A jelenleg a Közlekedési Múzeum főigazgatójaként dolgozó Vitézy-től megtudtuk: a BKK hat évvel ezelőtti létrehozásakor a budapesti tömegközlekedésre nem volt jellemző a vizuálisan letisztult, egységes, a XXI. század grafikai megoldásait alkalmazó tájékoztatás. Ez nem jelenti azt, hogy sosem volt így: a világháború előtt, de még a szocializmusban is voltak jó törekvések és egységes, végiggondolt arculati megoldások működtek az utastájékoztatásban.
Az akkori rendszert úgy lehetne most jellemezni, hogy az csak a szükséges minimális utastájékoztatásra törekedett: csak ott volt felirat, ahol nagyon muszáj volt, az utasokat nem vezette a rendszer, inkább azt várták el, hogy aki útnak indul, az előtte tájékozódjon, ne az állomáson akarja megérteni, melyik kijáraton kell elindulnia a célja felé.
A tömegközlekedés arculatának megújítása az egyik fő prioritásunk volt. Egységes betűtípus, egységes grafikai arculat, átlátható, a vonalakat eltérő színekkel jelölő sematikus hálózattérképek (színes spagettitérképek), világos és letisztult tájékoztatás – ezek voltak az első fő célok.
Betűtípusnak a tavaly szeptember 10-én elhunyt Adrien Frutigerét választották, amiről két dolgot kell tudni: nemzetközileg elterjedt és a közlekedésben is használt betűtípusról van szó és bár elszórtan, de már 2010 előtt is alkalmazta a BKV. Sajátban azért nem gondolkodtak, mert egyrészt ez bevált, másrészt annak kifejlesztésére nem is lett volna idő. Bár apróságnak tűnik, rendkívül fontos, hogy a döntést következetesen és egységesen használják, emiatt történt az, hogy a legapróbb gyorsan és olcsón, illetve óriási számú és mennyiségű felületen (matricáktól az összes utastájékoztatási felületig) vezették be.
Mivel ez a logika a hangos utastájékoztatásra is igaz, Vitézy ezért nem tartja feltétlenül jónak, ha egy-két napig tartó aranyos akciókon túl minden megállót más színészek, kedves gyerekek mondanak be: ugyanis a zajban fontos, hogy egy hangról egyből tudjuk, arról van szó, amelyik fontos információkat közöl. Többek között ez volt az oka annak, hogy 2011 körül megszüntették a színészes bemondást a Nagykörúton.
Szétesik az egységes arculat
A volt vezérigazgató bűnnek tartja, amikor egy – egyébként évekig jól működő rendszer – elkezd szétesni, és a buszgarázsokban Wordben véletlenszerű betűtípusokkal nyomtatnak egyedi feliratokat, táblákat.
Sajnos ez a típusú szétesés a BKK szétesésével együtt megindult, megjelentek az arculatba nem illeszkedő táblák, és az aluljárók tájékoztatási rendszere is szervezetileg ismét szétvált a tömegközlekedéstől.
Miért fontos ez? Mert az utasok számára például a metróállomás és az aluljáró egy szervesen összekapcsolódó rendszer, ahol nincs helye önálló céges arculatoknak, és a tájékoztatásé kell legyen a főszerep. Ennek jelentős részét képezik a piktogramok is, amik ezerszer beszédesebbek a szövegnél – ezeket egységesen egyébként az aluljárók utastájékoztatásának megújításával együtt vezették be. Volt is rá szükség: Budapest fő csomópontjaiban az aluljárókban narancssárga alapon fehér betűkkel voltak elavult információk kiírva – sem a tömegközlekedési kapcsolatok, sem a pontos útbaigazítás nem volt jellemző, a kontraszthiányos táblákat pedig alig lehetett látni.
Fotó: Vitézy Dávid
Ezért úgy döntöttek, a tömegközlekedési arculati rendszert terjesztik ki az aluljárókra a sötétkék alapon fehér betűkkel, a BKK betűtípusával, a tömegközlekedési kapcsolatokat is jelző, a kijáratokat betűvel jelölő megoldással – ez elég sok fontos csomópontban el is készült.
forrás: Wikipedia
A londoni kollégáiktól az előző nyári olimpia kapcsán tanultak sokat: a fontosabb csomópontokban minden forgalmi változásnál a személyes tájékoztatás fontossága, az egyre nagyobb városi kommunikációs hangzavarban a minél több és minél nagyobb felirat alkalmazása mind olyan jó tanácsok voltak, amiket elkezdtek Budapesten is alkalmazni. A 4-es metró átadása azért is volt fontos lépés, mivel kipróbálhatták az új utastájékoztatási arculat minden elemét, emellett megjelentek a csak az adott állomást érintő járatokat mutató spagettitérképek, illetve a környezetet mutató részletes térképek. Szintén ez hozta el az egységes metrólogót is: egy nemzetközi zsűri pályázatára hívták meg a legjobb magyar tervezőket. Vitézy szerint „szép, időtálló, informatív” terv nyert, amit gyorsan sikerült is elterjeszteni a városban.
Hogy mi jelentette a legnagyobb nehézséget? Az, hogy nem volt dedikált tájékoztatási és arculatmegújítási büdzsé, ezért mindig a forgalmi változások apropóján kellett évtizedes lemaradásokat behozni.
Bőven van még mit tenni
Két területen indult változás, ahol 2014-ig nem értek a végére, és azóta elég kis lépések történtek:
- A buszmegállók arculatának és információtartalmának megújítása. Bár elkészült néhány megálló (Ferenciek tere, Határ út), de a projekt azóta megrekedt, annak ellenére, hogy az új megállók szebbek és informatívabbak is, mint a régiek.
- A nagyobb csomópontokban és a belvárosban, a Várban a turisztikai gyalogos-irányító rendszerek terén. Ebből az első darabokat a Széll Kálmán tér tenderébe tették bele, el is készültek nemrég a téren, de ahogy számos világvárosban, Budapest teljes turisztikailag releváns belvárosában el kéne ezeket a kis útbaigazító térképeket helyezni, hiszen fontos városolvashatósági, gyaloglást ösztönző lépés ez.
Fotó: Facebook / BKK
A BKK egyébként anno saját arculati csapatot épített fel, profi grafikusokból. Ha minden apróságot ügynökséggel végeztettek volna, sokkal többe került volna, és sose tudtak volna ennyi feladatot ilyen gyorsan és rugalmasan elvégezni. A Bubi arculata, az új ügyfélközpontok, a jegyautomaták, az aluljárók tájékoztatási rendszere mind belső arculattervezési munka volt, és számos díjat is kapott. Sőt: a Rigó, a sajnos a menedzsmentváltás óta jelentős késésben lévő elektronikus jegyrendszer névválasztása, teljes branding és arculattervezési munkáját is belül tervezték. A végére egy rossz hír: mára sajnos ezt a csapatot jórészt szélnek eresztették.
Fejléckép: Facebook / Budapesti Közlekedési Központ
