A következő pár évben valószínűleg nagyon jó lesz amerikai hadseregnek lenni, de annál rosszabb Európának.
Ez a következtetés elég hosszú felvezetést kíván, kezdjünk is hozzá. Kiszivárgott egy olyan katonai jelentés, amely szerint az Egyesült Államok Európában állomásozó hadereje messze nincs felkészülve arra, hogy Oroszországgal háborúzzon.
Ami ezt még ijesztőbbé teszi, hogy a jelentést nem egy külső cég, hanem a híres 173d Airborne Brigade készítette. Ez a csapat az amerikai haderő gyorsreagálású ereje, egyébként Olaszországban állomásozik. Ez volt az első olyan amerikai alakulat, amelyik földet ért a Baltikumban, miután az oroszok bekebelezték a Krímet és nekiálltak elfoglalni Kelet-Ukrajnát. Ez a brigád a felelős azért, hogy ha az orosz hadsereg tesz valamit, arra minél gyorsabban lehessen reagálni.
És ez mutatta ki, többek között saját magáról is, hogy alkalmatlan felvenni a harcot Oroszországgal. Pontosabban, ahogy a jelentés írja,
hiányoznak az alapvető képességei arra, hogy sikerrel és gyorsan véghez tudja vinni küldetését.
A jelentés nagy részben támaszkodik annak a harcnak a megfigyelésére, amelyet épp az oroszok vívnak Kelet-Ukrajnában. Illetve nem oroszok, hanem oroszok által támogatott szeparatisták, de a lényeg, hogy sikeresen vették fel a harcot a mostanra kifejezetten erős ukrán hadsereggel. A szeparatisták olcsó drónokkal és minimális elektronikai hadviseléssel jelölték ki a pontokat, amelyeket az erős orosz tüzérségnek és a páncélosoknak támadniuk kellett.
Az amerikai brigádot annyira megrázta a tapasztalat, hogy úgy érezték, írniuk kell egy jelentést a dologról. A jelentés nem nyilvános, egyelőre csak a hadseregen belül kering, de a Politico megszerzett belőle egy másolatot.
Ráadásul pont akkor, amikor mindenki az elmúlt pár évtized legnagyobb orosz hadgyakorlatára készül. A Zapadot Fehéroroszországban és az orosz Kalinyingrádban, közvetlenül két NATO-tagország, Lengyelország és Litvánia határán tartják majd. 13 ezer fehérorosz és 60-100 ezer orosz katona vesz részt rajta. A hidegháború vége óta nem volt ekkora hadgyakorlat Oroszországban.
Közben a tankokat takaró álcaháló luxus lett az Európában állomásozó amerikai haderőnél, írja a jelentés.
A 173. légibrigádnak körülbelül négyezer katonája állomásozik Olaszországban. Ez nyilván jelentéktelen szám az orosz haderőhöz képest, elsődlegesen mégis az ő feladatuk lenne az orosz katonák elijesztése.
A második világháború óta folyamatosan csökkent az Európába küldött amerikai katonák száma; akkor négyszázezren voltak, ma csak körülbelül harmincezren. Ez az utóbbi pár évben fordult meg, egy Obama-kezdeményezésnek köszönhetően.
Az European Reassurance Initiative az utóbbi évtizedek első komoly csapatbővítése Európában. A konkrét partraszállás előtt mi is megnézhettük azt, honnan és kik jönnek Európába. (Coloradoból, egyébként). A lényeg, hogy eddig két állandó amerikai dandár állomásozott a kontinensen, most viszont három fog, de a harmadikat évente rotálják különböző amerikai dandárokkal. Emellé egy negyedik dandárnak elég felszerelést is Európába szállítottak, hogy ha úgy alakul, rekordidő alatt ide lehessen küldeni még 4-5 ezer katonát.
De ez a négy dandár még mindig nagyon kevés lenne, dandáronként körülbelül ötezer katonáról beszélünk, és a harmincezres teljes létszámba már beleszámoljuk a logisztikai személyzet egy részét is. A most idevezérelt dandár feladata az lenne, hogy a szövetséges, de Oroszországhoz közeli országokban gyakorlatozzon, ezzel jelezve, hogy az Egyesült Államok nem felejtette el, hogy itt szövetségesei vannak, akiket meg kell védenie.
Ennél viszont sokkal fontosabbak a csapatbővítés hosszútávú következményei. Az amerikai hadsereg elkezdte visszakérni a németektől azokat a régi katonai bázisokat, amelyeket a hidegháború felmelegedésével odaadott. A lengyel-német bázisok mellett elkezdtek utakat felújítani, hidakat erősíteni, és több közös gyakorlatot végezni a helyi szövetségesekkel. Ennek a csúcspontja volt a Sabre Guardian nevű nagy, Európát átszelő hadgyakorlat a nyár közepén.
A közös gyakorlatozásnak egyébként meglepő módon nem csak diplomáciai értelme van. Vannak bizonyos szokások, amelyeket az amerikai hadsereg az elmúlt 15 évben felvett, és amelyeket most nem lehet alkalmazni. Ilyen például a GPS használata a légierő alkalmazásánál és a célpontok kijelölésénél, vagy az, hogy szatellitkapcsolaton kommunikálnak egymással a csapatok.
Ezeknek a problémáknak egy részére elég olcsón lehet megoldást találni. Szatellit helyett például rádiót kell használni. De az amerikai katonák olyan régóta nem használtak rádiót, hogy konkrétan a lett hadsereget kellett megkérni, hogy tanítsák meg nekik újra. Egy hétig oktatott rádiókommunikációt egy lett katona a 173. Légibrigádnak. Ugyanígy nem kerülne sokba új álcahálókat venni. Ezeket eddig nem tartotta fontosnak az amerikai hadsereg, mert nem volt miért. Most újra be kell őket szerezni. A GPS pótlása már nehezebb feladat lesz, mert a hadseregben évtizedek óta nem használtak Ephemeris-térképet a célpontok kijelölésére, ezért ezeket előbb frissíteni kell.
Ugyanígy alkalmatlanok az oroszokkal szembeni harcra a HUMVEE-k is. Lehet, hogy az útszéli aknákat kibírják, de az oroszokat nem. Ahhoz pedig, hogy ne legyenek eléggé páncélozva, túl lassúak. Erre is van már megoldás, pár éven belül érkeznek majd az új, Ground Mobility Vehicle nevű ultrakönnyű járművek. Ráadásul az amerikai haderő képes addig is improvizálni, az Európában állomásozó csapatok például szintén vettek boltban kapható frekvenciazavarókat, mert a hadsereg rendszere csak 2023-ban lesz kész.
Az elmúlt 15 év konkrétan felkelésleverésre és irreguláris harcra rendezkedtek be. Nem nehéz belátni, hogy más felszerelés kell egy kalasnyikovos afgán paraszt, egy zsúfolt, felkelőkkel teli iraki város, vagy az orosz hadsereg elleni küzdelemhez.
Ezeket a felszereléseket most pótolni kell, mert a helyzet fokozódni látszik, és ugyan kevés esély van arra, hogy Oroszország további államokat rohanna le Európában, az amerikai hadsereg csak akkor lesz ijesztő, ha felkészültnek is tűnik.
Az a szerencse, hogy az amerikai hadvezetés már jó ideje nagyon unja a közel-keleti poros háborúkat, és sokkal szívebben látna egymással szemben NATO-hadoszlopokat és a Varsói Szövetség tankjait. A másik nagy szerencse, hogy Donald Trump az elnök. Ez ugyan egy váratlan mondat, de Trump lelkes támogatója annak, hogy a hadsereget minél jobban felfegyverezzék, a republikánus vezetésű kongresszus pedig annyira oroszellenes, hogy ezért majdnem bármire képes. Nem sokáig lesz ekkora különbség a két haderő között.
