Az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége (ÉFOSZ) váratlan fordulatnak tartja a magyartermék-rendeletet. Annak ellenére is, hogy értelemszerűen elkötelezett a hazai előállítású élelmiszerek belföldi piaci részesedésének növelése mellett. S hogy abban is egyértelműen érdekelt, szűnjenek meg az ezzel kapcsolatos visszaélések.
A szövetség tagvállalatai szerint ugyanis a várakozásokkal ellentétben ez a rendelet nem fogja a hazai alapanyaggyártás versenyhelyzetét érdemben javítani. Viszont önkéntes alkalmazása jelentős adminisztrációs terhet róna az érintett vállalkozásokra.
Önkéntes, és drága
A magyartermék-rendelethez védjegy is csatlakozik majd, amit a Magyar Termék Nonprofit Kft-nél fog kiadni. Jelenleg náluk csak egyfajta védjegy van, a „magyar termék”. Augusztusra ígérték, hogy a másik két kategóriára, a „hazai termékre” és a hazai feldolgozású termékre” is megszületik márkajegy. A „magyar termék” jelölés használatánál most öt díjsáv van, és éves árbevételtől függ, mennyit kell egy cégnek fizetnie – mondta el lapunknak nemrégiben a védjegyeket kiadó cég ügyvezető igazgatója, Kecskeméti Attila.
Így például évi 100 millió forintos nettó árbevételig 100 ezer, 10 milliárd forint felett pedig 2 millió forintba kerül a logó használata. Gondoljunk bele: a legkisebb cégkategóriában ez minimum egy ezreléknyi, vagyis legalább a tranzakciós adónyi, amiért prüszköltek a bankok.
Azt még nem tudni, mennyi lesz majd a háromféle védjegy tarifája, de annyit igen, hogy minél több cég száll be, annál olcsóbb lehet. A Népszabadságnak nyilatkozó piaci szereplők szerint ezzel még nincs vége a költségeknek. Hiszen a védjegyhasználathoz feltehetőleg az eddigieknél szigorúbb alapanyag-követési eljárást is be kell majd vezetniük a cégeknek. Persze, az is igaz, hogy a védjegyhasználat önkéntes.
Fotó: MTI / Kovács Tamás
Drágaságot hozhat?
Az ÉFOSZ elnökét, Éder Tamást faggattuk volna arról is, vajon hányan fognak élni a védjegyhasználat lehetőségével. S a költségek oldaláról nézve a dolgot: megéri-e majd a cégeknek befizetni ennek díját. Az is érdekelt volna minket, hogy a védjegyhasználathoz kapcsolódó járulékos költségek (például hogy a termelőknek és feldolgozóknak igazolniuk kell majd a termék és az összetevők eredetét) mennyi pluszköltséget jelenthetnek.
Szerettük volna azt megtudni, ettől nem lesznek-e még drágábbak az amúgy árban ma sem túl versenyképes magyar áruk. S végül: hogy ha ilyen oldalról nézzük a dolgokat, valóban megélénkülhet-e ezen az úton a magyar áruk iránti kereslet. Ezekre a kérdésekre (a téma érzékenysége miatt) nem kaptunk választ.
Azért is drága, mert népszerűsítik?
A Napi Gazdaság szerint a gazdasági folyamatokkal szembe megy a magyarországi élelmiszerárak alakulása, ami onnan is látszik, hogy miközben a fogyasztás nem bővül, Magyarországon jelentős volt az áremelkedés. A lap szerint az ellentmondás részben a magyar termékeket népszerűsítő kormányzati kampánynak tudható be. A megkérdezett közgazdászok szerint a kormányzati védőhálóra (a magyar mindenek felett) alaposan rájátszanak a termelők, amikor a kereskedőkkel tárgyalnak.
Persze a termelés mérsékelt versenyképessége is fellelhető a magas árak mögött. A szakemberek szerint a kormány pedig kvázi azt várja el, hogy a fogyasztó támogassa a termelő versenyképességét. Az ilyen beavatkozás önmagában is növelheti az élelmiszerár-inflációt. S a magas árban szerepet játszik a forintárfolyam gyengülése is, mivel a feldolgozott termékekben (amit magyarnak hiszünk) akár 35-40 vagy akár százalék is lehet az import aránya.
Kényszer az import
Az ÉFOSZ úgy látja, a rendeletalkotásnál nem vették figyelembe például azt, hogy a versenyképességi gondokkal küzdő magyarországi élelmiszer-előállítók többnyire nem tudnak versenyképes áron magyar alapanyaghoz jutni. Másrészt a legfrissebb felmérések szerint egyre csökkenő a vásárlóerő. S csak a magyar fogyasztók töredéke hajlandó még azonos minőség esetén is a “magyar” élelmiszerekért (akár csak néhány forinttal is) magasabb árat fizetni – emlékeztetnek.
A csak drágán és sok esetben bizonytalan feltételekkel beszerezhető magyar alapanyag, és a magas központi terhek valamint a vásárlók árérzékenysége tehát együttesen kényszerítik a hazai élelmiszer-előállítókat arra, hogy külföldről szerezzék be az anyagot – állapítják meg.
Újabb uniós intő jöhet
Arra is figyelmeztetnek, az előzetes uniós egyeztetéseknél számos alapvető kifogás merült fel a tervezettel kapcsolatban. Az Európai Unió Bizottsága a tervezet jelentős átdolgozását kérte. Annak rendelkezései ugyanis jelentős mértékben és több ponton összeegyeztethetetlenek az uniós és világkereskedelmi jogi előírásokkal. Akkor is, ha önkéntes szabályozásra vonatkoznak.
A hazai gyártók ezért attól tartanak, hogy a magyartermék-rendelet hatása jogviták sokaságát és egy hazánk ellen meginduló újabb uniós kötelezettségszegési eljárást hozhat. S félnek, hogy a politikai vitát végül a mintegy százezer embernek munkát adó élelmiszeripar és annak versenyképessége sínyli meg. Az ÉFOSZ szerint inkább az élelmiszerláncban résztvevők széleskörű szakmai konszenzusán alapuló önszabályozás lenne alkalmas arra, hogy a magyar fogyasztók érdekeit szolgálja, és egyben biztosítsa a hazai vállalkozások versenyképességét is.
