A liberális osztrák napilapban rendszeresen publikáló vezető ausztriai publicista emlékeztet: nem először fordul elő a történelemben, hogy Magyarország az európai politika tesztjének terepe lett. Így volt ez az 1956-os forradalom véres leverése után, amikor a magyarok hathatós támogatás helyett csak vigasztaló biztatásokat és segélycsomagokat kaptak a Nyugattól, majd pedig az 1989-es rendszerváltás és kockázatos határnyitás után, amikor az első szabadon választott kormány idején kellett eltemetniük a milliárdos nyugati hitelekkel kapcsolatos túlzott reményeiket.
Ma, a balliberális tábornak az idei parlamenti és önkormányzati választásokon elszenvedett megsemmisítő veresége után sok újságíró és értelmiségi reményeit ismét a Nyugatba, pontosabban az EU-ba veti – írja. Konkrétan a nemrég elfogadott médiatörvény nemzetközileg élesen elítélt rendelkezéseiről van szó, amelyek általános felfogás szerint kitárják az ajtót az állami és az öncenzúra előtt.
Éppen Ausztria 2000. évi példája mutatja, hogy a retorikai, végeredményben “fogatlan” szankciók Magyarország ellen kontraproduktívak lennének, sőt akár nevetségesnek is bizonyulnának, miután Herman Van Rompuy, az EU Tanácsának elnöke – éppen a médiatörvény parlamenti elfogadásának napján Budapesten – a magyar miniszterelnökkel való “kiváló együttműködést” dicsérte. Orbán a külföldi kritikára válaszul kijelentette: “esze ágában sincs megváltoztatni a médiatörvényt”. A “magyarországi erős ember” túlságosan jól ismeri a képmutató brüsszeli vezetőket, akik kevés kivétellel nem az értékek, hanem csakis és kizárólag az államcsődök és az euró sorsa miatt aggódnak – állapítja meg Lendvai.
