Amikor az Iszlám Állam 2014 nyarán a virágkorát élte és Irak területének egyharmadán, valamint Szíria dél-keleti részén kikiáltotta kalifátusát, közel 100 ezer harcossal rendelkezett. Mindemellett több ezren érkeztek külföldről, hogy az ISIS-szel harcolhassanak, vagy hogy megkapják a szükséges ideológiai fejtágítást és technikai kiképzést a külföldi merényletek végrehajtásához. Most, hogy Moszult már visszafoglalták és a még az ISIS kezén lévő területek visszaszerzésére is megindult az előkészület, felvetődik, mi lesz az otthontalan dzsihadistákkal.
Az Egyesült Államok úgy becsülte, hogy 2017 februárjáig több mint 60 ezer ISIS-harcos esett el Irakban és Szíriában.
Az életben maradt ISIS-harcosok elmenekültek, vagy börtönbe kerültek.
Menekültek közé vegyülve
Az orosz és iráni hivatalos jelentések, valamint a londoni székhelyű megfigyelőközpont, a Syrian Observatory for Human Rights szerint az iszlám Állam vezetője, Abu Bakr Al-Bagdadi is életét vesztette. Ha ez igaz, az súlyos csapás a csoportra, ami már nem definiálhatja magát politikai és katonai erőként, hiszen vezetőségéből alig él valaki és csupán néhány kisebb erődítménnyel rendelkezik.Számolni kell az életben maradt, még szabadlábon lévő dzsihadistákkal. Alig néhány napja a Moszultól észak-nyugatra eső Tal Afarban az ISIS-harcosok bejelentették: a város a kalifátus egyik független állama és a vezetőség mindenkit megbüntet, aki nem engedelmeskedik az utasításaiknak.
Ha az Iszlám Állam teljesen szétforgácsolódik is, van esély, hogy más terrorista csoportok veszik át szerepét. Vagyis az Iszlám Állam mozgalom formájában tovább élhet, korábbi anyagi forrásai és hálózata segítségével újraszerveződik, új stratégiát dolgoz ki.
A múlt héten a londoni székhely Al-Arab újság arról számolt be, hogy a menekültek közé vegyülve számos ISIS-harcos szivárgott át az iraki védelmi vonalakon. Hadi Al-Amiri, egy jelentős iraki milícia vezetője múlt szombaton arra figyelmeztetett, hogy az ISIS alvó iraki sejtjei támadásba lendülhetnek, ha a kormány nem deríti fel őket időben. Az iraki dzsihadisták eddigi tevékenységét tekintve azonban úgy tűnik, sem a moszuli katonai vereség, sem a vezetők elvesztése nem hat megsemmisítően a csoportra. A katonai győzelemnél is fontosabb, hogy kezeljék azokat a politikai és gazdasági problémákat, melyek évek óta táplálják a szunniták elégedetlenségét és lehetővé tették az ISIS felemelkedését. E vállalkozás azonban csak akkor lehet sikeres, ha az iraki vezetők felülemelkednek az országot felszabdaló etnikai ellentéteken, és megtalálják a módját, hogy együtt dolgozzanak a a valódi problémák megoldásán.
Ugyanaz megy
Erre azonban nem látni szándékot sem Irakban, sem Szíriában.
Ráadásul borítékolható, hogy a közelgő iraki választásokon a szunniták kevés képviselőt küldhetnek a parlamentbe, és még az Iszlám Állam előtti időkhöz képest is kevesebb forrást kapnak majd a központi kormányzattól.
Ne felejtsük, hogy a szunnita felkeléshez elsősorban ez vezetett. Pedig fontos lenne, hogy Irak nagyszámú szunnita kisebbsége politikai szerephez jusson. A felszabadított területek csak úgy úszhatják meg, hogy újra szélsőséges csoportok irányítása alá kerüljenek, ha a bagdadi vezetés engedi, hogy a szunniták legyenek a tartományaik képviselői. Decentralizált kormányzati rendszerre lenne szükség, ahol a szunnita többségű tartományok rendelkezhetnek maguk felett. Ilyenről azonban szó sincs. A bagdadi kormánynak ki kell dolgoznia azt is, hogyan intézkedik az Iszlám Állam által elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban, különös figyelmet fordítva a civileket ért atrocitásokra. Az átmeneti igazságszolgáltatási folyamatok középpontjában ISIS áldozatai kell álljanak.
Ha a bagdadi vezetés nem tud megbirkózni a kihívásokkal, valószínűsíthető az ISIS feltámadása.
Kiemelt kép: MTI/EPA/Omar Alhajali
