Lakner Zoltán a Népszabadságban arról ír, hogy a vasárnapi boltzár bukása világossá tette, a kormány ellen fordítható saját fegyvere.
Ki lehet választani olyan ügyeket, amelyekben az ellenfél társadalmi kisebbségben van, és kellő kitartással, a választói erő használatának puszta kilátásba helyezésével visszavonulásra lehet kényszeríteni.
A politológus úgy véli, a kormány azzal, hogy hirtelen kifarolt az üzletek vasárnapi zárva tartása mögül egy katartikus élménytől fosztotta meg látványos népszavazási vereségére várókat.
De magát a vereséget nem sikerült elkerülni. A kormánypárt főként abban reménykedhet, hogy mielőbb a feledés homálya borul az egyik legnépszerűtlenebb és legértelmetlenebb intézkedése. Hasonlóan a szintén visszavont internetadóhoz.
Lakner szerint a két ügy abban is hasonlít, hogy az állampolgárok mindkettőt privát szférájuk megsértéseként élték meg. A kormány meg úgy döntött, inkább ebben enged, mint a köznevelés átalakításában.
Éppen azért, hogy megakadályozza a tiltakozások hatásának tovaterjedését, tehát azt, hogy a dolgok bevett elintézési módjává váljon a nyomásgyakorlás.
Lakner szerint a boltzáras népszavazás húzóereje hiányozni fog ugyan az ellenzéknek, de hat év után azért már látszik,
idővel el lehet kezdeni azt is kitalálni, mire lehetne a többség támogatását megszerezni, egyszer, akár egy vasárnapon, bevásárlás után, demonstráción, vagy a szavazófülkékben.
