2018. június 25-én lépett hatályba az az irányelvi módosítás (DAC6), amely az OECD elvárásainak eleget téve adatszolgáltatásra kötelezi az adótanácsadókat és más közreműködőket, valamint végső soron magukat az adózókat az agresszívnek ítélt, határon átnyúló adótervezési megoldásokkal kapcsolatban.
„Az adatszolgáltatási kötelezettséget az olyan határon átnyúló konstrukciók alapozzák meg, amelyek megfelelnek bizonyos olyan sajátosságoknak, ismérveknek, amelyeket az irányelv megjelöl” – magyarázta a Jalsovszky Ügyvédi Iroda partnere.
„A kötelezettség első körben a tanácsadókat, közreműködőket érinti, ideértve akár például könyvelőket is, akik közreműködnek valamely jelentendő konstrukció megvalósításában. Végső esetben pedig maguk az adózók kötelesek az adatszolgáltatást megtenni” – tette hozzá Fehér Tamás.
Az első adatszolgáltatás határideje éppen most jár le, innentől kezdve pedig az adózónak mindig 30 napja van a bejelentésre azt követően, hogy a konstrukció megvalósítását meg tudja kezdeni, vagy a bejelentési kötelezettségről őt tanácsadói tájékoztatják. Szinte az első határidővel egyidejűleg tette közzé a Pénzügyminisztérium azt az iránymutatást, amellyel a bejelentési kötelezettség egyes rendelkezéseit magyarázza. Néhány fontosabb pont a tájékoztatóból:
Aktív résztvevők
Az adatszolgáltatás csak a határon átnyúló konstrukciókat érinti. Ehhez az szükséges, hogy a konstrukció legalább két résztvevője különböző uniós tagállamokban legyen honos, vagy egy uniós tagállamban és egy unión kívüli, harmadik államban. Emiatt nem mindegy, hogy kit tekintünk résztvevőnek.
A PM egyrészt egyértelműsíti, hogy mindenki résztvevő, aki aktív szerepet játszik a konstrukcióban, ehhez pedig nem kell sok. Elég például az is, ha egy anyavállalat a leányvállalatait érintő konstrukcióhoz tulajdonosi jóváhagyását adja – emelte ki a Jalsovszky szakértője.
Márpedig ez akár tisztán belföldi viszonylatban megvalósuló konstrukciókat is jelentendővé tehet, pusztán azért, mert az anyavállalat külföldi. Másik oldalról ez azonban arra utal, hogy nem válik csak amiatt határon átnyúlóvá az ügylet, mert például egy belföldiek között megvalósuló adásvétel tárgya külföldi (például egy külföldön fekvő vagyontárgy vagy akár egy külföldi cégben fennálló részesedés).
Tág konstrukciók
A szabályozás kulcsfogalma a „konstrukció”: ezek azok a megoldások, ügyletek, amelyeket jelenteni kell. Márpedig ezt a PM igen tágan értelmezi, ugyanis ide nem csupán szerződések vagy klasszikus, „papíron” is megjelenő ügyletek tartozhatnak, hanem pusztán ténybeli helyzetek vagy ezek megváltozása.
A Pénzügyminisztérium egyik példája szerint ilyen lehet az, ha egy társaság adóilletőségét úgy módosítják, hogy a székhelyétől eltérő helyen kezdik el megszervezni a vezetőség üléseit. Egyértelműsíti azonban a PM, hogy az időmúlás vagy egy feltétel e miatti bekövetkezte (például részesedéstartási időszak eltelte) önmagában nem minősül „konstrukciónak”.
Itt az adóelőny, hol az adóelőny
A DAC6 szabályozás egyik legneuralgikusabb pontja az „adóelőny” fogalma. Ennek az az oka, hogy sok ismérv csak akkor teljesül, azaz csak akkor kell róluk adatot szolgáltatni, ha az ügylet által elért fő előny vagy a fő előnyök egyike: adóelőny. Nem mindig egyértelmű azonban, hogy mi minősül adóelőnynek.
Mindemellett a minisztérium azt is tisztázta, hogy magyar viszonylatban nem kell adóelőnynek tekinteni az olyan, jogszabály által biztosított adóelőnyt (például mentességet), ahol az alapul szolgáló ügylet megvalósítja e mentesség célját, és az ügyletet valós gazdasági, kereskedelmi okok határozzák meg. Lefordítva: ha valaki él például a jogdíjak kedvezőbb adózási besorolásának jogszabályi lehetőségével, és ezért a valós gazdasági működését is ennek megfelelően alakítja, akkor emiatt önmagában nem válik jelentendővé az ügylet.
Mire kell figyelni?
Az ügyvédi iroda szerint a PM láthatóan komoly munkát ölt a szabályok értelmezésébe, amely sok tekintetben egyértelműsíti és így végső soron egyszerűsíti az adminisztrációt. Ugyanakkor változatlanul vannak olyan kérdések, amelyek a gyakorlatban még további magyarázatra szorulnak majd.
„Az mindenesetre újfent bebizonyosodott, hogy nagyon alaposan meg kell vizsgálni minden egyes ügyletet annak érdekében, hogy megállapíthassuk, hogy adatszolgáltatási kötelezettség alá esik-e vagy sem. Mindenképpen el kell ezen gondolkozni, ha egy ügylet több országot érint és azt – akár csak részben – adózási szempontok is motiválták. Ez komoly feladatot ad innentől a tanácsadóknak és ügyfeleiknek egyaránt” – emelte ki Fehér Tamás.
