Have you ever been to Tótkomlós? – ezzel a szokatlan példamondattal világítja meg Dohár Péter „Kis angol nyelvtan”-a, miként érdeklődjünk helyesen arról, hogy beszélgetőtársunk megfordult-e már a szóban forgó településen.
Az 1991-es első megjelenése óta már 20 kiadást megért vékony kötet üdítő színfoltként hatott a kilencvenes évek Magyarországa akadémikus, meglehetősen unalmas nyelvtankönyveinek mezőnyében. Nem is csoda, hogy bestseller lett – több mint 350 ezer eladott példánnyal dicsekedhet –, ami egy nyelvtankönyvtől igazán szép teljesítmény.
Fotó: Kőhalmi Péter
A találkozás
Szerzője akkor már jó egy évtizede a Csepeli Munkásotthonban tanított felnőtt csoportokat angolra. Nem volt könnyű bekerülnie. A bölcsészkar angol–magyar szakának 1979-es elvégzése után Dohár Péternek három „központilag kiajánlott” állást is sikertelenül kellett megpályáznia ahhoz, hogy önállóan körülnézhessen a munkaerőpiacon.
A Népszabadságban bukkant rá a Csepeli Munkásotthon hirdetésére, amelynek feladójával, Verasztó Lajossal, személyes találkozót beszéltek meg. „Szeretem alaposan megismerni leendő munkatársaimat” – idézi fel a történteket Verasztó, aki otthonában kereste fel az aspiránst. Amikor odaért, Dohár épp egy sittel teli zsákkal a hátán araszolt lefelé a lépcsőn – friss házasként akkortájt kapott a tanácstól egy társbérletet, azt újította fel.
Állásinterjú és nyelvoktatás másképp
A rendhagyó állásinterjú történelminek bizonyult. Hamar rájöttek, hogy hasonló dolgokat hiányolnak a hazai nyelvi képzésből: az érdekességet, a mozgalmasságot, a színpadi megszólaláshoz fogható szituációs gyakorlatokat, s mindenekelőtt a humort. Verasztó akkor már nyolc éve vitte a Csepeli Munkásotthonban az angol nyelvoktatást; főleg újságcikkekből, illetve általa összeállított anyagokból dolgozott.
Néhány „tananyag” revelációként hatott a tanítványok körében. Például az akkoriban még „indexesnek” számító, a totalitárius társadalom gúnyrajzaként ismert Állatfarm vagy a későbbi világsikerű hollywoodi film alapjául szolgáló Keresztapa is bekerült az olvasmányjegyzékbe.
Hajnali BBC
A nyolcvanas évek elején Verasztóéknál rendszeresen hajnali 3-kor vagy 5-kor csörgött a vekker: ekkor lehetett ugyanis felvenni a rádióból a BBC híreit, hogy másnap a csoport ezen gyakorolja a szövegértést. „Sokszor húszszor is lejátszottuk, de nem unták, talán, mert ezekből a hírekből sok mindent megtudhattak a vasfüggönyön túlról is.
Például az 1981-ben az oroszok által lelőtt koreai repülőgépről is innen hallhattak” – emlékszik vissza Verasztó Lajos. Az üzletemberré lett tanár előszeretettel alkalmazta a színpadi játékhoz hasonló szituációs helyzeteket is. Számára ez nem is volt olyan idegen: 1965-ben ugyanis 1600 jelentkezőből belekerült abba a 15-be, akiket felvettek a Színművészeti Főiskolára. Az első év után ugyan Szinetár Miklós eltanácsolta a pályáról, de azért ennek a kitérőnek is megvolt a maga haszna.
Ami elérhető volt, és amivel szakítottak
A munkásotthon jó bázisnak bizonyult Verasztó és Dohár közös terveinek megvalósításához. A tulajdonos Csepeli Vas- és Fémművek igazi gazdag, nagyvonalú szocialista nagyvállalatnak számított. Ami elérhető volt és kellett, azt megvehették az oktatáshoz: már a nyolcvanas évek elején, a magyarországi videózás hőskorszakában „felültöltős” videót, magnókat szereztek be a 16 állásos nyelvi laborhoz.
A két szakember gyorsan megtalálta a közös hangot a legfontosabb kérdésekben. Egyetértettek például a hatékony nyelvtanítás egyik elengedhetetlen feltételében: szakítani kell az általános módszerekkel és az unalmas, leíró nyelvkönyvekkel. „Volt, hogy húszszor is meghallgattunk egyes szövegeket, mint a People with weak heart vagy később az ismert rapper, Eminem számait, így az óra végére biztosan rögzült néhány fontos szó és használható nyelvi struktúra a tanítványokban” – emlékeznek vissza.
A páros innentől kezdve már csak egyszer vált szét, Lajos ugyanis egy rövid, hároméves házassági kitérőt tett Amerikában. Amikor újra magyar földre lépett, már 1991-et írtak. Ekkor állt elő Péter azzal az ötlettel, hogy alapítsanak nyelviskolát. Azt csupán a véletlennek tudják be, hogy éppen ez idő tájt szakadt rá az országra a nyelvtanulás szükségessége. Úgy érezték, végre saját cégükben, a neveik első betűit is rejtő Dover Nyelvi Centrum Kft.-ben tehetik azt, amiben igazán örömüket lelik.
Bestseller nyelvtankönyv
Ambícióikat azután könyvkiadással is megfejelték. Az egész úgy indult, hogy egy bizonyos Kati a Csepeli Papírgyárból nem tudott órára menni, és megkérte Pétert, írná le neki az anyagot. Így született meg először egy, majd tíz és még több másolt példányban a Kis angol nyelvtan első néhány oldala. A paksaméta bővült, s az egyre inkább könyv formájú másolatokat egy ismerősük, akinek történetesen a Margit Kórházban volt könyves standja, kitette a pultra.
Maguk is elképedtek, de mind a negyven példány elkelt, méghozzá egyetlen hét alatt. A váratlan sikeren felbuzdulva Verasztó és a vállalkozás harmadik tulajdonosa, Hencsei Kálmán összedobtak annyi pénzt, amiből ki tudtak nyomtatni 30 ezer példányt. A siker hatalmas volt, s a kis kötet rengeteg tanítványt is hozott nekik. Újabb iskolát nyithattak, ezúttal a Belvárosban.
Ha egy üzlet beindul
Az üzlet ment magától; marketingre egyébként sem igen szeretnek költeni – finoman szólva úri huncutságnak, nyersebben szélhámosságnak tartják. A magas színvonalú oktatásban, az elégedett tanítványokban és a jó légkörű, családias hangulatú órákban hisznek. Az első években ők maguk is heti 60 órát tanítottak, és emellett malteroztak is a Király utcában, ahol újabb helyszínnel gyarapodott az iskola.
Egyre több tanárt kellett felvenniük és a „Dover-standardnak” megfelelően kiképezniük. Pedig ez még csak a hőskor volt: ma már 300 tanárjuk dolgozik országszerte, negyedük angol anyanyelvű.
A stratégia menet közben finomodott, miután egyre nagyobb kereslet mutatkozott a vállalatokhoz kihelyezett nyelvtanításra. Számtalan hazai multi – az Auchantól a Nokiáig, a Pannon GSM-től a K&H Bankig vagy a TV2-ig – Doveres tanárokkal taníttatta dolgozóit.
Elsők között a céges nyelvképzésben
A céges biznisz annyira felfutott, hogy ma már a tendereken általában a végén ketten, a Dover és a Katedra Nyelviskola „maradnak állva”. Nagy Zoltán, a Katedra tulajdonosa korrekt és profi versenytársnak tartja őket, bár – mint mondja – tartja magát az a városi legenda, miszerint egyes tendereket csupán azzal nyertek meg, hogy „maga a Dohár” tanítja majd a felső vezetőket.
Nem az üzlet volt a lényeg
Az angol mellett egyre nagyobb igény mutatkozott más nyelvekre is – ma már 18 nyelvet oktatnak –, s megint csak szűk lett a hely. Ennek ellenére most nem újabb nyelviskolai helyszínen, hanem egy hatalmas zegzugos pince átalakításán dolgoznak. Itt nyílik majd meg a Dover Klub, étteremmel, konyhával, színházteremmel.
Pedig Péter és Lajos váltig állítják, ezt sem, mint ahogy az egész nyelviskolát sem üzleti megfontolásból hozták létre. Csak szeretnének egy helyet, ahol bárki gyakorolhatja szabadon a nyelvet, és összejöhetnének azok a régi doveresek – tanárok, diákok –, akik között nem egyszer igazi barátság szövődött egy-egy kurzus alatt.
Merre tovább?
Most az e-learning projekt van napirenden. Ez az eddigi legnagyobb beruházásuk, amelyben egy angol szakember, Bren Brennan és a szoftverfejlesztő ExpatTech is közreműködik. Az e-learninggel bárki, bármikor, a világ bármely pontján virtuálisan kapcsolatba léphet tanulótársakkal és egy tanárral, így mélyítheti angoltudását.
A napi 16 órás hiperintenzív nyelvi képzésre is van igény, miközben még látnak egy jókora lefedetlen piacot. „Londonban sorban állnak a kínaiak, mindenki angolt akar tanulni, nem apad a számuk. Szakítva a hagyományos nyelvoktatással, létre lehetne hozni egy „Little China-át” itt, Magyarországon, a világhálón” – mesélik ábrándjaikat.
A vállalkozás azonban akkora volumenű, hogy bár már belefogtak, nem biztosak benne, hogy be is tudják majd fejezni.
