Rossz vicc
Kisebb mosoly-szünetet okozott hazánk és Szaúd-Arábia kapcsolatában a magyar kormányfő egy viccesnek szánt megjegyzése. Gyurcsány Ferenc az MSZP születésnapi ünnepségén 2005 februárjában egy paródiaműsorban kommentálta a 0:0-ás döntetlennel véget ért Magyarország-Szaúd Arábia mérkőzést, s ironikusnak szánt mondatban vont párhuzamot a szaúdi labdarúgók és a részben Szaúd-Arábiából származó terroristák között. Az esetet többszöri bocsánatkérés követte a magyar kormányfő részéről.
Minden bizonnyal a magyar katonák iraki részvétele volt az a külpolitikai esemény, mely uniós csatlakozásunk óta leginkább foglalkoztatta a hazai közvéleményt. A szállítási és humanitárius feladatokkal megbízott 300 fős kontingens kiküldése nagy visszhangot kiváltó lépés volt országunk nagyságához képest a világpolitika színpadán. Bár az Országgyűlés elsöprő többségű, 2003 júniusában meghozott döntésével hazánk hangsúlyozottan nem az iraki intervencióból, csupán az azt követő konszolidációból vette ki a részét, szerepvállalása némiképpen legitimálta az előbbit is. Ráadásul, bár a magyar hadtest békefenntartó feladatokkal érkezett, a cél sokkal inkább a béke kikényszerítése volt.
Míg az iraki katonák kiküldetéséről konszenzus alakult ki a parlamentben, arról már nem sikerült megegyeznie a túlórázást támogató kormányoldalnak és a hazahívás mellett ágáló ellenzéknek, hogy mennyi ideig szolgálják fiaink az iraki békét. S mivel ez gyakorlatilag a döntésképtelenséget jelentette egy olyan kérdésben, melynek eldöntéséhez kétharmados többség kellett volna, a magyar katonák a 90 napos hosszabbítás helyett akkor tértek haza, amikor lejárt megbízatásuk, azaz 2004 végén. Bár a béke Irakban azóta is várat magára, a magyarok mérlege – laikusok számára legalábbis – imponáló: a Magyar Honvédség Szállító Zászlóalj másfél év alatt összesen 642 szállítási feladat során 50 ezer tonnányi árut – humanitárius segély, élelmezési, ruházati, erődítési anyagok – szállítva 2,5 millió kilométert tett meg Irakban.
Brüsszeli dorgálás
Az iraki konszolidációban való részvétel külpolitikai céljai illetve következményei alapján is kettős volt. Egyrészt javult hazánk és az Egyesült Államok kapcsolata, másrészt Magyarország látványos jelét adat annak, hogy részese kíván lenni az olyan nemzetközi összefogásoknak, melyek a terrorizmushoz hasonló globális fenyegetettségek ellen szerveződnek.
Nehéz percek azért adódtak a magyar kormány(fő) életében nemzetközi szervezetek találkozóin is. Ezek közül kiemelkedik Gyurcsány Ferenc 2004. október 22-i brüsszeli találkozója a NATO főtitkárával, melyen Jaap de Hoop Scheffer élesen bírálta a magyar védelmi kiadások visszafogásáról született kormányzati elképzelést. Az észak-atlanti katonai szervezet első embere, aki utóbb nyíltnak és őszintének nevezte az eszmecserét, emlékeztette a magyar kormányfőt a NATO tagországok megállapodására, mely szerint védelmi kiadásaikat a GDP-jük 2 százalékára emelik. „Attól tartok, Magyarország még messze van ettől” – fogalmazott a főtitkár. Gyurcsány Ferenc erre kijelentette, hogy mivel a magyar államháztartási deficit csökkentését folytatni kell, a honvédelemnek nem tudnak a most tervezettnél több támogatást adni.
Nagyhatalmak sora
“Azért vagyok itt, hogy Kína Magyarországon legyen akkor, amikor Európába akar jönni” – fogalmazott kínai útjának első napján a magyar kormányfő. Gyurcsány Ferenc tavaly szeptemberi pekingi látogatásán leginkább a gazdasági kérdések kerültek szóba, legjelentősebb eredménye pedig, hogy Kína megszüntette a magyar gabona 1977 óta érvényben lévő behozatali tilalmát, s ezzel lehetőség nyílt 500 ezer–1 millió tonna magyar gabona exportjára.
A tárgyaláson nem került szóba a kínai politikai struktúra, miként hanyagolták a demokráciáról szóló diskurzust az orosz államfő 2006. márciusi, budapesti látogatásán is. Vlagyimir Putyin, aki 1992-óta az első orosz elnök, aki hazánkba látogatott, nem érkezett üres kézzel. Tíz híján hazaérkeztek Oroszországból a több mint fél évszázada a sárospataki könyvtárból elhurcolt könyvek, s számos új megállapodás született a két ország között. Informatikai, nanotechnológiai valamint oktatási területen is létrejöttek egyezségek, szót ejtettek hazánk gázfüggőségéről, valamint a budapesti metróépítésben rejlő orosz lehetőségekről is.
Egy asztalnál
A szocialista-liberális kabinet kormányzása alatt jelentős politikai változások történtek a régióban is. Hazánk kapcsolata a környező országokkal igen eltérően alakult attól függően, hogy éppen ki ült a tárgyalóasztal másik oldalán. A differenciálásra épülő szomszédságpolitika leginkább a már uniós és az EU-ba még csak készülő országok között húzott igen határozott választóvonalat, de jelentős eltérések még ezeken belül is akadtak. A legfőbb momentum a közös kormányülés eszköze, melyet a jelenlegi kormány több alkalommal is bevetett az elmúlt négy évben. Ezek közül a legnagyobb visszhangja a 2005 októberében megtartott román-magyar kormányülésnek volt.
A külsőségektől sem mentes találkozón tizenöt egyezség, számos új megállapodás született, a Nemzeti Fejlesztési Tervek összehangolásától kezdve a kis- és közepes vállalkozások kölcsönös támogatásán, az informatikai együttműködésen és a különböző belügyminisztériumi megállapodásokon át a környezetvédelemig. A találkozón döntöttek a csíkszeredai magyar főkonzulátus megnyitásáról, ám nem sikerült megállapodni a magyar karok elindításáról az erdélyi Babes-Bolyai Egyetemen.
A román-magyar közös kormányülést 2005 decemberében egy bécsi „osztálykirándulás” követte, majd 2006 januárjában a horvát kormánnyal ült egy asztalhoz a magyar kabinet. A sógorok randevúján az unió helyzetéről, kilátásairól esett a legtöbb szó, míg a horvátok esetében az odavezető úthoz adott tanácsokat a magyar kormány. Utóbbin születtek azért kétoldalú egyezmények is, ezek közül kiemelkedik Magyarország és Horvátország pályázata a 2012-es Labdarúgó Európa-bajnokság közös megrendezésére, és az energetikai együttműködésre, de az összefogás gyümölcse lehet a közös finanszírozással készülő magyar–horvát és horvát–magyar szótár is.
A szocialista-liberális kormányt belföldön érték a legnagyobb külpolitikai veszteségek. A Magyarok Világszövetségének kezdeményezésére, illetve az ellenzék hallgatólagos támogatásával kiírt 2004. december 5-i népszavazáson arra kellet választ adniuk az állampolgároknak, hogy felhatalmazzák-e a parlamentet egy olyan törvény meghozatalára, mely lehetőséget biztosít a határon túl élő magyarok számára a kettős állampolgárság megszerzésére. A nép úgy döntött, igen, ám nem voltak elegen, ezért a referendum eredménytelenül zárult. Így azt lehet mondani, hogy a nem mellett kampányoló kormányoldal megúszta a kisebbik rosszal, hisz le nem mosható bélyegként tapadt rájuk a hazafiatlanság vádja. Azóta igyekeztek javítani a képen a Szülőföld Alappal, nemzeti vízummal és több más adminisztratív könnyítéssel.
