Nem is olyan régen még a reality-sztárból lett amerikai elnök a Twitter-oldalán apró rakétaembernek hívta az észak-koreai diktátort, aki cserébe őrült csalónak nevezte őt. Sokan azt hitték, hogy egy hajszál választja el a világot a nukleáris háborútól.
Az utóbbi hetekben már érezhető volt, hogy Kim Dzsongun visszavett a tempóból. A phjongcshangi téli olimpia idejére leállította az atomtesztjeit, delegációt küldött az ötkarikás játékokra, ahol húga, Kim Jodzsong fogott kezet a dél-koreai elnökkel, végül magas rangú déli tisztviselőket hívott meg Phenjanba egy csúcstalálkozóra.
Az elmúlt időszak észak-koreai retorikáját nézve ezt még csak elképesztő fordulatnak tekinthettük, de az már maga a csoda volt, hogy Csung Jui-jong, a dél-koreai elnök, Mun Dzse In nemzetbiztonsági tanácsadója csütörtök este a washingtoni Fehér Házban bejelentette: Trump és Kim Dzsongun személyesen fog tárgyalni.
A diplomáciai csavar hirtelenségéről sokat elárul, hogy még Trump legfőbb tanácsadóinak sem tudták, hogy mi következik. Az elnök csütörtök délután soron kívül fogadta az Észak-Korában járt dél-koreai tisztviselőket, aztán a Fehér Ház sajtószobájában közölte, hogy hét órakor fontos bejelentést tesz Csung Jui-jong. Ehhez képest Rex Tillerson külügyminiszter néhány órával korábban úgy nyilatkozott etiópiai útján, nagyon messze állnak még attól, hogy összehozzák a két vezető találkozását.
A taps ebben az esetben a dél-koreai elnöknek jár, akinek a téli olimpiát kihasználva sikerült szorosabbra fűznie az évtizedek óta végtelenül feszült viszonyt Észak-Koreával. Az elejétől az volt a terv, hogy párbeszédre bírja a két felet, és ha a lehetőséget Trump visszautasította volna, azzal komoly nemzetközi össztűz alá kerül.
Hol lesz?
Erről egyelőre nincs hivatalos információ, de a találgatások már természetesen mennek.
Kim Dzsongun azóta nem hagyta el az országhatárokat, hogy átvette a hatalmat. Mint ahogy az is kizárt, hogy Trumpot elengednék Észak-Koreába. Egyrészt, mert nem tudnák garantálni a biztonságát, másrészt az óriási diplomáciai fogás lenne a másik félnek.
Szóba jöhetnek még semleges helyszínek, mint például az ENSZ-központnak otthont adó svájci Genf, Kína, Japán és Dél-Korea is.
Fotó: Jung Yeon-je / AFP
A helyszínről mindenesetre gyorsan kell majd dönteniük, már csak azért is, mert hasonló jelentőséggel bíró összejöveteleket – mint például Richard Nixon amerikai elnök és Mao Ce-tung kínai kommunista vezető közöttit – évekig szerveztek.
Mi forog kockán?
Észak-Korea már most elkönyvelt egy óriási győzelmet azzal, hogy az amerikai elnök beleegyezett a találkozóba. A phenjani vezérkar már a Clinton-éra óta nagyon össze akart hozni egy ilyen találkozót, állítólag még mozifilm is készült egy amerikai elnök észak-koreai látogatásáról.
Ha Trump tényleg hajlandó tárgyalni a diktátorral, az Észak-Koreában úgy jelenne meg, hogy egyenlő félként tekint rájuk Washington.
Hogy miért most kínálta fel a találkozás lehetőségét Kim Dzsongun, arra a válasz valószínűleg az, hogy Észak-Korea megérezte a szankciók hatását. A gazdaság romokban hever, mert a nemzetközi közösség mostanra súlyosan korlátozza a termékek és nyersanyagok exportját és importját. Hírszerzők információi szerint novemberre elfogyhat a kemény valutájuk, ami egyenlő lenne a pénzügyi megsemmisüléssel. A diktátor azt akarja, hogy oldják fel vagy legalább enyhítsék a szankciókat.
Ha minden tökéletesen alakul, a felek aláírnak egy békeszerződést, amelyben olyan kompromisszumokat kötnek, amelyek kölcsönösen jók mindenkinek. Ez azért is lenne furcsa, mert a koreai háború a mai napig nincs lezárva, hivatalosan Észak- és Dél-Korea még mindig háborúban áll egymással.
A legrosszabb forgatókönyv az lenne, ha Észak-Korea felhagyna a tárgyalásokkal, mert nem bírna megállapodásra jutni Trumppal, vagy ha nem tudnának megegyezni a feltételekben. Ebben az esetben újabb hosszú diplomáciai szünet következhetne.
Kiemelt kép: AFP
