A pápaválasztást megelőző esélylatolgatás során a média világában természetesen szenzációként hatott az egyik esélyes „náci múltja”: Ratzingerről mindenki tudta, hogy ifjúkorában a Hitlerjugend kötelékében szolgált, azt azonban az angolszász bulvárlapok enyhén germanofób része már elfelejtette megemlíteni, hogy Ratzinger éppen Magyarországon dezertált a háború idején a Hitlerjugend besorozott kötelékéből. Mindenesetre sokakat aggodalommal töltött el, hogy vajon a különböző vallások kapcsolatában használhat-e a tanításaiban keményvonalas pápa.
Köddé vált aggodalmak
Az aggodalmak azonban bő két hónappal megválasztását követően úgy tűnik alaptalannak bizonyultak: XVI. Benedek első audienciáinak egyikén fogadta az izraeliták és a muszlimok jeles képviselőt, sőt pünkösdi szentbeszédében határozottan kiállt a rasszizmus ellen. XVI. Benedek szólt arról, hogy a keresztények és a zsidók hitének közös gyökerei vannak, melyek a kölcsönös megértést segíthetik elő, ám a kötelezőnek tudható udvariasságokon túlmenően az új pápa konkrét lépések mellett is hitet tett. Immáron pápaként is hangsúlyozta, hogy Jézus haláláért sem Jézus korának zsidói, sem pedig az ő leszármazottaik nem okolhatóak semmilyen módon.
Talán a II. János Pál által megkezdett közeledésnek tudható be az is, hogy XVI. Benedek leállíttatta annak a francia papnak a boldoggá avatási eljárását, akiről nemrégiben kiderült: több írásában is antiszemita nézeteket fejtett ki. A Jézus Szíve társaság egyik alapítója, a francia jezsuita szerzetes, Leon Dehon munkásságában ugyanis még ez év februárjában egy francia egyháztörténész fedezett fel olyan mondatokat, melyek egyesek szerint megkérdőjelezik a boldoggá avatási eljárás értelmét. A La Croix című katolikus lap azt állítja: Dehon több helyen is úgy ír a zsidókról, mint akik mindvégig megtartották Jézus iránti gyűlöletüket. Dehon szerint a Talmud nem más, mint banditák és erkölcstelen emberek kézikönyve. Dehon boldoggá avatása ez év áprilisára esett volna, ám II. János Pál pápa szenvedései közbeszóltak – az új pápa pedig egy bizottságot hívott össze az ügy pontos kivizsgálására.
Bariban kezdte
Nyilatkozataiban a többi világvallás irányában is nyitottnak tűnt a nemrég megválasztott pápa: korábban már beszélt arról, hogy az iszlám bizonyos szempontból joggal kritizálja a nyugati kereszténységet morális dekadenciája miatt, első audienciáinak egyikén pedig az iszlám-keresztény párbeszéd folytatása mellett állt ki. Szimbolikus jelentőségűnek mondható azonban az is, hogy első olaszországi útja Bariba vezetett.
A dél-olaszországi városban ugyanis a keleti és a nyugati kereszténység egyik közös szentjének, Szent Miklósnak az ereklyéit őrzik, amelyeket még a keresztes hadjáratok idején hoztak Itáliába. Barit egyébként II. János Pál is a kelet felé vezető híd városának nevezte, XVI. Benedek pedig Bariban tartott miséjén a keleti és nyugati kereszténység egységének helyreállításáról beszélt. Első megnyilatkozásai így mindenekelőtt az ortodox egyház irányában mutatott gesztusokként foghatók fel.
A második konzervatív médiapápa?
Akárcsak II. János Pál, XVI. Benedek is a világbéke követe szeretne lenni, és egy Afganisztánban elrabolt olasz segélymunkás érdekében is kiállt már a nyilvánosság elé. Elődjét azonban nemcsak a világéke megteremtésének kérdésében követi: XVI. Benedek már a sajtó munkatársainak is köszönetet mondott, amiért azok a világ szinte össze katolikus hívője számára elérhetővé tették a „médiapápának” is becézett II. János Pál egyszerre szomorú és felemelő halálát. A modern kor vívmányaival szembesülve egyébként a Hittani Kongregáció vezetőjeként még Ratzinger által kidolgozott és a héten bemutatott katolikus katekizmus-kompendium is több újdonságot tartalmaz: a legfőbb érdekessége kétségkívül az, hogy immáron nemcsak kérdések és feleltek formájában mélyülhet el a tudásszomjjal megáldott hívő az egyház tanításában, hanem a vizuális korszak beköszöntét érzékelve impresszív képek is segítik a katolikus tanítás megértésében.
Más kérdés, hogy a tanítás tartalmát tekintve továbbra is a konzervatív vonalat képviseli Bendek. Alig egy hónappal megválasztását követően Olaszországban egy referendumot tartottak a mesterséges megtermékenyítés és az embriókísérletekre vonatkozó elég szigorú törvények enyhítéséről, és bár a referendum kezdeményezői több mint négy millió aláírást gyűjtöttek össze az enyhítések érdekében, többek között a katolikus egyházfő által meghirdetett bojkott miatt, mindössze a választásra jogosultak 25 százaléka járult az urnákhoz. Egyesek Olaszország belügyeibe való beavatkozásként értékelték a bojkottra való felhívást, ám XVI. Benedek ezt a felvetést azzal hárította, hogy az egyháznak bizonyos társadalmi és morális kérdésekben joga van kifejteni véleményét.
XVI. Benedek a homoszexuálisok házasságát elismerő svájci népszavazás kapcsán is aggodalmának adott hangot, ahogy a passzív eutanázia és az őssejtkutatás szabadságáról hozott svájci rendelkezések kapcsán is rosszallását fejezte ki. A házasság szentsége helyett a svájciak a pszeudo-szabadságok egyikét választották, melyek az emberi test banalizálásán alapulnak – érvelt Benedek. Afrikai püspökök fogadásakor pedig amellett is hitet tett, hogy a fekete kontinens egyik legégetőbb problémájának, az AIDS fertőzéseknek nem a különféle pirulák és fogamzásgátlók vethetnek véget, hanem csakis a katolikus egyház vonatkozó tanítása.
Bevált csapaton ne változtass – csak egy kicsit
A közvéleményt egyik leginkább izgató kérdés azonban nem a tanítások tartalmi részére vonatkozott, hiszen a Hittani Kongregáció egykori vezetőjeként, és II. János Pál egyik bizalmi embereként ezen a téren nem sok változást vártak a hozzáértők. Sokkal nagyobb kérdés volt, hogy vajon Benedek milyen „személyzeti politikát” folytat majd. Nos eben a kérdésben is II. János Pál örökségét viszi tovább, ugyanis a vatikáni állam legfőbb tisztségviselőit szinte kivétel nélkül megerősítette pozíciójukban.
Az egyetlen poszt, mely csak június közepére lett betöltve, az éppen Benedek egykori hivatala volt. A Hittani Kongregáció élére aztán sokakat meglepve egy amerikai bíboros került: William Levada, a homoszexuálisok fővárosának tartott San Francisco érseke egy ideje ugyan már együtt dolgozott Ratzingerrel a testületben – többek között a most megjelent katekizmus megfogalmazásakor is –, ám sokak szerint rezidens városának szabados morálja bizonyos mértékben nyomot hagyott Levada gondolkodásán. Benedek választottja valóban csak a kilencvenes évek elején emelte fel szavát az egyneműek kapcsolatai ellen, ám az egyházban létező antijudaizmus leküzdése mellett határozottan kiállt, az eutanázia, a fogamzásgátlás, a cölibátus vagy a mesterséges megtermékenyítés kérdésében pedig mindvégig konzervatív maradt.
Levada ezenkívül a katolikus papság intézményét megkérdőjelező esetek, legfőképpen pedig a pedofília egyik legkeményebb elítélőjének számít. Hogy aztán a megválasztását követően „vaspápá”-nak is nevezett Benedek békülékenysége meddig tart, azt egyelőre nem lehet tudni, ám népszerűsége kétségkívül meredeken ível felfelé: Németországban a könyveladási toplisták első három helyén Ratzinger bíboros könyvei állnak, jócskán maguk mögé utasítva a Harry Potter sorozat legújabb kötetét is.
