Gyakran gondolkodtam rajta én is, hogy csak akkor működik-e a jegyek és bérletek hatékony ellenőrzése, ha az ellenőr/biztonsági őr eleve azt feltételezi, hogy az utas bliccelni, lopni, csalni akar. Szerintem nem.
Hallani történeteket boldogabb országok boldogabb városaiból, ahol az ellenőr abból indul ki, hogy van érvényes jegyed/bérleted, ha mégsincs, igyekszik segíteni, és a pótdíjazás csak ezután következik, ha a korábbiak nem jártak sikerrel.
Ezek a gondolatok foglalkoztatták PP monogramú olvasónkat is az egyik éjszakai járaton.
Egy rövid történetet és egy hozzá tartozó gondolatmenetet szeretnék megosztani veletek. December 17-én éjjel jön az 1:00 órás 901-es, Óbuda felé menő éjszakai busz. Tök hideg is van, meg az eső is esik, és vágom, első ajtós felszállás.
Busz megáll, lépek fel, nyúlok a farzsebembe, de a “Biztonsági Szolgálat” feliratú mellényes őr közben alig akar felengedni, kezével támasztja a vezetővel szemben lévő kapaszkodót. Persze tudom, hogy van bérletem, úgyhogy eszembe sem jut nem felszállni, és épp mire nekimegyek a kezének, a bérletet is látja, szóval elengedi a kapaszkodót.
Tök apróság, de végigfut az agyamon, hogy miért egyből a rosszat feltételezi, hogy az ember jogosulatlanul akar utazni? Miért nem abból indul ki, hogy ő a vendéglátó, aki a szolgáltatást adja, hogy tessék felszállni és közben bemutatni a bérletet, vagy ha nincs, akkor tessék jegyet venni itt helyben? Miért az a kiindulási alap, hogy tessék összehúzni magad picikére, és még ha van is jegyed, érezd, hogy ki itt a góré?!
Pláne, hogy ha nincs jegyem, és nem is veszek, akkor úgysem indul el a busz, ergo a világon semmi vesztenivalója nincs? Mondom, történni nem történt semmi extra, de ettől függetlenül is folyik a kommunikáció…
Közben a busz elindul, és pár megállóval odébb a középső ajtónál száll le valaki, erre a vezető ugye az első és a középső ajtót is kinyitja. Szállnak fel elöl, de közben egy fiatalabb nő pár csomaggal a középső ajtónál is próbálja feltuszkolni magát a buszra. Feltesz két zacsit, nyúl a következőért, mikor is az ennél az ajtónál álló, szintén biztonsági szolgálatos, csak épp nőnek tűnő lény ráförmed, leszúrós, agresszív hangnemben, hogy “Első ajtós felszállás van!!” – mire a nő megszeppen, és visszalép.
Közben a sofőr feláll, és felháborodottan hátraszól a biztonságis nőnek, hogy “Miért kell ezt csinálni? Miért nem engedi felszállni?” És itt döntöttem el, hogy fogok írni nektek: a biztonságis nő röhögve annyit szól vissza a sofőrnek, hogy “Én csak azt mondtam, hogy első ajtós felszállás van, nem azt, hogy nem jöhet fel!”
Nagyon gáz. Elhiszem, hogy nem keresnek sokat, de nem izgat, ez nem jog arra, hogy a hatalmával visszaélve jópofiból, egófényezésből, vagy szimpla rosszindulatból parasztkodhasson az alárendeltekkel. Pláne hogy mint az ábra is mutatja, ezek a biztonságisok még a sofőrt is leugathatják, ha olyanjuk van.
Ha én lennék a sofőr, éreztetném, hogy végeredményben én vagyok a góré, mert a busz akkor megy, ha én akarom, de nem csoda, hogy nincs erejük meló közben még ezeket az őrparasztokat is nevelni. És ne jöjjön azzal senki, hogy a szabály az szabály: a középső ajtónál sem sokkal nehezebb csekkolni a jegyet, mint az elsőnél, főleg ha ott is áll egy őr.
Szóval nagyon gáz, hogy ilyenek történnek egy átlagbuszon egy átlag éjszakán, frankón fel kéne venni valakit a BKK-nak, aki az anyukájuk helyett is jómodorra tanítja az alvállalkozó alvállalkozóit is. Mekkora királyság lenne már, ha csak egyetlen napon is, de minden BKV-s (BKK-s, alvállalkozó) úgy igazából kedves lenne az utasokhoz? Csak ki kéne próbálni…
Lehet, hogy utópisztikus, de meggyőződésem, hogy hatalmas jó érzésű flash söpörne végig a fővárosi embereken, és a BKV a hatalmas méreteivel ezt tényleg meg tudná tenni.
