Az ellenzéki politikus, Oleh Kalasnyikov és az író, Olesz Buzina ellen mostanában elkövetett gyilkosságok tovább bonyolították az Ukrajnában honoló amúgy is zavaros, ellenségeskedéssel teli helyzetet, írja az amerikai Daily Beast hírportál.
Kalasnyikov és Buzina nyíltan – és Kijev, valamint Nyugat-Ukrajna szerint szégyellnivaló módon – oroszbarátok voltak. Tavaly mindketten aktívan részt vettek a Majdan-ellenes mozgalomban, amely ellenezte a Nyugat felé nyitó hatalomváltást. Ennek ellenére Kijevben sokan úgy hiszik, az orosz titkosszolgálat keze van a dologban, ami arra használja a gyilkosságokat, hogy bajt keverjen. A Deutsche Welle egy cikkében rávilágított, hogy „a Kreml vezetője már egy órával a kijevi gyilkosságokat követően élő adásban beszélt az eseményekről az orosz televízióban”.
Az ukrán elnök, Petro Porosenko olyan szándékosan végrehajtott cselekménynek nevezte a gyilkosságokat, amelyek az ellenség kezére játszanak és elrendelte azonnali kivizsgálásukat. Az ukrán Belügyminisztérium tisztviselői arra hívták fel a nyugatbarát hatóságok ellenzőinek figyelmét, hogy most az orosz titkosszolgálat célpontjaivá válhatnak. Sok oroszszimpatizáns vezetőnek hivatalos rendőri védelmet is biztosítottak. Ironikus, hogy most az a kormány védelmezi őket, amit annyira megvetnek.
Összeesküvés-elméletek
Több elmélet is él Ukrajnában a Kalasnyikov- és Buzina-gyilkosság elkövetőinek kilétéről. A már fentebb részletezett feltevés szerint az orosz különleges erők állnak a két ügy és más hozzájuk köthető gyilkosság mögött is. Eszerint az oroszok célja a provokáció, hogy zavargásokat keltsenek a fővárosban. Nick Gorohov, helyi politikai szakértő is úgy véli, az orosz titkosszolgálat keze van a dologban:
„Buzina pozíciója nem volt jelentőségteljes, kiválóan alkalmas volt azonban az „áldozat” szerepére”.
Olesz Buzina temetése. Fotó: Europress
Egy másik tábor úgy véli, a Jobb szektor (Pravij Szektor) köthető a gyilkosságokhoz. Egyébként Moszkva is, teljesen logikusan, az ukrán ultranacionalistákat gyanúsítja. Egy harmadik elmélet úgy tartja, hogy Janukovics hívei tették el láb alól a két áldozatot, hogy ne tudjanak tanúskodni a korábbi kormány ellen.
Ukrán Felkelő Hadsereg
Április 17-én Volodomir Fesenko, a Penta kutatócsoport elemzője e-mailt kapott egy magát „Ukrán Felkelő Hadseregnek” nevező csoporttól, akik vállalták a felelősséget a két gyilkosságért, és más oroszbarát politikusok megöléséért is, köztük olyan esetekért, amelyeket korábban öngyilkosságnak nyilvánítottak. Fesenko szerint az e-mail a következőket állította:
„Kíméletlenül fellázadunk az ukránellenes rezsimet alkotó árulók és Moszkva talpnyalói ellen. Mostantól kezdve csak a fegyverek nyelvén beszélünk hozzájuk, mindaddig, míg meg nem semmisítjük őket.” Fesenko úgy hiszi, az e-mail az orosz hírszerzés szerzeménye.
Bár az Ukrán Felkelő Hadsereg valóban létezett a második világháború alatt, és a neve fel is bukkant azóta, az ukrán hírszerzés (SBU) hamisnak nyilvánította a Németországból küldött e-mailt. A szöveg olyan helyesírási hibákat is tartalmazott, amelyek nem jellemzőek egy ukrán anyanyelvűre, főleg egy ultranacionalistára.
Az ukrán szélsőjobb
A Jobb szektor ettől függetlenül újra a figyelem középpontjába került, mint a gyilkosságok potenciális elkövetői. A csoport vezetőjének, Dmitro Jarosnak minden tettét és állítását gyanakodva figyelik. Azonban mint minden a modern Ukrajnában, az ellentmondásos csoport vezetője sem teljesen olyan, mint amilyennek a leggyakrabban lefestik. Egy a Georgian Journal-nak adott interjújából kiderül, hogy Jaros nem az a harcias „náci”, amilyennek az orosz média szeretné őt mutatni. A Jobb szektor vezetője fegyelmezett, intelligens és pragmatikus volt, mialatt a csoport jelenlegi helyzetéről, nehézségeiről és a Kijevből áramló politikai feszültségről beszélt.
A múlt évben az Euromaidan tiltakozásoknak és forradalomnak köszönhetően egy a Nyugat és Európa felé hajló kormány juthatott hatalomra Ukrajnában. Az Euromaidan mozgalomért folytatott utcai harcokban javarészt a Jobb szektor tagjai vállaltak szerepet. Ez idő alatt formálódott a csoport jelentős politikai erővé. A kelet-ukrajnai terrorellenes műveleteknek bélyegzett heves akcióik és sok más általuk lebonyolított fegyveres összecsapás miatt az oroszbarát szeparatisták máig összerezzenek a nevük hallatán.
Az ördögi náci
A Jobb szektor 43 éves vezetője az orosz médiapropaganda állandó célpontjává vált, amely mindig a nácik támogatását élvező, II. világháborús ukrán nacionalistához, Sztepan Banderához hasonlítja őt. Jarosnak azonban az ukrán kormánnyal sem teljesen felhőtlen a viszonya. Az ukrán vezetés nem veszi jó szemmel a Nyugat felé nyitó kormányzás kritikáját, valamint katonai kihágásaikat. A politikai elemzők szerint akár még közvetlen konfrontációra is sor kerülhet az ukrán kormány és a Jobboldali Szektor között, ha tovább romlik keleten a helyzet.
Kép forrása: MTI/AP
Jaros csapatai a kormányzati erők élén harcoltak a szeparatisták ellen folytatott egyik legfontosabb ütközetnél, a donyecki repülőtérér elfoglalásakor. A Jobb szektor közreműködésével tudták csak ez eredetileg reménytelen küzdelmet véres patthelyzetté változtatni. Bár Jaros azt állítja, hogy felesleges volt annyi áldozatot hoznia, mert az ukrán hatóságok arra kérték őket, hogy hagyják el a terepet. Az Ukrán Nemzeti Gárda csapataival helyettesítették őket, és nem sokkal ezután a reptér a szakadárok kezébe került. A Jobb szektor gyakran emlegeti a területet, amelyet a kormány elvesztegetett.
A szembenálló felek legtöbb csapata elfogadta a minszki megállapodás keretében létrehozott tűzszünetet, de ennek ellenére számos helyen folytatódtak a harcok. A Jobb szektor nagy bánatára az ukrán kormány mindent megtesz azért, hogy kivonja a szervezet csapatait Sirokino városából, a konfliktus egyik taktikai szempontból jelentős pontjáról. Így járnak el, annak ellenére, hogy tudják, a szeparatisták be szeretnék venni a várost. Sirokino a frontvonal fontos része, ahol Jaros szerint a Jobb szektor csapatainak sikerül folyamatosan visszaverni a szakadárok támadásait.
Január 21-én, egy fegyveres összecsapás alkalmával Donyeck közelében Jaros súlyosan megsebesült, Selydove városába kellett vinni, ahol sürgős műtéten esett át. A beavatkozás után a dnyipropetrovszki Mechnikov Kórházba szállították. Ekkor tudott vele, lábadozása alatt a Georgian Journal grúz újságírója, Jambul Tsulaia interjút készíteni. Nem volt könnyű hozzáférni, testőrei éjjel-nappal vigyáztak rá. Többszöri egyezkedés után Tsulaiának végre lehetősége nyílt rá, hogy beszélhessenek Ukrajnáról, a Jobb szektorról, és magáról Jarosról.
második Debalcevó
Jaros szkeptikus volt, amikor a minszki tűzszünetről kérdezték: „Még a legjobb esetben is törékenynek mondható” – válaszolta. „A harcok a mai napig folynak számos helyen, és Putyinon múlik, hogy mennyi ideig fognak még tartani. Tudjuk, hogy a szeparatisták egy nagy rohamra készülnek, amely során négy különböző irányból terveznek támadni. A légierők bevetését sem zárnám ki.”
A csapatai felkészültségéről egy nagyszabású összecsapás esetén a következőket nyilatkozta: „A helyzetünk borzalmas. Sok tapasztalt, szolgálatban lévő katonánkat olyan [ukrán kormány küldte] zöldfülűekkel helyettesítik, akiknek semmilyen harci tapasztalatuk nincs. Készen kell állnia és mozgósíthatónak kell lennie az erőinknek, hogy meg tudjanak akadályozni egy második Debalcevót.” Jaros arra a csatára utalt, amikor az év elején nagy vereség érte az ukrán kormányt.
Fagyosodik a hangulat a nácik és Kijev között
Komoly feszültség áll fenn Jaros és Kijev között. „Úgy gondolom, hogy a kormány jobban fél a Jobb szektortól, mint a szeparatistáktól” – mondta Jaros. „Senki sem fog minket elmozdítani a helyünkről. A kormány próbál elnyomni minket azzal, hogy integrálja az erőinket a reguláris hadsereg hierarchiájába. Ez nem fog megtörténni egy igen egyszerű ok miatt: néhány századosomnak nincs magasabb katonai végzettsége. Amint a hadsereg a szárnyai alá venne minket, lefokozná őket. Senki sem venné figyelembe, hogy ezek a századosok egyenként sokkal hatékonyabbak, és sokkal inkább hozzá tudnak járulni egy háborús megmozduláshoz, mint két ukrán tábornok együttvéve az összes flancos diplomájával. Ha belemennénk ebbe, márpedig nem fogunk, az egyenlő lenne a feloszlatásunkkal.”
Kép forrása: Facebook
„Mi önkéntesek vagyunk” – mondta Jaros. „A rendszerünket a rangjainkat és a hierarchiánkat figyelembe kellene vennie a szabályzásnak. Csupán háború idején vagyunk aktívak. Ha megszületik a béke, visszaszerezzük a Krímet és a területi integritás is helyreáll, akkor a többi önkéntes csoportosuláshoz hasonlóan mi is feloszlunk.”
Jaros nézeteltérései az ukrán hatóságokkal mélyen gyökereznek, és sokan Jaros emberei közül nem bíznak az ukrán katonai vezetés képességeiben. „Az ukrán hadsereg némely egységét még a szovjet időkben ragadt parancsnokok vezetik, ami magyarázatot ad arra, miért okoz nekik annyi problémát, hogy újra felfegyverezzék és megfelelően felszereljék a csapataikat” – magyarázza Jaros. „Ennek a felelőssége egyedül az ukrán Honvédelmi Minisztériumot terheli. A hatóságok nem tudatosítanak egy teljesen egyszerű dolgot: politikai riválisként tekintenek rám, de én nem akarok semmi mást, csak hogy véget érjen a háború és végre együtt lehessek az unokáimmal.”
Ezután a parancsnok orvosa nyitott be a kórterembe, ezért be kellett fejezni az interjút.
Jaros idealistának látja önmagát. Úgy hiszi, az ukránok éveket húztak már le az orosz zsarnokság igája alatt, ezért fő céljának Ukrajna orosz nyomás alóli felszabadítását és nemzeti identitásának visszaszerzését tekinti.
A Jobb szektor számára egy szilárd ukrán nemzetállam létrehozása sokkal fontosabb szempont, mint az európai integráció elősegítése, amely európai szabványok szerinti politikai, jogi, gazdasági és szociális életet igényelne. Ez a hozzáállás meglehetősen nyugtalanítja a nyugati politikai köröket. Az ukrán hatóságok részben ezért próbálják megnyirbálni a Jobb szektor befolyási övezetét és működőképességét. Szeretnék, ha csökkenne a befolyása és a támogatottsága az ukrán lakosok körében. A Jobb szektor szerint az ukrán vezetés megingathatatlanul reménykedik a Nyugat segítő erejében, ezért a kormány mindezzel a Nyugatnak kedveskedik.
