Idén Jankovics Márton kapta az immár negyedjére odaítélt elismerést, a Vízy Dorka emlékére alapított díjat, A falu, amelyik a mézből épített iskolát magának című, a 24.hu-n megjelent írásáért.
A díjról szakmai zsűri döntött, amelynek tagjai – a kezdetektől fogva – Beszterczey Judit (újságíró, jelenleg a Jakupcsek Plusz szerkesztője), Kovács Gabi (újságíró, jelenleg a B32 galéria munkatársa), Karafiáth Orsolya (szabadúszó újságíró), Madarász Zsolt (a Magyar Rádió szerkesztő-műsorvezetője), Stumpf András (újságíró, a Valaszonline.hu társalapítója) és Szily László (újságíró, a 444.hu szerkesztője). A díjra rádiós, televíziós és írott sajtóban dolgozó újságírók pályázhatnak, olyan témákkal – egészségügy, tudomány, környezetvédelem, vallás, művészetek, kultúra , amelyek – Vízy Dorka számára is különösen fontosak voltak. Idén 97 érvényes pályázat érkezett. Az elismerést újságírók, a pályázók, egykori kollégák, barátok és családtagok körében adták át a budai A Harmadik Hely nevű lakásszínházban.
A zsűri kiemelte, hogy nem volt még ilyen évük: a legrosszabb kiadott pontszámuk a 7 volt, ami nagyon-nagyon erős anyagokat jelent. Köszönik a bizalmat, és remélik, jövőre is ilyen minőségű (és mennyiségű) anyag érkezik a felhívásra.
Idén két különdíjat is kiosztott a zsűri. Dobray Sarolta a Hádá, kisfiam című, a Nők Lapjában megjelent írásáért, mely az otthoni betegápolás anomáliáit mutatja be egy személyes történeten keresztül, Farkas Adrienne pedig a Magyar időkben megjelent, Régi ideálok című, a gendertémát izgalmasan, személyesen és meglepő csattanóval körüljáró műfajilag nehezen kategorizálható írásáért vehette át az elismerést.
A zsűri a győztesen és a különdíjasokon kívül hét másik, fináléba jutott munkát is megnevezett, amelyeket egyként olyan erősnek tartott, hogy ezek között már nem állított fel sorrendet:
Neuberger Eszter, Abcúg.hu: Kinyílnak a tiszavasvári roma gyerekek, ha romani nyelven is megszólalhatnak az órán
Kun J. Viktória, 168 óra: „Magának már úgysincs szüksége a méhére” – Durván beszélnek az orvosok a betegekkel Magyarországon, de miért hiányoznak a gyógyító szavak?
Tompos Ádám, Nlc.hu: „Örülök, hogy hajléktalan lettem, különben nem laknék ilyen szép helyen”
Bárdos Deák Ágnes, Magyar Narancs: „Miért változtak volna meg?”
Herczeg Szonja, 168 óra: Feszült pillanatok és élveboncolás a rácsok mögött – Könyvterápián jártunk a fiatalkorúak börtönében
Balavány György, 24.hu: „Holnaptól itt hagyom ezt a szart” – egy nap a Blahán
Bodnár Judit Lola – Bielik István, 24.hu: Öt év málenkij robot, ezt íratták alá velünk
