Immár hat és fél évtizede lesz Isten kegyelméből Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága és más birtokok és területek királynője, a Nemzetközösség feje, a hit védelmezője. II. Erzsébet királynő most először osztotta meg személyesen alattvalóival, milyen emlékeket őriz a világraszóló koronázási ceremóniáról.
A BBC The Coronation – A koronázás – címmel vasárnap este műsorra tűzött egyórás műsora példátlan a monarchia történetében, a brit uralkodók az íratlan, de törvényerejű protokoll szerint soha nem nyilatkoznak közvetlenül a médiának.
A 92. évében járó királynő a koronázás óta (1953. június 2.) most találkozott először ismét Szent Eduárd koronájával, amely II. Károly koronázására (1661) készült, és amelyet csak egyszer, a koronázás napján helyeznek minden uralkodó fejére. Utána elrejtik a londoni Tower kincstárában.
A 440 drágakővel és féldrágakővel ékesített 2,3 kilós koronát az uralkodó a BBC-műsorban 65 év után vette kezébe, megmérte, hogy – szavai szerint – „még mindig olyan nehéz-e”, és nevetve állapította meg, hogy „bizony, még mindig … megvan egy tonna is”.
A királynő a műsor készítőitől tudta meg, hogy a koronaékszereket a II. világháborúban hol rejtegették. Az archívumokból előásott korabeli titkos feljegyzésekből kiderül: a kincseket az ősi királyi kastély, Windsor egyik 18 méter mély középkori pincéjében rejtették el, nehogy egy náci invázió esetén Hitler kezére jussanak. Erről csak csak néhány ember tudott, és a királynő, aki a háborús éveket kamasz hercegnőként Windsorban töltötte, nem volt köztük.
Az uralkodó most először hallotta ezt és azt is, hogy édesapja, VI. György király a rejtekhely ismerői között volt. VI. György 1952 februárjában hunyt el, 26 éves elsőszülött leányára hagyva a trónt és az omladozó birodalmat, de a királynővé előlépett II. Erzsébetet csak 16 hónapi rendkívül alapos előkészület után, 1953. június 2-án koronázta meg Geoffrey Fisher, Canterbury érseke a londoni Westminster-apátságban, 8250 fős meghívott, előkelő vendégsereg jelenlétében.
Ez volt az első koronázás, amit tévén nézhettek az alattvalók. A ceremóniát húszmilliónyian figyelték egyenes adásban. Ennyi készülék nem volt Nagy-Britanniában, de az esemény összeterelte az embereket, milliók tértek be akár ismeretlenül is olyan családokhoz, amelyekről tudott volt, hogy van tévéjük.
A templomi ceremónia után nyolc kilométeres londoni körút következett, hogy az utcákon összegyűlt, a zuhogó esőben is kitartó hárommilliós tömeg üdvözölhesse újonnan koronázott uralkodóját. A BBC-műsorban az uralkodó felfedi: a túra borzalmasan kényelmetlen volt, mivel az alkalomra használt csaknem négytonnás állami hintót, amelynek felfüggesztése négy bőrszíjból állt, nem arra szánták, hogy az ember utazgasson benne. Az olyan ormótlan volt, hogy a lovak is csak lépésben tudtak haladni vele.
Előkerült a műsorban a másik korona is, a gyémántokkal ékesített Imperial State Crown, amit az uralkodó a legjelesebb eseményeken, mindenekelőtt a parlament évenkénti megnyitóján visel. Ilyenkor olvassa fel a Lordok Házában mindenkori kormánya törvényalkotási programját. A királynő elárulta: ez komoly óvatosságot igényel, a beszédet úgy kell felolvasnia, hogy a papírt emeli a szeméhez, ha a fejét hajtaná le,
kitörne az ember nyaka, és (a korona) leesne.
Az uralkodó nevetve tette hozzá, hogy a korona igencsak esetlen darab, egyáltalán nem kényelmes.
II. Erzsébet királynő a negyvenedik angol-brit uralkodó azóta, hogy Hódító Vilmos 1066-ban megszerezte az angol trónt, de egyik elődjének sem adatott meg, hogy több mint hat évtizedig viselhesse a koronát.
Kiemelt fotó: Twitter/BritishMonarchy
