznőtől egy vaginaszobrot kapott ajándékba, ami nem akárhogy készült. Az amerikai fundamentalista egyházak a „tisztaságkultusz” jegyében nemcsak a fogamzásgátlást démonizálják, hanem sajátos apa-lánya szertartás vagy bálok keretében szüzességet is fogadtatnak a fiatal lányokkal házasságkötésükig. E fogadalmat (amely vajmi kevéssé hatékony a tizenéveskori terhességek és nemi betegségek megelőzésében) egy ékszer jelképezi. A szexualitás tabusítása ellen tiltakozó lelkésznő a követőitől összegyűjtött „szüzességgyűrűk” beolvasztásából készítette el barátja ajándékát. Gloria Steinem ugyanis egész életében a nők – nem csak szexuális értelemben vett – felszabadításáért dolgozott.

Steinem az Ohio állambeli Toledóban született 1935. márc. 25-én. Apja régiségkereskedő volt, aki nem szeretett sokáig egy helyben maradni, és lakókocsiban utaztatta a családját az országban. Később a szülők elváltak, a tízéves Gloria az anyjával maradt, akinek betegsége révén, az orvosok hozzáállása által találkozott először  a nőellenes előítéletekkel. (Még ma is előfordul, hogy az orvosok a nők tüneteit, fájdalmát nem veszik elég komolyan, és nem próbálják kellő igyekezettel enyhíteni.) A Smith College-on szerzett diplomát 1956-ban. Két évet ösztöndíjjal Indiában töltött, majd New Yorkban szabadúszó újságíró lett. Szembesült a munkahelyi diszkriminációval, a nőket lekezelő bánásmóddal (általános volt például a nézet, hogy a nőket munkaerőként nem kell komolyan venni, mert úgyis csak a férjhez menetelükig akarják valahogy elütni az időt), és azzal, hogy a fajsúlyosabb megbízásokat férfi kollégák kapták, magasabb fizetésért. A lakáskereséssel is gondjai támadtak: a főbérlők egy egyedülálló nőről rendre azt feltételezték, hogy vagy nem tudja kifizetni a lakbért, vagy ha igen, akkor biztosan egy férfi kitartottja.

Nagy figyelmet keltett az 1962-ben az Esquire magazinban a fogamzásgátlásról írt cikkével – a tabletta akkoriban még (elvileg) csak házas nők számára volt elérhető. Írásában Steinem feltárta, hogy a főiskolás nők jelentős része minden tilalom és elmarasztalás ellenére él házasság előtti szexuális életet, ismeri és használja a fogamzásgátló módszereket (legelterjedtebb ekkor a pesszárium volt). Rámutatott, hogy egyre általánosabb a saját igényeit követő „autonóm nő”, aki lehet szexuálisan aktív vagy absztinens is, a lényeg, hogy a saját meggyőződését és akaratát, nem pedig tekintélyszemélyek, intézmények rákényszerített elveit, vagy éppen a csoportnyomást követi.

Az újságírónő egy évvel később, 1963-ban a Show magazinban a Playboy-klubok talmi csillogásáról rántotta le a leplet. „A Playboy Klub a színpad, ahol a Nyuszik a sztárok!” – állt egy álláshirdetésben, amelyben egyúttal izgalmas életet, utazásokat, hírességekkel való találkozásokat és heti 200-300 dollárt ajánlottak a kiválasztott pincérnőknek. Gloria Steinem kitalált magának egy álnevet, letagadott négy évet a korából és elmerészkedett a megadott címre. Dekoratív külseje miatt nem keltett gyanút, gond nélkül felvették. Életutat is kreált magának, de arra nem volt igény: „Nem szeretjük, ha a lányainknak története van. Minket csak az érdekel, hogy illenek-e a nyuszi-image-hez.”

Portrait of American publisher and political activist Gloria Steinem, 1970s. (Photo by Susan Wood/Getty Images)
Fotó:Susan Wood/Getty Images

Az első napon szembesült azzal is, hogy itt már 24 év fölött öregnek számítanak a nők, és legfeljebb a többieket irányító „anyanyulak” lehetnek. Aztán látott egy leendő kollégát, aki azzal szaladt az öltöztetőnőhöz, hogy elszakadt a jelmeze cipzárja – mert tüsszentett. Egy másik pincérnő azzal jelent meg, hogy lekonyul a nyuszifarka, mert a vendégek állandóan megcibálják. Kiderült, hogy az alkalmazottak súlyos pénzlevonásokban részesülnek, ha a lehetetlenül szűk – a mellrésznél viszont jól kitömött – jelmezük (akár önhibájukon kívül) kárt szenved. A tisztítási, javítási költségeket is (napi 2,50 dollár) nekik kell állniuk. Harisnyát, sminkeszközöket és színben a jelmezekhez illő cipőt is – szigorúan minium 8 centi magasat! – nekik kell beszerezniük a saját pénzükön.

A következő kellemetlen meglepetés a kötelező nőgyógyászati vizsgálat volt. A „Nyuszi Bibliában” az állt, hogy a vendégekkel tilos randizni – nem is akármiért, azért, mert akkor kiderülhet, hogy a nőnek, horribile dictu, személyisége van, és ezzel megtörik a vidám, gondtalan „játszótárs”, a könnyen elérhető és semmit sem igénylő nyuszika illúziója, amire a Playboy egész koncepciója épül. Viszont a klubot látogató felajzott üzletembereknek volt egy kiemelt csoportja, akikkel, ha igényelték, gyakorlatilag kötelező volt randizni – az egyik nőt azért rúgták ki, mert ezt megtagadta. Az újságírókat, természetesen, a vendégek e felső körébe osztották, és így készségesen csak a csillogásról tudósítottak a médiában.

Kiderült, hogy fizetéscsökkentés jár akkor is, ha a „nyuszik” nem mosolyognak elég készségesen, vagy nem a begyakorolt, lábkeresztező, csípőringató léptekkel, az asztalhoz érve kellő mellmutogatással behajolva szolgálják ki a vendégeket. A túlórákat viszont nem fizetik ki nekik, ahogy a többhetes betanítás alatt sem kapnak egy fityinget sem. A borravaló nagy része is a klubot illeti, nem őket – ilyen körülmények közt a 200 dollár a hét végére igencsak megcsappant, alig fizették ki nekik a beígért álomösszeg felét. Kaptak viszont pokoli fájdalmakkal járó lábdagadást, a fűző szorítása okozta hegeket, és rendszeres zaklatást, megaláztatást – ellentétben a cég kommunikációjával és a hangoztatott szabályokkal, gyakorlatilag prostituáltnak nézték őket.

Tíz nap után Steinem úgy döntött, hogy eleget látott. Felmondott, és megírta tapasztalatait. A cikk egy csapásra országos hírűvé tette, a sarokba szorított Hugh Hefner pedig (noha váltig bizonygatta, hogy nem zavarja a tudósítás) kénytelen volt javítani az alkalmazottak munkakörülményein és eltörölni a kötelező nőgyógyászati vizsgálatot. Steinem rengeteg zaklatást és fenyegetést kapott, megbízásokat azonban egy ideig nem – rajta maradt ugyanis a Playboy-nyuszi bélyege, mintegy újabb bizonyítékként, hogy e dehumanizált, tárgyiasított nők helyzete sokkal inkább szól a megvetésről, mint bármiféle csillogásról.

1983-ban Steinem utóiratot illesztett az újrapublikált cikkhez, miszerint azóta a feminizmus ráébresztette: valójában minden nő a nyuszik pozíciójában van.

26th June 1966:  Millionaire Hugh Hefner, founder of the Playboy empire, during a visit to Britain.  (Photo by John Downing/Express/Getty Images)
Hugh Hefner 1966-ban. Fotó:John Downing/Express/Getty Images

1969-ben abortuszon átesett nők történeteit írta meg a New York Magazine-nak – a terhességmegszakítás a legfelső bíróság Roe kontra Wade döntéséig (1973) illegális volt. Huszonkét évesen Steinem is átesett egy abortuszon, a beavatkozást elvállaló orvos, neve elhallgatása mellett, azt kérte tőle, hogy cserébe ígérje meg: mindig úgy fogja élni az életét, ahogyan ő akarja. (Steinem kétségtelenül betartotta az ígéretet, és 2015-ben My Life on the Road című memoárját az azóta elhunyt férfinak ajánlotta.)

Lassan kezdte megelégelni, hogy milyen nehezen tudja meggyőzni a szerkesztőket a feminista témák fontosságáról. Ha egy-egy lap néha fogadott is tőle írást, az „objektivitás” érdekében lehetőleg még ugyanabban a számban leközöltek egy feminizmusellenes cikket is – mintha az egyensúlyt a status quo testesítené meg. Ezekben az években kapott szárnyra az amerikai feminizmus második hulláma. „After Black Power, Women’s Liberation” című cikkében Steinem megírta, hogy a nők miként elégelték meg, hogy még a baloldali, „progresszív” mozgalmakban is rendre háttérbe szorulnak. E mozgalmak férfi vezetői, ha épp nem akarták szendvicskészítésre és szexre korlátozni a nők forradalomban betöltött szerepét, akkor is más, „fontosabb” ügyekhez képest másodlagosnak tekintették a nemi egyenlőséget. A nők rájöttek, hogy önálló érdekképviseletre van szükségük. Sorra alakultak Amerika-szerte a női öntudatnövelő és akciócsoportok, a férfi kollégák pedig – ugyanazok, akik lelkesen biztatták a Playboy-nyuszis bevetésre – paternális jóindulattal tanácsolták Steinemnek, hogy ha azt akarja, hogy komoly újságírónak tekintsék, ne vegye többet a tollára ezeket a flúgos nőszemélyeket.

Szerencsére Steinemnek esze ágában sem volt szót fogadni, sőt, úgy látta: megérett az idő egy nők által szerkesztett és írt, önálló feminista lap létrehozására. Ezt 1971-ben az afro-amerikai feminista Dorothy Pitman Hughes-zal együtt meg is tette – a Ms. magazin első számát az olvasók nyolc nap alatt elkapkodták. A lap címe arra a korabeli nyelvi újításra utal, melynek célja az volt, hogy egy nő megszólítása (ellentétben a korábbi Mrs. és Miss verziókkal) ne fedje fel, hogy az illető házas-e vagy nem. Steinem, annak érdekében, hogy hitelesen ábrázolja a nők helyzetét, sokat utazott; elmondása szerint az elmúlt évtizedekben többet aludt szállodában, mint a saját lakásában. Előadókörutakat tartott, a feminizmus „arca” lett, nők tízezreit inspirálta. A támadások sem riasztották vissza, pedig még pornográf montázsokkal is megpróbálták elhallgattatni. Ehhez képest enyhébb atrocitásnak számított, amikor a külsejére hivatkozva próbálták az általa mondottakat elbagatellizálni.

Az előnyös megjelenésű, miniszoknyás, kifejezetten feminin Steinemre nehéz volt ráhúzni a feministákról terjesztett sztereotípiákat, és ez ellenlábasait fölöttébb bosszantotta.

Ha figyelembe vesszük, hogy az uralkodó szépségideálnak kevésbé megfelelő feministákat szintén a külsejükre hivatkozva szokás megpróbálni hitelteleníteni, rögtön kilóg a lóláb: a megszólaló nő becsmérlése csak ürügy, az igazi probléma az egyenlőségről való beszéd és a nemek közti hatalmi viszonyok megkérdőjelezése.

American women's rights activist and author Gloria Steinem speaks from a podium at a press conference about Ms magazine, which she co-founded, 1980s.  (Photo Robert R. McElroy/Getty Images)
Fotó:Robert R. McElroy/Getty Images

A Ms. magazin azóta is rendszeresen megjelenik, és tartalmában tükröződik az alapítók globális szemléletű feminizmusa – például 1979-ben ő vitte be az amerikai köztudatba a nőinemiszerv-csonkítás jelenségét. Ugyanis nemcsak a nyugati, középosztálybeli, fehér, heteroszexuális nők sorsa érdekli, noha a saját bőrén tapasztalta, hogy e téren is akad bőven tennivaló. Figyelme arra is kiterjedt, hogy a nem mellett a faj, a bőrszín, a vallási vagy a kasztbeli hovatartozás, az életkor, netán az anyaság miként súlyosbíthatja az elnyomott helyzetet. Egyik korábbi munkaadója például úgy gondolta, hogy a feminizmus „problémáját” meg lehetne oldani azzal, ha több jamaicai nőt telepítenek az USA-ba háztartási alkalmazottnak. Steinem szerint viszont ez elfogadhatatlan, mert a feminizmusnak az összes nőt fel kell szabadítania – sőt, mivel a hagyományos nemiszerep-elvárások hosszútávon mindenkire nézve károsak, a férfiakat is. Mindig is szenvedélyesen hangoztatta, hogy mindenkinek joga van személyként kibontakozni, megvalósítani a benne rejlő potenciált anélkül, hogy ebben nemi vagy faji sztereotípiák, illetve gazdasági kizsákmányolás akadályozná. Az ideális aktivizmus számára: úgy alkotni közösséget, hogy közben elismerjük egymást mint egyént. Fontosnak tartja továbbá a közérthető nyelvezetet – ennek jegyében publikálta öt könyvét a feminizmusról, és megírta Marilyn Monroe életrajzát is. Magyarul eddig egyedül „Ha a férfiak menstruálni tudnának” című szatirikus írása jelent meg.

Fiatalon nem ment férjhez, 66 éves korában viszont meggondolta magát és összekötötte életét David Bale környezetvédő és állatjogi aktivistával – a szertartást az első csiroki indián törzsfőnök, Wilma Mankiller házában tartották. Ezúttal e „konformista” lépése miatt érte kritika, amire ezt válaszolta:

Nem én változtam meg, hanem a házasság. Harminc évbe telt nekünk itt az Egyesült Államokban, hogy megváltoztassuk a házassági törvényeket. Ha akkor megyek férjhez, amikor elvárták tőlem, elvesztettem volna a nevem, az állandó lakcímem, a hitelképesség-minősítésem és egy sor állampolgári jogom. Ma már ez nem így van. Ma már lehetséges egyenrangú házasságot kötni.

Feminist Gloria Steinem and Husband David Bale (Photo by Deborah Feingold/Corbis via Getty Images)
Gloria Steinem és férje David Bale. Fotó: Deborah Feingold/Corbis /Getty Images

Időskorában sem állt meg, a mai napig aktív. 2015. május 24-én részt vett a Women Cross DMZ elnevezésű akcióban, amelynek keretében nemzetközileg ismert emberi jogi és békeaktivisták (Steinem mellett többek közt a Nobel-díjas Mairead Maguire és Leymah Gbowee, valamint Eve Ensler író) vezetésével harminc, többségben koreai nő (északi és déli egyaránt) kelt át a demilitarizált zónán. A szimbolikus menettel megemlékeztek a félsziget kettéosztásának 70. évfordulójáról, egyben sürgették a koreai háború hivatalos, békeszerződés útján történő befejezését és a két ország újraegyesítését. Trump beiktatása után, 2017 januárjában Steinem a Women’s March egyik felszólalója volt. „Ne is próbáljatok megosztani minket!”, üzente többek közt a hatalom képviselőinek – akik minden bizonnyal még az elkövetkező években is sokat fognak hallani róla.

Kiemelt kép: Marla Aufmuth/Massachusetts Conference for Women / Getty Images

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Creative Worker. Listen Music. Working. Ideas. Light Bulb. Glasses. Laptop. Comfortable. Project. Sit. Brainstorm. Young Guy. Businessman. Work. Office. Businesspeople. Workplace. Inspiration.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.