Június 12-e jelentős mérföldkő a szlovákiai magyar politika történetében, hiszen a ciklusokon keresztül hegemón pozícióban lévő Magyar Koalíció Pártja hatalmasat bukott a parlamenti választáson, nem sikerült elérnie az 5%-os bejutási küszöböt. Ezzel szemben a Most-Híd azt a bravúrt vitte véghez, hogy alig egy évvel megalakulása után rögtön kormányerőként került a parlamentbe. Ez jelentős lépéselőny az új, kétnyelvű párt számára, hiszen a döntéshozatalban való közvetlen részvétel mellett jóval nagyobb nyilvánossághoz is jut.
A Most-Híd „az együttműködés pártja” politikáját sikerrel alkalmazta a választásokon. Feladata, hogy az így elért népszerűséget fenntartsa, s az MKP-t tartósan a szlovákiai politika perifériájára helyezze. A Magyar Koalíció Pártjának helyzete nem nevezhető irigylésre méltónak, hiszen június 12. a párt számára intő jel: az eddig a vetélytársak nélkül sikerrel folytatott politika a mai kontextusban, politikai környezetben már nem versenyképes. Míg tehát a Most-Hídnak folytatni, addig az MKP-nak változtatni kell politikáján a siker érdekében.
Kormánypárti út júniustól novemberig: Most-Híd
Ahogy parlamenti választások eredménye, valamint az azóta publikált közvélemény kutatási adatok mutatják a Most-Híd jelentékeny lépéselőnyre tett szert az MKP-val szemben. A párt számára döntő tényező, hogy bár a legkisebb frakciót alkotja a parlamentben (az is „hidasokra” és polgári demokratákra oszlik), a kormányzat stabilitásának és parlamenti többségének fontos tényezője. A támogatók számára azt kell mutatnia, hogy a döntéshozatal aktív, fontos és befolyásos résztvevője a kormányzaton belül Ehhez – főleg a ciklus első szakaszában – rendkívül aktív pártpolitikára van szükség. A cél tehát a párt politikusainak aktivitásának növelése és tevékenységük számára megfelelő nyilvánosság biztosítása. A választóhoz ugyanis csak így lehet eljuttatni a kívánt üzenetet.
A népszerűség mértékadó fokmérője volt a kormányzati pozíciókért folytatott küzdelem, melyben a párt sikeresen érte el a támogatói bázisa számára legfontosabbnak tartott kisebbségi kormányalelnöki pozíciót. A minél nagyobb médianyilvánosság szempontjából jó érzékkel jelölték Rudolf Chmelt a tisztségre, hiszen ez a döntés meglehetősen nagy vitákat váltott ki a magyarság körében. Ennek ellenére amellett, hogy ezáltal a figyelem középpontjába került az újdonsült kormánypárt, a lépés kiválóan illeszkedik a Most-Híd együttműködésre, a problémák „áthidalására” törekvő politikájába.
Ez az aktivitás azonban csak akkor eredményezhet hosszantartó sikert, ha a megszerzett tisztséget hatékonyan tudják kihasználni, és érdemi teljesítménnyel és nemcsak politikai fogásokkal tudnak szolgálni. Természetesen ezzel Bugár Béla think tank-jei is tisztában vannak, így a kisebbségi kérdés területén folytatott tevékenység elemzését sem bízták kizárólag a közvéleményre. A céloknak ugyanis jobban megfelel, ha mindez a párt szemüvegén keresztül kerül bemutatásra. Ezért kerül sor a helyhatósági választások előtt egy hónappal Rudolf Chmel sajtótájékoztatójára, melyben az elmúlt 100 napot értékelte. Ezúton szépen ki lehet domborítani az előnyöket, az előrelépést, valamint burkolt formában lehet elfogadhatóvá tenni a hiányérzetet.
Mind a Most-Híd, mind a kormánykoalíció számára kulcsfontosságú kérdés a szlovák államnyelvtörvény módosítása, s választások előtti elfogadása. Ez várhatóan, s jól időzítetten november közepére valósulhat meg. Megfelelő kommunikációval tehát nyugodtan sikerülhet eljuttatni a választók fülébe az elért eredményeket, mely a támogatók megtartásának lényeges hozzávalója. A párt forgatókönyve működni látszik, országos szintű támogatottságát a közvélemény kutatási adatok szerint sikerült fenntartani, sőt úgy tűnik a parlamenti választások óta eltelt idő csak növelte a két párt közt fennálló szakadékot.
Parlamenten kívülről: MKP
Mit tett/mit tehet az MKP a szakadék csökkentése érdekében? A legfontosabb ilyen helyzetben az eddigi politikával való szembenézés, helyzetelemezés, párton belüli felelősségre vonás. Ezután pedig az elkövetett hibákból való következtetés alapján az új vonal, új stratégia meghatározása. Kérdés, hogy ebben a folyamatban hol helyezi el a párt az önkormányzati választásokat. A parlamenten kívülről alig fél év alatt ugyanis nem lehet nagyot dobbantani és kimászni a gödörből. Ezt engedi sejtetni az is, hogy a fő politikai rivális Most-Híd a kormányzatban nem követett el nagy visszhangot kiváltó, helyzetét megrendítő hibát. Ilyen körülmények között az MKP számára kiemelt fontossággal bír a megfelelő stratégia meghatározása.
Amennyiben lehet hinni a felméréseknek, és arra számítunk, hogy a Most-Híd lendülete kitart a helyhatósági választásokra is, nem a legokosabb gondolat az új politikai arculatot egy kérdéses kimenetelű választás oltárán feláldozni. Sokkal racionálisabbnak tűnik, hogy az MKP kiépített szervezetében bízva mérettesse meg magát novemberben, melynek tekintetében a Híddal szemben lépéselőnyben van. Ezáltal a kialakítandó új politika érintetlen marad, megőrzi újdonságát, nem „szennyezi be” esetlegesen egy sikertelenebb választási eredmény.
Természetes azonban, hogy a helyi struktúrákat sem akarja csak úgy felkínálni az MKP, s a parlamenti választásokat követően megtörtént a szükséges helyzetelemzés, valamint a vezetők számonkérése. Új elnökség állt fel. Feltehető azonban, hogy ez a változtatás csupán a választási vereség eredményeként bekövetkező felelősségre vonás igényét elégítette ki, s november 27. után a következő választásokra felkészülendő egy radikális átalakulás fog végbe menni az MKP-n belül, melytől a párt versenyképességének visszanyerését várják. Jelen helyzetben ugyanis nem elegendő a kormányzat, valamint a Most-Híd hibáira várni: hiteles alternatívát kell nyújtani a választók számára. Csakis egy ilyen átalakulás teremtheti meg a lehetőséget, hogy ledolgozza fennálló lépéshátrányát, s megmutassa, hogy a magyar kisebbség képviseletére az egyetlen alkalmas politikai erő az MKP.
Mit várnak a helyhatósági választástól?
Az önkormányzati választások eredményének értelmezése számos különböző szempont szerint történhet. A magyarországi példa után tudjuk, hogy a pártoknak lehetőségük van minden esetben sikerként interpretálni szereplésüket: felkészülhetünk tehát a hasonló politikusi nyilatkozatokra. A célok azonban mindkét oldalon világosak. A Most-Híd az országos döntéshozatalban való részvétel mellett nagyobb helyet követel magának az önkormányzatokban is, és igyekszik megbontani az MKP pozícióit, fölénybe kerülni a képviselőtestületekben, valamint a rivális pártot felülmúlni polgármesterek számában.
A felvázolt politikai körülmények között az MKP célja a veszteségek minimalizálása lehet. Egyszerű matematika szerin a négy évvel ezelőtti eredmény nem ismételhető meg: hasonló szavazóbázis elnyeréséért ezúttal ugyanis két versenyző áll rajthoz. Ezt az alaphelyzetet tetézi az a politikai ellenszél, mellyel az MKP küzd. A célkitűzés tehát a meglévő pozíciók megtartása, s fenntartani azt a struktúrát, mely alapul szolgálhat a megújuló pártnak a ciklusban az építkezés során.
