Mostanra az Ebola-vírus annyira kimerítette a szervezetet, hogy a WHO vezetője, Dr. Margaret Chan egy független szakértői testületet hívott össze, hogy megvizsgálják, mi nem működött és milyen reformokat szükséges végrehajtani. A testület kedden adta ki záró jelentését, mely egy megtört szervezetről számol be, ami azonnali segítségért kiált. “A bizottság úgy látja, hogy a WHO jelenleg nem rendelkezik olyan kapacitással, vagy szervezeti kultúrával, mellyel egy egészségügyi vészhelyzetre reagálhatna” – írta a vizsgállóbizottság egyik tagja. A szakértők ezért 21 pontban foglalták össze, mely intézkedéseket kellene azonnal végrehajtani. Ezek közül a legfontosabbak:
A Nemzetközi Egészségügyi Szabályzat megszilárdítása
Nemzetközi Egészségügyi Szabályzat törvényei szabják meg, hogyan kell reagálniuk a tagállamoknak egy betegség felbukkanása esetén. 2005-ben alkották őket, a SARS-járvány idején, azért, hogy átláthatóbbá tegyék a járványokról készült jelentéseket, valamint, hogy növeljék az államok betegség-megfigyelési képességeit.
Az államoknak fejleszteniük kellene a betegség felügyeletével kapcsolatos intézkedéseiket és a jelentéstételi rendszereiket, továbbá a gazdagabb országok kötelesek ebben segíteni szegényebb társaikat. A szabályok azt is előírják, hogy az országok nem büntetehetik egymást gazdasági szankciókkal vagy utazási tilalommal egy járvány kirobbanása miatt.
Ennek ellenére az Ebola-járvány alatt sok ország nem épített ki betegség-felügyeleti rendszert, és utazási tilalom is sokfelé érvénybe lépett. “A bizottság úgy látja, hogy tarthatatlan az az állapot, hogy a globális közösség nem veszi komolyan a Nemzetközi Egészségügyi Szabályzatban – egy jogilag kötelező erejű dokumentumban – megfogalmazott kötelezettségeit” – írta a vizsgálóbizottság.
A szakértők ezért különös gondot fordítottak arra, hogy rájöjjenek, hogyan lehetne az országokkal betartatni a szabályokat, valamint, hogyan tudnák őket arra ösztönözni, hogy beszámoljanak a betegség felbukkanásáról és megosszák a járvánnyal kapcsolatos információkat.
Fotó: Europress/AFP/Francisco Leong
Kötelező kifizetések növelése a WHO számára
Egészségügyi Világszervezet költségvetését utoljára a 90-es években növelték. A bizottság szerint a WHO nagyrészt ezek miatt a megszorítások miatt nem tudna reagálni egy egészségügyi válságra. Jelenleg az Egészségügyi Világszervezet költségvetésének 25 százalékát teszik ki a tagállamok által fizetett tagsági díjak, a fennmaradó összeg önkéntes adományokból származik. A bizottság ezért 5 százalékkal növelné az országok által fizetett hozzájárulások mértékét.
A WHO beágyazása egy nagyobb egészségügyi és humanitárius rendszerbe
Az Ebola-járvány során fény derült rá, hogy a WHO tevékenységei nem voltak összehangolva más humanitárius szervezetekéivel, de még az ENSZ-en belüli intézkedések sem harmonizáltak egymással, és nagyon későn vetődött fel egy átfogó humanitárius rendszer szükségessége. Számos adományozó, a kormányok, az ENSZ és a nemzetközi nem kormányzati szervezetek is vagy csak a sürgősségi fellépéssel, vagy a humanitárius intézkedésekkel voltak tisztában. Ez részben azért alakulhatott így, mert a két résztevékenység között nem volt egyetértés, mivel különböző kockzatértékelési módszereket alkalmaztak.
A bizottság szerint az Egészségügyi Világszervezetnek a jövőben az ENSZ többi részével és a szélesebb humanitárius rendszerrel összhangban kellene cselekednie vészhelyzetek esetén, valamint a WHO munkatársainak és partnereinek nagyobb figyelmet kell fordítania a humanitárius rendszerre és annak legfontosabb szereplőire.
Nagyon fontos lenne a bizottság által kijelölt utat követni, hiszen a világ még nem látja teljesen az Ebola végét, ráadásul más egészségügyi katasztrófák is felbukkantak a láthatáron.
Az új vírus a Közel-Keletről jön
A korábban csak Szaúd-Arábiában jelen lévő MERS (Middle East Respiratory Syndrome), a közel-keleti légúti koronavírus, a közelmúltban Dél-Koreába, Kínába és Thaiföldre is átszivárgott és a Közel-Keleten a valaha tapasztalt legnagyobb járványt indította útjára. A WHO igazgatója “az egész világot érintő fenyegetésként” jellemezte a betegséget.
Dél-Koreában 166 ember fertőződött meg, már 24-en haltak bele a betegségbe és ezrek kényszerültek karanténba vagy állnak megfigyelés alatt. Június közepén úgy tűnt, hogy az esetek száma csökken, de a WHO arra figyelmeztett, hogy “a járványok kiszámíthatatlanok”.
A dél-koreai helyzet azét volt annyira meglepő, mivel a MERS elvileg nehezen terjed az emberek között. A tudósok úgy tekintettek rá, mint egy állatokban élő vírusra, ami csak igen ritkán van hatással az emberre. Régebben, mikor a fertőzés átkerült az emberi populációkra, nem jutott messze.
De mint kiderült, még egy csomó dolgot nem tudunk a MERS-ről. Csupán 2012-ben fedezték fel és az országok, ahol korábban tanyázott a vírus, nem számoltak be teljeskörűen a felbukkant esetekről. Igen aggasztó, hogy a szakértők még mindig nem tudják, pontosan hogyan is terjed a betegség. Egy halálos légúti fertőzésről van szó, mely abból a családból származik, melyből a SARS, a 8000 embert megfertőző 2003-as világjárvány is.
A szaúdi beteg
A MERS-et először egy szaudi betegben diagnosztizálták, aki 2012 júniusában halt meg Dzsiddában. A vírus azóta nagyrészt Szaúd-Arábiában maradt, ahol úgy hiszik, denevérekben és tevékben él, és csak ritkán fertőz meg embereket. Amikor azonban megteszi, halálos kimenetelű is lehet. Kezdetben általában lázzal, köhgéssel, hidegrázással, torokfáájással és izomfájdalommal jár, majd egy hét után többnyire tüdőgyulladás alakul ki a betegnél. Az esetek 40 százalékánál a nagyon magas láz és a tődőgyulladás adja a halálos döfést a páciensekenk.
Jó hír, hogy a múltban a MERS nem tudott messzire eljutni a kórház és a betegek házának falain kívül. Egy 26 pácienst vizsgáló kutatás arra jutott, hogy a betegek csupán a környezetükben élők 4 százalékának tudták továbbadni a vírust. Egy másik felmérés rámutatott, hogy a MERS szaporodási rátája a kórházon kívül kevesebb mint 1, azaz, minden egyes fertőzöttől szerte a világban átlagosan kevesebb mint egy ember kapja el a betegséget.
A kórházakban azonban más a helyzet, ott a vírus könnyebben terjed. A szakértők úgy hiszik, a MERS-nek hosszabb időre van szüksége, hogy megfertőzze az embert és a nem megfelelő szellőztetés, és a közös légtér elősegítik ezt a folyamatot, nagyobb mennyiségű vírusnak teszik ki a betegeket. A fertőzés főként azokra sújt le, akik kénytelenek a kórházban maradni: idős emberekre, vagy olyanokra, akik más betegségtől szenvednek, diabétesz, vagy légzőszervi problémák gyengítik a szervezetüket.
A dél-koreai helyezt azért váltott ki nagy nemzetközi érdeklődést, mert ez volt az első alkalom, hogy a vírus Szaúd-Arábián kívül is nagy mértékben elterjedt. Májusban egy a közel-keleten keresztül Szöulba utazó 68 éves férfi tapasztalta magán a MERS tüneteit és 20-án diagnosztizálták is nála a betegséget. Bár egyszeri esetek és kisebb számú megbetegedések előfordultak a Közel-Keleten kívül is – 25 országban bukkantak már rá a vírusra – de ez alkalommal több mint 150 ember fertőződött meg.
Egy a vírusnak kitett dél-koreai Kínába utazott és május 29-én meg is erősítették, hogy pozitív a MERS-re. Június 18-án Thaiföld jelentette, hogy egy közel-keletről érkező MERS-beteget ápol.
Jelenleg ezek az országok és szomszédjaik is készültségben vannak. “Minden járvány kiszámíthatatlan” – mondta a WHO. “Ez különösen igaz egy olyan viszonylag új betegségnél, mint a MERS, mely esetében még nem sokat tudunk a járványtanáról, a természetrajzáról, az átadás módjáról, és klinikai jellemzőiről. “
Ha a vírus többször is eljutott már más országokba, hogyan lehet, hogy csak Dél-Koreában tudott így elterjedni? Íme pár kiváltó ok:
1) Az első beteget egy hétig nem diagnosztizálták, és ez idő alatt már nagyon betegen, és fertőző állapotban négy egészségügyi intézményben is járt, ahol szétterjesztette a vírust
2) Ezekben az intézményekben nem volt megfelelő a fertőzés-ellenőrzési gyakorlat sem, valamint a rossz szellőzés és a nyitott légtér is segített elterjeszteni a vírust.
3) A kultúra is szerepet játszott a betegség terjedésében. Az emberek általában nagy, zsúfolt kórházakban folyamodnak segítségért, és a szeretteiket is magukkal viszik. “A családtagok és a gondozók a betegekkel együtt mind a sürgősségi osztályokra zsúfolódnak. Sokszor ottmaradnak a páciensekkel a szobáikban és ők ápolják a hozzátartozóikat – letörlik a verejtéket, kiürítik az ágytálat, ágyneműt cserélnek, és így kiteszik magukat a fertőzésnek” – írja a New York Times.
4) Dél-Korea, ellentétben a közel-keleti országokkal, azonnal beszámolt a MERS-esetekről a WHO-nak, ezért valószínű, hogy a koreai járvány csupán a szorgalmas jelentéstétel miatt tűnhet nagyobbnak.
5) Az is előfordulhat, hogy MERS valahogyan mutálódott és így fertőzőbbé vált az emberek körében. A szakértők ezt a lehetőséget sem vetik el, bár a járványt vizsgáló kutatás szerint egyelőre nem kell ezzel számolnunk.
Dél-Koréában a vírus még nem fertőzött a kórházakon kívül. A WHO szerint “Nincs arra utaló bizonyíték, hogy a közösségekben tartósan emberről-emberre, valamint a levegőben terjedne a vírus. Azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a MERS-CoV egy viszonylag új betegség és még nem rendelkezünk róla kellő információval.”
Azalatt a három év alatt, mióta a vírust a szakérők felfedezték, összesen kb. 1000 embert fertőzött meg és 400 halálos áldozata volt. Egyelőre megválaszolatlan kérdés, hogy a vírus most hogyan terjedhetett ennyire el, és hogy fog-e úgy mutálódni, hogy még több embert fertőzzön meg.
Amikor először észlelték a MERS-vírust, a közegészségügyi szakemberek közössége leginkább azért rémült meg, mert egy olyan halálos betegséggel kerültek szembe, amiről alig tudnak valamit, és még a levegőben való terjedés lehetőségét sem zárták ki. Az országok, ahol a leginkább pusztít a vírus, sosem jártak élen a megfigyeléseik megosztásában, és az esetek jelentésében a globális egészségügyi közösség számára.
Fotó: Europress/AFP/Christophe Lepetit
Homály övezi
Ezek a problémák még ma is aggasztják a kutatókat. Még mindig nem jöttek rá, pontosan hogyan terjed a vírus, és nem azonosították a gazdaállatot sem. Úgy gyanítják egyébként, hogy denevérek és tevék hordozzák a betegséget, de még nem sikerült kimutatni, milyen módon jut át a vírus az állatról az emberre, nem tudni, elég-e egy fertőzött állat közelében tartózkodni, vagy mondjuk meg kell hozzá inni a teve tejét. Még azt sem határozták meg, mennyi ideig fertőző egy ember, és hogyan bánjanak a betegekkel. Végül pedig, a MERS-re nincs specifikus kezelés vagy gyógyszer.
Hogy jobban megismerje a dél-koreai járványt, a WHO egy közös küldetésen vesz majd részt a helyi szakemberekkel. Emellett az esemény mellett a szeptemberi Haddzs is nagy nemzetközi érdeklődést vonz majd. Az éves zarándoklat alkalmával mintegy 3 millió muszlim érkezik a világ minden tájáról a szaud-arábiai Mekkába. Ha a MERS már mutálódott, hogy fertőzőbbé váljon, a Haddzs során rendkívüli mértékben elterjedhet.
Az is megeshet azonban, hogy a vírus egyszerűen eltűnik. Sok kutató kételkedik abban, hogy világméretű járvánnyal kellene számolnunk, mivel a MERS még sosem jelent meg szélesebb területeken.
David Fisman, a fertőző betegségek kutatója szerint a MERS a genetikailag hasonló SARS-vírus példáját követve hamarosan elcsitul és megszűnik. “A SARS is számos városban felütötte a fejét 2003-ban, és csak Toronto, Szingapúr, Hong Kong, és Hanoi vettek részt huzamosabb időre a terjesztés láncában, ugyanúgy a MERS-et is sokan behozták, de mivel ez olyan ritka eseménynek számít errefelé, mindenki azt hiszi, hogy már a vég közeleg.”
(A WHO, a vox.com, a New York Times és Foreign Affairs nyomán)
