Március elsején 12 robbantás rázta meg Kabult, 22 halottal és mintegy 120 sebesülttel, ez a világ hírei közé már be sem került. Napokkal korábban az afgán ellenállás fő ereje, a Talibán elfoglalta Tala wa Barfak járást Észak-Afganisztánban, ahol korábban magyar katonák járőröztek. Február végén a kormányerők a tálibok egyik kiképzőtáborát bombázták le, húsznál többen haltak meg.
Barack Obama, az előző amerikai elnök azzal az ígérettel nyert választást 2008-ban, hogy befejezi az USA háborúit Irakban és Afganisztánban. Majdnem sikerült neki. Irakból 2011-ben kivonult az utolsó amerikai katona (igaz, később vissza kellett menniük), a közép-ázsiai országban azonban rosszabbul alakultak az események. Obama eredeti szándéka az volt, hogy 2016 decemberére, mire véget ér az elnöksége, kivonja az utolsó amerikai katonát is, ám a biztonsági helyzet, minden erőfeszítés ellenére, nem javult annyit, hogy ez sikerüljön.
Barack Obama amerikai elnök (j) kezet fog Núri al-Máliki iraki miniszterelnökkel a washingtoni Fehér Ház Ovális irodájában. (Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet)
Pedig Washington megpróbált mindent, megnövelte az afgán biztonsági erők létszámát csaknem 360 ezer főre, még több segélyt, diplomatát és katonát küldött az országba, gyorsította a tálibok és az al-Káida elleni műveletet, sőt, még béketárgyalásokat is megpróbált kialakítani az ellenzékkel. Az ország azonban keményebb diónak bizonyult Iraknál, és ebben döntő volt, hogy a szomszédos Pakisztán mindvégig menedéket adott és támogatta a Talibánt, azt a fundamentalista és konzervatív ellenzéket, amely 1996 és 2001 között uralta az országot.
Obama nem akart vég nélküli háborús jelenlétet, úgy vélte azzal, hogy az al-Káida meggyengült és Oszáma bin Ládent megölték 2011-ben Pakisztánban, a közvetlen fenyegetés elmúlt Afganisztán felől, így semmi sem indokolja, hogy 130 ezer amerikai és nyugati katona legyen jelen az országban. Az eredeti tervek arról szóltak, hogy 2014-re a NATO befejezi a harcoló feladatokat, és utána már csak kiképzéssel foglalkoznak. Ez meg is valósult 2015. január elsejével, már csak 13 ezer katona van az országban (köztük körülbelül 100 magyar), a támadásokban már nem vesznek részt, csak az afgán erőket támogatják. Közben azonban az is kiderült, hogy lehetetlen lesz a kiképző missziót befejezni 2016-ra, mert annyira erős az ellenzék, hogy ha ez a maradék atona sincs ott, akkor összeomlana talán az afgán rezsim.
Amerikai tervek Trump alatt
Az eredmények nem túl biztatók, a legfrissebb jelentések szerint a kormány által ellenőrzött területek zsugorodnak, 2015-ben még az ország 72 százalékát ellenőrizték, ma már csak az 57 százalékát. Ez nem azt jelenti, hogy a többi a Talibán kezén lenne, a szervezet csak nagyjából 10 százalékát uralja az országnak. A maradék 33 százalék az, ahol a harcok folynak, ahol a frontvonalak ide-oda változnak. A súlyos harcok miatt komoly árat fizetnek az afgánok. Az ENSZ jelentése szerint 2016 első nyolc hónapjában csaknem 8400 civil halt meg vagy sebesült meg. Az afgán biztonsági erők vesztesége 2016 első 11 hónapjában 18500 fő volt, ami a teljes magyar haderő majd kétharmadát jelentené.
Nyilvánvalónak tűnik, hogy ezzel a felállással nem lehet megnyerni a háborút, igaz, úgy tűnik, hogy elveszíteni sem fogja azt az afgán kormány. A nagy kérdés az új amerikai vezetésnek, hogy mihez kezdjen ezzel a helyzettel. Amikor az országban 150 ezer NATO-katona volt, akkor sem tudták legyőzni az ellenzéket, tehát a katonai győzelem lehetősége kizárva. Ha magára hagynák az afgán kormányt, akkor valószínű, hogy a tálibok győznének előbb vagy utóbb, és velük visszatérhetne mind az a rossz (dzsihadisták, al-Káida, Iszlám Állam), ami miatt 2001-ben harcot kezdett az USA.
A jelenlegi amerikai főparancsnok Afganisztánban, Joseph W. Nicolson tábornok a legutóbbi szenátusi meghallgatáson azt mondta, hogy néhány ezer katonára lenne szüksége csak ahhoz, hogy a jelenlegi egyensúlyt fenntartsa. Akár árulkodó is lehet, hogy a katonák sem rendelkeznek jobb tervvel a kivárásnál. Afganisztánban, úgy tűnik, olyan egyensúlyi helyzet alakult ki, amelyben a nyugati költségek relatíve elég alacsonyak ahhoz, hogy érdemes legyen megtartani a jelenlegi erőegyensúlyt. Mind a kivonulás, mind a győzelem megcélzása elég súlyos költségekkel járna, így egyszerűbb mindenkinek a jelenlegi helyzet.
A jövőt, a békét egy diplomáciai megoldás jelentené, amelyben mind a környező országok benne lennének – elsősorban Pakisztán -, mind az afgán kormány és ellenzéke, a Talibán. A két szembenálló afgán fél már évek óta tárgyalásban van, kiszivárgott jelentésekből tudjuk, hogy Katar és Norvégia is fontos közvetítő szerepet játszott közöttük, ám átütő eredmények idáig nem születtek.
Moszkva is szerepet kér
Oroszország érintettsége az afganisztáni konfliktusban részben közismert, részben a múltba vész. Mindenki ismeri a Szovjetunió afganisztáni kalandját, amely a nagyhatalom szempontjából kudarccal végződött. A hidegháború utáni 25 évben Moszkva távol tartotta magát a közép-ázsiai országtól, előbb azért, mert a saját rendszerváltásával volt elfoglalva, majd a 2000-es évek után azért, mert a nyugati erőfeszítéseket figyelve nem volt semmi érdemi hozzájárulása se a háborúhoz, se a békeerőfeszítésekhez.
Mióta azonban Putyin vezetése alatt a krími és a szíriai háború kapcsán megerősödtek az orosz pozíciók, Moszkva általános diplomáciai offenzívába kezdett. Egyre nagyobb szerepet kap Líbia, Afganisztán, Egyiptom és a Fülöp-szigetek esetében, noha az utóbbi három ország jó ideig Washington érdekszférájába tartozott.
Afganisztán részéről idáig nem lehetett sok nyomát látni az aktivitásnak, ezért okozott meglepetést, hogy 2017 februárjában Moszkva regionális találkozónak adott helyet, amelyen részt vett Afganisztán, India, Kína, Pakisztán és Irán. A felsorolt listából lehet látni, hogy – talán Afganisztán kivételével – egyik ország sem az USA szövetségese, Kína és Irán riválisa Washingtonnak, míg a már többször egymással háborúzó India és Pakisztán viszonyrendszere felemás.
Egy valami biztos, a meglepetés, amit a találkozó okozott, komoly volt, főleg, hogy Moszkva nyilvánosan is kizárta az amerikai részvétel lehetőségét. Az afgán helyzet megoldásában mindegyik szomszédos országnak kulcsszerepe van – különösen a már emlegetett Pakisztánnak. India szerepe azért lényeges, mert Újdelhi mindig is Afganisztán legfontosabb barátja és támogatója Kabulnak (mivel mindkét országnak riválisa Pakisztán, klasszikus “ellenségem ellensége a barátom” helyzet).
Kínai nagyvállalatok már jelen vannak Afganisztánban és Pakisztánban is. Peking adja el a legtöbb fegyvert Iszlámábádnak, és Iránnal is szoros az együttműködése. Ha ez a csoport képes lenne koordinálni az együttműködését és erőfeszítéseiket Afganisztán kapcsán, akkor komoly alternatív szereplő lehetne a Nyugat mellett.
A jövőben minden marad ugyanígy
Az elmúlt 15 év tanulsága egyértelműen az, hogy a Nyugat képtelen megoldani az afgán helyzetet, miközben az ott megtelepedő terroristák veszélyeztetik a biztonságát, és az erőszak miatt útrakelő menekültek és migránsoknak is az egyik célpontja. Az Afganisztánban megtermelt ópium és heroin – ami a világ termelésének 90 százalékát adja – egyik felvevő piaca szintén Európa. Nyilvánvalónak tűnik, hogy
Ez persze Brüsszelben, Berlinben vagy Londonban is világos, ám a megoldás mégsem egyszerű, mert Kínának, Pakisztánnak vagy Iránnak is megvan a maga saját érdeke Afganisztánnal, és ezek nem mindig esnek egybe a nyugati érdekekkel.
Így aztán új tervek hiányában egyelőre marad a „tűzoltás”. A nyugati katonai misszió folytatja kiképzési tevékenységét, talán mértékkel a harcokban is részt vesz majd. Európa és a nemzetközi közösség tovább segélyezi Afganisztánt, hogy legalább a mostani szinten működképes maradjon. 2016 októberében volt az utolsó donor csúcs Brüsszelben, akkor több mint 15 milliárd dollárt ajánlott fel a nemzetközi világ 2020-ig.
Emellett természetesen a menekültek kérdésével is kezdeni kellett valamit. Egy nappal a segélyek felajánlása előtt, Brüsszelben az afgán kormány vállalta, hogy visszafogad mindenkit, akit hazaküldenek Európából. Németország, ahova a legtöbb menekült érkezett, már meg is kezdte a visszatelepítést. Mivel oda mintegy 180 ezer afgán érkezett 2015-2016-ban, jelentős számú visszatelepítésről beszélt mindenki. Azóta tudjuk, Berlin mintegy 80 ezer migráns hazaküldését tervezi, 2016 decembere óta havi átlag egy repülőgépet indítottak haza.
