Ha ma megkérdeznénk találomra tíz vállalkozót, legalább hat közülük azt válaszolná, hogy eszében sincs növekedni, örül, ha túléli a mai nehéz időket. Minek köszönhető ez? Talán a magyar cégvezetők ennyire fantáziátlanok, motiválatlanok, netán lusták?
Haraszti Mihály franchise és vállalkozásfejlesztési szakértő szerint erről szó sincs. A számokkal persze könnyű játszadozni, de megbízható adatok szerint az egész Európai Unióban a társaságok 99,8 százaléka tartozik a kis- és középvállalkozások közé, és 93 százalékuk kevesebb, mint 10 főt foglalkoztató mikrovállalkozás. Nincs ez másképp Magyarországon sem, ahol a 2008-as adatok szerint az aktívan működő megközelítőleg egymillió cég 99 százaléka volt mikro- és kisvállalkozás. Ezek a társaságok a foglalkoztatottak nagyjából kétharmadának adnak munkát, sorsuk tehát meghatározza a magyar gazdaság állapotát is.
A kényszer kevés a sikerhez
A számok mellett a tapasztalatok azt mutatják, hogy a magyar társaságok többségét olyan magánszemélyek alapítják, akik a saját szaktudásukat és munkaerejüket hasznosítják önmaguk és családjuk megélhetése érdekében.
Ezek az emberek valójában állást kreáltak maguknak, nem céget. A szó piaci értelmében nem vállalkozók, hanem cégtulajdonosok, akik szakemberek szeretnének maradni, és a vállalkozást nem önálló szakmának, hanem „állapotnak” tekintik. A szakértő szerint ennek megfelelően óriási hányaduk elutasítja, sőt lenézi a vállalkozási ismereteket, a marketinget az emberek becsapásának, a kereskedelmet pedig valami mocskos, hozzájuk nem méltó dolognak tartja. Nem csoda hát, ha legtöbbjük csak vergődik az üzleti életben, hiszen mind tudásuk, mind szemléletük, mind képességeik alapján máshol lenne a helyük.
A minden az semmi
Természetes hát, hogy az állásukat vesztett kényszervállalkozók, és a maguk jószántából ugyan, de mégis idegen terepen mozgó „életforma” vállalkozók nem bíznak másokban, nem akarnak szervezetet építeni, másoknak döntési jogokat delegálni és komolyabb tőkét invesztálni a cégükbe. Ezzel még nem is lenne baj. A gond ott kezdődik, hogy – miután ők a legsebezhetőbbek, akik a piac legkisebb megingására azonnal nehéz helyzetbe kerülnek – ténylegesen nem alapozzák meg a vállalkozásukat. Ők azok, akik „mindenkinek” el akarnak adni, márpedig alapigazság, hogy aki mindenkinek el akar adni, az senkinek nem fog, hiszen egyetlen fogyasztói csoport sajátos igényeit sem elégíti ki – figyelmeztet Haraszti Mihály. Ők azok, akiknek elsőrendű célja ugyan a pénzkereset, mégis állandó anyagi gondokkal küzdenek, mert nem ismerik fel, hogy a pénz, a bevétel az mindig következmény, és ha arra koncentrálnának, hogy egy jól körülhatárolt célcsoport igényeit szolgálják ki, akkor a bevétel természetes velejárója lenne tevékenységüknek.
Ők azok, akik soha nem készítenek még hevenyészett stratégiát sem, mivel szerintük elméletek gyártása helyett egyszerűen csak csinálni kell az üzletet. Így aztán nem csoda, ha csak forognak maguk körül, és miután nem tudják a tüneteket elválasztani a gondok valódi okaitól, nagyrészt esélyük sincs az egyről a kettőre jutásra – vázolta fel a nem túl derűs kilátásokat a vállalkozásfejlesztési tanácsadó.
| Milyen növekedési csapdákba futhatnak még bele a cégek? |
|
Olvassa el a korábbi cikkeinket is: Hogyan birkózhat meg a hipermarketekkel a fűszeres? Üzleti öngyilkosság lehet a költözés |
Haraszti Mihály évtizedek óta foglalkozik a kis- és közepes vállalkozások növekedésével, és a legstabilabb növekedési stratégiát jelentő franchise hazai szakértője. Hét egyetemen és főiskolán tanított, könyveket, tanulmányokat és cikkek százait publikálta. Honlapja, a franchisemegoldások.hu évek óta elismert szakmai forrásnak számít.
