A Népszavának a történész azt mondja, az orosz elnök egyre gyakoribb látogatásai azt bizonyítják, hogy Oroszország nagyon elszigetelt, ha kapcsolata konszolidálódna az EU-val, Magyarország már nem lenne fontos számára.
Kevés olyan ország akad ma, ahol kétoldalú kapcsolatokat ápolva szívesen fogadják Vlagyimir Putyint. Nem Magyarország persze az egyetlen ilyen állam, de azon kevés helyek egyike, ahol még szívesen látják az orosz elnököt. Azt gondolom, hogy Putyin demonstrálni akarta egyfelől a hazai, másfelől a nemzetközi közönségének, hogy az Európai Unió Oroszország-politikája továbbra sem egységes és még mindig akad olyan uniós és NATO-tagállam, ahol örömmel fogadják.
Az Oroszország-szakértő úgy látja, normális helyzetben – ha nem lenne ennyire feszült az orosz-európai és az orosz-amerikai viszony, és a magyar kormány sem lenne ilyen megértő – nagyobb szerepet kapna Lengyelország, Románia.
Magyarország általában akkor kerül fel Moszkva térképére, ha Oroszország viszonya megromlik Lengyelországgal és a térségünkben nem akad olyan ország, amelyik hajlandó lenne a Moszkvával való szorosabb együttműködésre.
Most rossz az orosz-lengyel viszony, az Orbán-kormány pedig kész szövetségeseitől eltérő Oroszország-politikát folytatni, így Magyarország a tényleges súlyánál, jelentőségénél nagyobb szerepet kap. Ez eddig inkább politikai gesztusokban, nem a gazdasági kapcsolatok élénkülésében fejeződött ki,
nincs komoly orosz érdeklődés Magyarország iránt. Ez egyben rávilágít a látványosan kommunikált „keleti nyitás” csődjére is.
A kereskedelmi egyenleg pozitívabb – ismeri el a szakértő, de szerinte a kormány ezen a területen sem lehet elégedett. A két ország közti árucsere-forgalom 2008-ban érte el csúcspontját, és azóta sem sikerült megközelíteni.
Nincs ok sugárzó örömre
Az idei első félév adatai azt valószínűsítik, hogy 2017-ben a magyar kivitel értéke elérheti a 2 milliárd dollárt, de ez is csak fele lesz a 2008-as exportunknak. Az import jelentős csökkenése viszont előnyös az országnak.
Ez Sz. Bíró Zoltán szerint ugyanakkor azt is jelzi, hogy minden alapot nélkülöz a kormányzati érvelés, amely az energiafüggőség csökkentésével próbálja megindokolni a két új paksi blokk építését. 2008-ban még csaknem 9 milliárd köbméter földgázt vettünk közvetlenül a Gazpromtól, tavaly pedig csak ennek legfeljebb felét, azaz a drága Paks 2 nélkül is is függetlenedtünk az orosz gázszállításoktól. A beruházás az oroszoknak volt sürgető, a magyar kormány ráért volna.
Vagyis joggal állíthatjuk, hogy aki időt nyer, az pénzt is nyer, mégpedig nem is keveset. Az már ma is világos, hogy a paksi bővítés – szemben az ezt sulykoló kormányzati propagandával – messze nem a legjobb megoldás.
Az oroszok az üzletet azért erőltették, mert pontosan tudták, hogy az energiapiacok változásai számukra kedvezőtlenek, néhány év múlva jóval nehezebben tudták volna ránk erőltetni az atomerőművüket.
Azzal, hogy a beruházás hivatalos költségeinek 80 százalékát meghitelezték, lényegében mindent bevetettek, hogy a magyar energiapiac jelentős részét felvásárolhassák.
Szerinte az Orbán-kormányt az is motiválhatta, hogy az orosz korrupciós helyzetet ismerve a paksi források egy részét szabadon eloszthatja érdekköreinek. A jelekből ítélve a kormány mintha arra törekedne, hogy amíg hatalmon van, olyan készültségi fokra juttassa el az építkezést, hogy a leállítás nagyobb veszteséggel járjon, mint a felépítés. Furcsának tartja a szakértő azt is, hogy orosz forrásból és nem a magyar kormánytól kell tudjuk, hogy az elhasznált nukleáris fűtőelemek kiszerelése, elszállítása és átmeneti tárolása az orosz félnek legalább akkora üzlet, mint a blokkok építése, és ez nincs benne a beruházás hivatalosan hangoztatott árában.
Trump is berághat?
Nem forintosítható, de komoly árnak tekinthető, ha a NATO sem feltétlenül oszt már meg a magyarokkal érzékeny információkat, és az is, ha Moszkva miatt meggyűlik a bajunk Amerikával. A Donald Trump által augusztus 2-án aláírt törvény szankcióval fenyegeti ugyanis az Oroszországgal bizonyos területeken együttműködőket, így büntethetik az Északi Áramlat második ágának megépítésében szerepet vállaló cégeket.
A Törökországon át Európába irányuló orosz gázvezeték ugyan nincs nevesítve, de a szóban forgó törvény arra is feljogosítja az elnököt, hogy azokat a cégeket is szankcionálja, amelyek bármilyen formában segítséget nyújtanak az orosz szénhidrogén-export szállítási rendszerének bővítéséhez. Július elején, mint az közismert, a magyar külügyminiszter is aláírt egy máig titkolt tartalmú „útitervet” a Gazprom vezetőjével a magyar gázszállító rendszer közös bővítéséről.
Sz. Bíró ennek kapcsán emlékeztetett rá, hogy ezt is az oroszoktól tudjuk. A Putyin legutóbbi budapesti látogatását értékelő lapok írták meg, hogy a júliusban aláírt megállapodás a „Török Áramlat” osztrák-magyar határig történő meghosszabbítására vonatkozik. A történész úgy látja, Budapest kiemelt fontosságát Moszkva szemében akkor veszíti el, ha konszolidálódik a Nyugat és Oroszország viszonya, ő pedig olyan Európában szeretne élni, ahol Magyarország éppen annyira fontos Moszkvának, mint a többi európai állam.
