„Na jó, de ha nem lesz font mi lesz az egyfontos boltokkal?” A friss, de régi sztereotípiára épülő vicc szerint az foglalkoztatja leginkább az országuk függetlenségéről döntő, minden pennyt a fogukhoz verő skótokat, hogy mi lesz a magyar százforintos boltokhoz hasonló takarékos bolthálózattal. Az angolok többségét pedig állítólag a brit zászló sorsánál jobban már csak az izgatja, hogy felmegy-e a skót whisky ára, ha felbomlik a brit unió. Pedig a Skócia függetlenségéről döntő népszavazásnak ezeknél jóval komolyabb következményei lehetnek.
Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a britek nem vették eléggé komolyan a szeptember 18-i referendumot, egészen az utolsó pillanatig. Egyszerűen nem hitték el, hogy komoly esélye lehet egy Nagy-Britanniától független skót állam megalakulásának. Mentségükre legyen mondva, nagyjából két héttel ezelőttig, minden közvélemény-kutatás a „Better together” (Jobb együtt) mozgalom magabiztos győzelmét jósolta. Aztán amikor először mérték az elszakadáspártiak 51-49 százalék arányú vezetését, nos, az angolos hidegvéren úrrá lett a pánik.
David Cameron brit miniszterelnök például olyan szenvedélyes és érzelmes beszédet intézett a skót választókhoz, mint amilyet a túlzottan elfoglalt férj szokott az őt éppen elhagyni készülő, elhanyagolt feleségéhez. Az unionisták kampányának egyébként több érve is hasonlít egy válás során elhangzó mondatokhoz: „Rendben, de ha elmész, az örökre szól, többé nem védelek meg másoktól, nem használhatod többé a dolgaimat, és felállítom kettőnk közé a határokat.” Egyszerre próbálnak hatni az értelemre, és az érzelmekre is, a dacos válni készülőket azonban úgy tűnik, nem lehet egykönnyen eltántorítani.
Fotó: Europress
Mennek vagy maradnak?
A politikai és piaci elemzők még a szokásosnál is óvatosabban bocsátkoznak jóslásokba, ahogy közeledik a referendum dátuma. A skóciai parlamenti választásokat 2011-ben nyerte meg Alex Salmond vezetésével a Skót Nemzeti Párt, melynek egyik fő célkitűzése és választási ígérete a függetlenség volt. A referendum kampányát hivatalosan 2012 májusában indították el. Az utolsó pillanatokban pengeélen táncol a brit unió sorsa, de a szakértők nagyjából egyetértenek abban, hogy a kiválást ellenzők aratnak majd nagyon szoros győzelmet. A fogadóirodák sokkal magabiztosabbak ennél: oddsaik alapján 75 százalék körüli esélyét látják a nemek győzelmének – írja a The Week. A lap szerint több okból nagy a szakadék a fogadóirodák és a közvélemény-kutatók esélylatolgatása között. Egyrészt, korábban már sokan fogadtak a nemre, az igenre pedig még csak mostanában kezdtek el megérkezni a tétek. Másrészt pedig ők úgy gondolják, hogy a szavazást végül azok a félénk szavazók fogják eldönteni, akiknek véleménye nem jelenik meg a közvélemény-kutatásokban. Például a hölgyek, főként az idősebbek, akik nem hívei a változásoknak, különösen nem az ekkoráknak.
Mire a felhajtás?
Alex Salmond és a Skót Nemzeti Párt álláspontja szerint London túl sokat visz el adó formájában a skótoktól és túl keveset ad vissza: vagyis a britek egyszerűen kirabolják Skóciát. Azt, hogy ebből mi igaz és mi nem, lehetetlen egyszerűen megválaszolni, de abban biztosak lehetünk, hogy a kirablás nem több mint populista túlzás. Salmodék mindenesetre úgy gondolják, hogy az északi-tengeri olaj- és gázmezőkből származó bevételekből egy skandináv típusú jóléti államot lehetne kiépíteni, ahová nem érnek el a londoni megszorító intézkedések hatásai. Bár Skóciáé a világ egyik legerősebb gazdasága: az egy főre eső GDP alapján a tizennegyedik a rangsorban, a válásnak rengeteg gazdasági buktatója lehet. Kiszámíthatatlan például mennyibe kerülne az új államszervezet kiépítése, ahogy az is, hogy mennyire lehet hosszú távon építeni az egyre fogyatkozó szénhidrogénkészletekre, melyek világpiaci ára viszonylag gyakran hullámvasutazik az utóbbi években. S ha már skandináv típusú jóléti államról van szó: a fogalom és vívmányai éppen válságban vannak, még a skandináv országokban is, köszönhetően a Skóciát is jelentős kihívások elé állító egyre öregedő népességnek – sorolja a függetlenedés legalapvetőbb kockázatait a Channel 4 tényblogja.
Mi lesz a menetrend?
A népszavazáson egyetlen kérdésre kell igennel vagy nemmel felelni: „Legyen-e Skócia független ország?” Ha azt gondolná, hogy erre a kérdésre a skótok válaszolnak majd, téved. Az a négymillió, 16 évesnél idősebb ember szavazhat majd, aki Skóciában él. Vagyis nem szavazhatnak majd azok a skótok, akik az Egyesült Királyság vagy a világ más részein élnek, voksolhatnak viszont a Skóciában élő britek, európai uniós állampolgárok (igen, a magyarok is), illetve az ötvennégy tagországból álló Nemzetközösség (Commonwelath) skóciai letelepedési engedéllyel rendelkező polgárai. Bármi is legyen a végeredmény, Skócia nem válik ki rögtön Nagy-Britanniából, csak elkezdi a tárgyalásokat a kiválásról. A független állam kikiáltását 2016 márciusára tervezik.
Fotó: Europress
Miért ma?
A népszavazás dátuma természetesen történelmi: ma 700 éve vívta ki Skócia a függetlenségét Angliától a bannockburni csatában. Kevés nép mondhatja el magáról, hogy úgy mint a skótok, gyakorlatilag az ősidőktől fogva egyazon területen él. Persze egy sziget csücskéből nincs is hova menni… A Skót Királyság 843-ban jött létre, és trónharcokkal, hódításokkal tarkított másfél évszázad alatt, 1018-ban meghúzta a nagyjából ma is fennálló angol-skót határt. A független államot a normann hódítástól, 1066-tól kezdve egyre több kulturális és társadalmi hatás érte déli szomszédja felől, majd 1296-ban I. Edvárd angol király elfoglalta az országot. Aztán következett a Rettenthetetlen című filmből ismert William Wallace és az általa indított szabadságharc, majd Robert Bruce király és félelmet nem ismerő katonáinak győzelme II. Edward túlerőben lévő serege fölött 1314-ben. A függetlenné vált Skócia és az Angol királyság viszonyát később, VIII. Henrik ellenséges magatartása, majd Stuart Mária és I. Erzsébet viszálya mérgezte, de a gyakori pártoskodás, sűrű vérzivatarok ellenére, 1707-ben Skócia önként lépett be az Egyesült Királyságba. Az úgynevezett egyesülési törvény alapján Skócia azóta alkot közös államot Angliával, valamint a már korábban utóbbihoz kapcsolt Walesszel.
De mi lesz ha…?
Amennyibe a skótok többsége nemmel szavaz, a függetlenség kérdése hosszú időre, akár évtizedekre lekerülhet az asztalról. A skót nép pedig elkezd majd arra várni, hogy a brit kormány mit fog teljesíteni azokból az ígéretekből, amiket a referendum előtti időszakban tett, a nemek győzelmének esetére. Volt szó többek között nagyobb függetlenségről, és nagyobb pénzügyi önállóságról is.
Ha a függetlenségpártiak győznek, akkor a skót nép arra vár majd, hogy a brit kormány mit fog teljesíteni azokból az ígéretekből, amiket a referendum előtti időszakban az igenek győzelmének esetére ígértek. Például felállítanak-e tényleg határátkelőket, melyeken csak útlevéllel lehet átmenni, és megtagadják-e a segítségnyújtást a külföldön tartózkodó skótoknak a brit külképviseletek? A legfontosabb kérdésekben semmi sincs még kitalálva. Az új skót állam nem lenne például tagja az Európai Uniónak, és a britek elvben a font használatát is betilthatják. Igaz, Alex Salmond szerint a valutaunió esetleges megszüntetése csak blöff, mindenesetre kilátásba helyezte, hogy ha a független Skócia nem használhatja a fontot, akkor nem fogja vállalni a brit államadóságból lakosságarányosan ráeső részt sem. Röviden: ha az igenek győznek, valószínűleg káosz lesz és acsarkodás. Pont, mint egy nem közös megegyezésen alapuló válás során.
Fotó: Thinkstock
A skót függetlenség ráadásul dominóhatást kiváltva megindíthatja Európa felaprózódását, miközben a kontinens vezetői évtizedek óta az egyesülésre törekszenek. Skócia után például jöhet Katalónia, amelyik alapvetően szintén gazdasági okokból válna ki Spanyolországból, amellett, hogy a történelmi sérelmei is sokkal elevenebbek és frissebbek. Csakúgy, ahogy a baszkoké. Egy egységes, független Baszkföldnek viszont nemcsak Spanyolországtól, hanem Franciaországtól is függetlenednie kellene. A folyamat során pedig minimum felmerülne a kérdés, hogy mi értelme van egy kontinens méretű uniónak, egy fokozatosan, egyre apróbb darabokra szakadozó Európában?
