Hétfő reggel, Budaörs, egy családi ház udvara. Két férfi veszekszik, a probléma anyagi természetű. Szó szót követ, majd egyikük kést ránt. Egyszer szúr, de az végzetesre sikerül. Az áldozat összeesik – és amire talán a dühtől vezérelt gyilkos sem számít – azonnal meghal. A történet – sajnálatos módon – nem egyedi.
Előbb-utóbb valaki megtalálja a holttestet, a rendőrség pedig mozgósít, keres, nyomoz. Most nem így történt, a támadó megelőzi őket, feladja magát. Azt mondja, nem akart ölni. A férfit kihallgatják, őrizetbe kerül. Kedden ismét beszél a nyomozókkal. Hogy ott mi hangzik el, nem tudni, ám azt biztos, meggyőzi azokat, akiket kell. A tettest alig egy nappal a gyilkos szúrás után elengedik.
Kiderült, sem a rendőrség, sem az ügyészség nem látta indokoltnak, hogy a férfit rács mögé dugják. A döntéshozók számba vették, amit ilyenkor számba kell: hogy a gyanúsított elszökne-e, netán elrejtőzne előlük, vagy ami a legfontosabb, képes volna-e újra ölni. Úgy vélték, ezek egyikétől sem kell tartani. Sőt, mérlegelték a férfi családi körülményeit is, amely szintén a tettesnek kedvezett. Végül úgy döntöttek, nincs szükség egy ilyen súlyos korlátozó intézkedésre. A Magyar Asztalitenisz Szövetség alelnökének gyilkosa elhagyhatta a rendőrséget.
Az a bizonyos méltányolható ok
„Aki mást méltányolható okból származó erős felindulásban megöl, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő” – így szól az idevágó jogszabály. Tény, gyilkos és gyilkos között is van különbség, ez pedig a szabályozás szerint a legsúlyosabb bűn, a szándékos emberölés egy speciális, enyhébb megítélésű esete. A tettes tudata elhomályosul, és nem képes mérlegelni.
A villámgyors szabadulás hírét olvasóink döbbenten fogadták. Voltak, akik áprilisi tréfának tudták be a dolgot, és többen feltették a már jól ismert kérdést: Hol élünk? „Szóval, ha mától bárki jogosnak érzett felháborodásból, üzleti vita miatt bárkit megöl, az szabadon védekezhet? Ezt így kell érteni? Mert akkor az ország fele ölni fog, a másik fele meg halott lesz” – írta az egyik hozzászóló oldalunkon.
Egy másik kommentelőnk saját „parasztlogikájára” hivatkozva pedig így reagált: „Ez komoly? Már megint azt kell kérdeznem, hogy hol élünk. Szerintem egy gyilkost, még ha olyan ‘rendes’ is, hogy önként jelentkezik, azonnal le kell csukni, hét lakat alatt őrizni.” Akadt olyan is, aki a kiszabható büntetési tétel alsó határát keveselte, mondván, sokkal kisebb bűncselekmény elkövetéséért is jár ennyi.
Nem szokványos
Kíváncsiak voltunk, mennyire gyakoriak a fentihez hasonló esetek, hogy egy gyilkos már a bűncselekmény másnapján szabadlábra kerüljön. Magyar György ügyvéd, kérdésünkre elmondta, egy ilyen döntés egyáltalán nem szokványos, azonban leszögezte, abból a néhány morzsából, amelyet erről az ügyről tudni lehet, egy ügyvéd nem szívesen alkot véleményt. Általánosságban azért elmondta, nem szabad összetéveszteni az előzetes letartóztatást magával a büntetéssel.
Nem kell mindenáron becsukni
A szakember szerint nyilván sokat nyomott a latban, hogy a tettes feladta magát, dönthetett volna úgy is, hogy a véres kést egy csatornába dobja és elmenekül. Mindemellett nyilván nem álltak fenn az előzetes letartóztatás törvényi feltételei sem. Magyar György biztos benne, ha a gyanúsított veszélyes lenne, nem engedték volna ki.
Ugyanakkor hozzáfűzte: nem szabad elfelejteni, hogy ez az ügy még igen kezdeti szakaszban van, számos részlet tisztázásra vár, és ha olyan információ vagy adat merülne fel, vagy olyan igazságügyi szakértői vélemény születne, amely indokolttá teszi, hogy a férfit bezárják, akkor be is fogják zárni. Mint mondta, nem szabad elfelejteni, azzal, hogy nem helyezték előzetes letartóztatásba, még nem úszta meg a számonkérést, hiszen előbb vagy utóbb bíróság elé fogják állítani, és a bíróság majd az eset összes körülményét mérlegeli.
Félreérthető üzenet lehet
Síklaki István szociálpszichológus kérdésünkre elmondta, az, hogy valaki egyik nap gyilkol, a másik nap viszont már kint van, valóban félreérthető üzenetet közvetíthet, főképp egy olyan kevéssé kiegyensúlyozott, bizalmatlan társadalom körében, mint a magyar. A szakember szerint ez azt sugallhatja, hogy a hatóság nem törődik a társadalommal, ami tovább növeli az emberek bizalmatlanságát. Ugyanakkor egyetért Magyar Györggyel abban, hogy minden bizonnyal megfontolt döntés eredménye az, hogy az illetőt szabadon engedték.
Síklaki szerint a sajtó egyre többet és egyre gyakrabban foglalkozik az ilyen és ehhez hasonló esetekkel, ez is hozzájárult ahhoz, hogy az emberek azt hiszik, egymást érik a hasonló tragédiák. Mindemellett úgy véli, néha túl kevés a kommunikáció a hatóság részéről, a száraz tényeken túl kicsit részletesebben el kéne magyarázni a döntés miértjét, belevenni az emberi vonulatát is, az talán segítene a megértésben.
A gyilkos összetört
A rendőrség ugyan nem mondott semmit, de a Bors csütörtöki számában azt írja, a férfi azért szúrt, mert felbőszítette az asztalitenisz-szövetség alelnöke. A bulvárlap szerint Marschalek Ákos több tízmilliós kölcsönt vett fel, amelynek fedezete – egyebek mellett – gyilkosának, az öt gyereket nevelő alkalmazottjának a háza volt. A bank a múlt héten értesítette a férfit, hogy felmondták a megállapodást, mert az adós nem fizet. A tettes hétfőn reggel felelősségre vonta munkaadóját. Amikor megkérdezte, mi lesz ezután vele, Marschalek cinikusan a képébe vágta: „Mehetsz a híd alá az egész családoddal.”
Úgy tudni, a gyilkos a történtek után összeroppant.
