A WHO szerint 1998-ban mintegy 130 millió olyan nő élte életét, aki átesett nemiszerv-csonkítás (Female Genital Mutilation, FGM) valamely változatán – írja a Kitekintő.hu. Az UNICEF statisztikái szerint Észak-, Nyugat- és Közép-Afrikában a legelterjedtebb ez a beavatkozás, ahol 70 millióra teszik a megcsonkított nők számát. Csekélyebb arányban ugyan, de Indiában, Ausztráliában, Indonéziában vagy éppen Malajziában is előfordul a női körülmetélés.
Az FGM gyakorlása alapvetően kulturális, társadalmi és (vélt) vallási okokon nyugszik. A csonkítás a női testtől és pontosabban a női libidótól való félelemre és arra a hiedelemre vezethető vissza, miszerint a női nemi szerv tisztátalan és erkölcstelen életmódra kárhoztatja a nőket és velük egész közösségüket. Az egyén és a közösség bukását elkerülendő, illetve a nők férjüknek való alávetettségét erősítendő általában még azelőtt elvégzik a kis- és nagyajkak részleges vagy teljes kimetszését, mielőtt a lányok elérnék a házasulandó kort. Gyakran egy család vagy egy egész közösség lánytagjain egyszerre végzik el a rituálét.
Habár Európában tiltott egészségügyi indokok nélkül a nemi szerv csonkítása, itt is sok az olyan orvos, aki hajlandó elvégezni a beavatkozást. Ennek elkerülésére több olyan jogszabály is létezik, amelyek kötelezik az ápolószemélyzetet a csonkításos esetek jelentésére még akkor is, ha ezeket nem európai területen végezték el. A beszámolók többsége is az anyaországból elvándorolt nőktől származik, akik hosszú évek traumája után szakemberhez fordulnak vagy adott esetben internetes fórumokon és blogokon keresztül igyekeznek sorstársakat találni.
