A magyar menekülthelyzetről már mindent megírtunk, ami megtörtént, most épp ott tartunk, hogy épül a kerítés, ide kattintva tényleg mindent megtudhat a magyar menekülthelyzetről.

Kétnaponta háború az alagútban

Mintegy ezerhétszáz alkalommal próbáltak bejutni migránsok hétfőre virradó éjjel a francia Calais kikötővárosban a Csatorna-alagút területére, hogy azon keresztül eljussanak Nagy-Britanniába, közölték rendőrségi források. Nevük elhallgatását kérő francia illetékesek arról számoltak be, hogy a rendfenntartóknak ezer esetben még a behatolás előtt sikerült feltartóztatniuk a migránsokat, a maradék hétszáz kísérlet során pedig az alagút belsejében fogták el a menekülteket.

Útban a Csalagút felé
Kép: Europress Fotóügynökség 

Az akció közben egy rendőr megsebesült, miután egy szudáni férfi fejbe dobta egy kővel. A rendőrök a tettest kihallgatták. A mintegy ötven kilométer hosszú alagúton az elmúlt napokban több ezer alkalommal tettek kísérletet migránsok arra, hogy átjussanak Franciaországból Nagy-Britanniába.

Az Independent összesítése szerint jelenleg 3500 ember él a “Dzsungelnek” is hívott calais-i menekülttáborban és nagyjából minden második nap megkísérlik az áttörést a szigetországba.

A Dzsungel – belülről

A napokban a szerb-magyar határ szerbiai oldaláról közölt hosszú riportot a Reuters, akkor Rados Djurovicot, az Asylum Protection Centre, a menedékkérők érdekeit képviselő szervezett szakértője a calais-i eseményekhez hasonlította a helyzetüket.

Hasonló helyzet szerinte a magyar kerítésnél is előállhat, csak nagyobb mértében, mert hazánkba idén már százezer bevándorló jutott be, míg Calais környékén mindössze háromezerötszáz menekült táborozik. A kerítés nem tudja majd megállítani a menekülteket, legfeljebb lelassítja őket.

Menekültek Calais közelében
Kép: Europress Fotóügynökség 

A Hír24-nek sikerült egy Calais-ban élő magyarral beszélnie, aki testközelben látja, milyen az élet a francia kikitővárosban. “Olvasom a híreket otthonról, de ami itt folyik az sokkal borzasztóbb. Szerbiából még van esélyük a menekülteknek elérni a céljukat, elsősorban Ausztriát és Németországot,

de Franciaországból már nagyon nehéz átjutni Angliába, mindenki egyre idegesebb és erőszakosabb.”

A fiatal lány, aki önkéntesként dolgozik a munkaideje letelte után a Dzsungelben, elmondta, Calais kikötővárosa évtizedek óta a szegény vagy háború sújtotta országokból – Szíriából, Afganisztánból, Szudánból és Irakból – érkezők fontos célpontja, a bevándorlók innen akarnak továbbutazni Nagy-Britanniába, munkalehetőség reményében. A környékbeli erdőkben létesült illegális telepen folyamatosan több százan élnek, de a számuk áprilisban hirtelen megugrott, amikor az olasz partokra érkezett bevándorlók egy része Franciaországba ment tovább.

“Emberi sorsok, állati körülmények”

Ekkor jelentek meg tömegesen a szírek és az afgánok mellett az eritreaiak, a nigériaiak és a különböző, volt olasz és francia gyarmatokról érkezők. “A cél felkapaszkodni egy olyan kamionra vagy vonatra, ami a Csatorna-alagúton át tart Angliába, de ez életveszélyes feladat” – mesélte a magyar lány.

Tényleg az. Július 7-én például három migráns felmászott egy teherautóra, amely egy konvoj részeként a francia oldalról a brit oldal felé tartott. Nem sokkal később az egyikük holttestét megtalálták a hatóságok. Tíz nappal korábban pedig egy etióp állampolgár halt meg ugyanitt. Az alagutat üzemeltető Eurotunnel társaság akkor a francia rendőrséget azzal vádolta, hogy hagyják a migránsokat bejutni az alagútba, de ezt a hatóságok azonnal cáfolták. A férfi, aki egy mozgó vonatra próbált feljutni, egy betonoszlopnak csapódott és szörnyethalt. Július eleje óta tíz bevándorló halt meg a La Manche csatornán való átkelési kísérlet közben.

“Ezért mostanában inkább gyalog próbálnak meg átkelni a nagyjából ötven kilométeres szakaszon, ebből alakulnak ki a rendőrségi összecsapások.”

Így sokan inkább a hosszabb távú berendezkedést választják, “a Dzsungelben épült már templom, közért, étterem és éjszakai klub is, megpróbálnak boldogulni. Okos emberek ők, legtöbbször közép- vagy felsőosztálybeliek, képzettek, szakmájuk van. Normális életre vágynak. Régebben ez a hely úgy nézett ki, mint ahol állatokat tartanak, a migránsok tették rendbe. Szörnyűek voltak a körülmények, úgy nem lehetett bánni az emberekkel.”

Kép: Europress Fotóügynökség 

És aki átjut?

A menekültek célja az, hogy elérjenek Folkestone-ba, az angliai fogadóállomásra, később pedig menedékjogot kérjenek. David Cameron brit miniszterelnök a napokban a BBC-nek úgy fogalmazott, a migráns-helyzet elfogadhatatlan, a felmerült lehetőségek között szerepel további biztonsági kerítéselemek küldése a francia oldalra, valamint különlegesen kiképzett keresőkutyák alkalmazása a közlekedési eszközökön elrejtőző migránsok felkutatására.

Közben Theresa May brit és Bernard Cazeneuve francia belügyminiszter közös cikkükben egy globális migrációs válságra figyelmeztettek, melyet hosszú távon csak az Afrikából Európába érkezők számának csökkentésével lehet megoldani. A rendőrök pedig folyamatosan érkeznek Calais-ba, megpróbálják megállítani a menekülthullámot.

Ők is elveszik a munkát?

Nem volt nehéz olyan magyart találni, aki 1) Angliában él és dolgozik, 2) hatott rá a Fidesz bevándorlás-ellenes retorikája, amiről itt írtunk részletesen, miért annyira hatásos.

“Csak jönnek és jönnek, megállíthatatlanul. Hülyén hangzik, de tényleg elveszik a munkát” – fakadt ki a Hír24-nek a Doverben dolgozó István.

Hát, tényleg hülyeség. Hogy miért, arról az Independent írt bővebben. 2014-ben nagyjából 640 ezer ember érkezett Nagy-Britanniába, de ebből 284 ezer munkába is állt, de ez nem jelenti azt, hogy bárkinek a munkáját elvennék. Ugyanis a foglalkoztatási és munkanélküliségi adatokból az derül ki, hogy 2003 és 2005 között rekordalacsony szinten volt munkanélküliség és ez a pénzügyi válság határása is csak kis mértékben nőtt. 2015 májusában is jóval az EU-s átlag alatt volt, az EU-s átlag 9,6 százalék, az eurózónán belül ez a szám 11,1 százalék, az Egyesült Királyságban pedig 5,4 százalék. Tehát nincs mit elvenni, mert – kis túlzással – szinte mindenkinek van munkája. És ez a szám 2019-ig az ILO, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet hivatalos előrejelzései szerint nem is nagyon fog változni.

Kép: Europress Fotóügynökség 

Jó, a munkát nem veszik el. “De nem tudják a nyelvet és egyébként is, nehezen illeszkednek be”, sorolta István, aki öt éve él kinn, egy pékségben dolgozik és saját bevallása szerint még mindig vannak olyan helyzetek, amikor nehezen ért szót hivatalos ügyei intézése során. Az igazság ezzel szemben az, hogy nagyon sok migráns már úgy érkezik meg az országba, hogy beszéli a nyelvet. Egy 2011-es adat szerint a 7,5 millió nem angol állampolgárból az országban csak nagyjából 138 ezren nem beszélnek angolul (közülük sokan pedig olyan idős ázsiai nők, akik saját hazájukban nem nagyon hagyták el az otthonukat), tehát ezen a téren nincs sok probléma a beilleszkedéssel.