A Szociológiai Intézet megrendülten tudatta Szalai Júlia halálhírét. Élesen és érzékenyen látta és módszeres alapossággal vizsgálta a magyar és a közép-kelet európai régió társadalmainak jelenségeit, a magyar és a nemzetközi szociológiát hosszú évtizedekre meghatározó publikációkkal gazdagította – írták róla.
Szalai Júlia budapesti, értelmiségi családban született, 1948-ban. Édesapja, Szalai Sándor, a háború utáni hazai szociológia egyik legfontosabb szervezője, terjesztője volt. A Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségizett, 1966-tól a közgazdasági egyetem tervmatematika szakos hallgatója volt. A következő évben lett édesapja segítségével Ferge Zsuzsa empirikus kutatásaiban kérdezőbiztos, Ferge hatására kezdett szociológiával foglalkozni. Szakdolgozatát az 1971-ben éppen megalakult szociológia tanszéken, az angliai szociálpolitika kialakulásáról írta. A szegénység tanulmányozása mellett a társadalmi struktúra, a munkaerőpiac és az etnicitás, a hazai polgárosodás társadalomtörténete, a társadalmi redisztribúció viszonyai váltak fő kutatási területeivé.
1973 óta dolgozott az MTA Szociológiai Kutatóintézetében, 2008 óta az intézet tudományos tanácsadója, majd emeritus professzora volt. Tanított többek között az ELTÉ-n, a CEU-n, a Wesley János Lelkészképző Főiskolán és a glasgow-i Strathclyde Egyetemen is. 1986-ban lett a szociológia-tudomány kandidátusa, 2008-ben elnyerte az MTA doktori fokozatát, 2019-ben az MTA levelező tagjává választotta. Számos nemzetközi kutatásban vett részt, több szakmai folyóirat szerkesztőségének volt a tagja.
2007-es, Nincs két ország…? című könyvében úgy vélte a Kádár-kor második gazdaságának polgári vonásai alapozták meg a rendszerváltás nyolcvanas évek második felében kikristályosodó társadalmi vízióit, ám az ezredfordulóra kimerültek az addig a növekedést tápláló, alacsony hozzáadott értékű termelés tartalékai, a politikai és szakmai kultúra alacsony szintje megakadályozta a sikeres gazdaságpolitikai váltást.
