Addig nem lesz megfelelő színvonalú a gépjárművezetők képzése, amíg az oktatók alvállalkozásban végezhetik munkájukat – mondta az FN-nek Cs. Molnár László, az Autósiskolák Szakmai Érdekegyeztető Fórumának (ASZEF) elnöke. Mondatának apropója, hogy öt év után újra beindulhat a képzés, szeptembertől egyetemen tanulnának a gépjárművezetést oktatók.
Jelenleg a nagyobb iskolákban az a gyakorlat, hogy annak az alvállalkozó oktatónak adják ki a tanulót, aki a legolcsóbban vállalja, folytatja Cs. Molnár László. Mivel pedig az olcsó munkából sokat kell vállalni, fáradtak az oktatók, így a tanulók nem a legjobb képzést kapják.
(Ezzel szemben a munkavállaló kizsákmányolásának törvényi határai vannak: bérminimum, maximált munkaidő, egy „vállalkozó” viszont olyan olcsón, és olyan sokat dolgozik, ahogy csak bír.)
Cs. Molnár azt sem titkolja, a korlátozás létérdeke a korrekt alvállalkozói díjakkal működő iskoláknak, mert az alvállalkozók alacsony áraira építő iskolákkal szemben igen nehéz versenyben maradniuk.
Cél, hogy felsőfokú képzés legyen
Úgy tűnik, az hogy az egyetemekhez utalták a képzést, csak az első lépés, mintegy átmeneti állapot. A terv ugyanis az – tudtuk meg a Nemzeti Közlekedési Hatóságtól (NKH) – hogy a gépjármű-oktatói képzés ezen a fejlesztési irányvonalon haladva a jövőben felsőfokú képzéssé váljon. Az indoklás szerint erre azért van szükség, mert a szakoktatók, hasonlóan a diplomás tanárokhoz komoly és felelősségteljes tanítói, nevelői feladatokat végeznek.
Azt, hogy egyetemen képezzék a leendő oktatókat, jó elképzelésnek tartja az ASZEF is, de csak abban az esetben, ha kétéves, diplomás képzés indul. Véleményük szerint így lenne értelme a felsőoktatásba helyezni az oktatóképzést. A jelenlegi terv szerint (NKH-szabályzat) az egyéves tanfolyam nem adna felsőfokú képesítést.
A szabályzatból kiderül, hogy egyelőre egy kurzus indul, kísérleti jelleggel, legfeljebb 500 fővel, kizárólag a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, és vidéki társintézményeiben (összesen öt helyen). A korábban már vizsgázott szakoktatókat nem kötelezik arra, hogy elvégezzék az új képzést, „rendeletben lesz szabályozva a megfeleltetés”, és mindenki maga dönthet arról, hogy továbbképzi-e magát, válaszolta az FN kérdésére az NKH.
megéri-e?
Míg korábban átlag 3-4 hónap alatt lehetett elvégezni az oktatóképző iskolát, addig most egy évig kell majd az egyetemre járni. A tandíj is magasabb lesz, 200-300 ezer forint helyett 600-650 ezer forintot kell majd befizetnie a jelentkezőnek (az autósiskolák nem állják leendő dolgozóik képzését).
Elutasítják a tervezetet
Bár az oktatás újraindítását támogatja az ASZEF, az új képzési szabályzat néhány pontját elhibázottnak tartja, ezért jelenlegi formájában elutasítja. Példaként említi Cs. Molnár László, hogy közlekedési ismereteket a mostani verzió szerint úgy taníthat egy közlekedési vagy gépészmérnök, illetve autógépész (legalább ötéves felsőoktatási gyakorlattal), hogy „vezetői engedéllyel” rendelkezik. Ezzel az a baj szerinte, hogy akár egy mopedos jogosítvánnyal is oktathatóak a közlekedési ismeretek.
mi változik, mi marad?
Oktatóképzésre eddig is csak érettségizett, büntetlen előéletű 22 év felettiek jelentkezhettek, ezt jogszabály írja elő, ami nem változott. A felvételin műszaki és vezetési ismeretekből kell számot adni. Az új rendszerben szintén lesz egy teszt (KRESZ- és műszaki ismeretek), és felmérik a vezetői képességeket is (újdonság, hogy nem kizárólag „B”-kategóriát), továbbá az NKH tervei szerint ez kiegészül „bizonyos fajta alkalmassági vizsgálattal”.
Az oktatásban a teljességre fektetik a hangsúlyt, mert nem csak a „B”-kategóriás oktatáshoz szükséges tananyagot adják le majd, hanem a többi kategóriáét is. Eddig ugyanis ha valaki elvégezte a („B”-kategóriásra szűkített) képzést, akkor ahhoz, hogy más kategóriákat is oktasson, elég volt annyi, ha azokból jogosítványt szerzett. Új oktatóképzésen nem kellett részt vennie – tudtuk meg az NKH-tól.
Továbbképzésre ezután is évente kell majd menniük az oktatóknak, ahol a közlekedésben történt változtatásokat, újdonságokat ismertetik meg velük. Az sem újdonság, hogy ebből az anyagból évente vizsgázniuk kell, különben nem taníthatnak tovább.
Az előzményekről
Az érdekképviseletek és a közlekedési hatóság 2005-ben állapodtak meg a szakoktatóképzés leállításáról, mert a szakmai berkekben úgynevezett „oktatógyárként” működő képzőszervek gyorstalpaló tanfolyamai oktatói túlkínálathoz vezettek. Ez a tisztességes oktatók megélhetését fenyegette – írta az FN kérdésére az NKH azzal kapcsolatban, milyen helyzetben született meg a döntés, hogy egyetemivé tegyék az oktatóképzést. A felhíguláshoz a SZEF szerint nagyban hozzájárult a levelezőképzés bevezetése is.
jó üzlet a járművezető-képzés?
Az oktatógyárak hirdetései és marketingmunkája az NKH szerint sok emberrel elhitette, hogy gépjárműoktatóként gyors kereseti lehetőséghez juthat. Talán ennek is köszönhető, hogy 2000 és 2005 között évente 10 százalékkal növekedett a szakoktatók száma. Míg jelenleg 5400 szakoktató van a névjegyzékben, addig 2005-ben még mintegy 7 ezer volt. Ennyien voltak hozzávetőlegesen 115 ezer tanulóra (16,4 tanuló/oktató), akkor, amikor optimális esetben éves szinten egy „főállású” szakoktatóra átlagban 40-60 tanuló jut – tudtuk meg a hatóságtól.
Muszáj volt megújulni
Negyed százada változatlan formában és tartalommal folyt a szakoktatók képzése, és kevéssé igazodott a járművekben, a közlekedésben, a pedagógiában történt változásokhoz. Azt sem vette figyelembe, hogy egyre fiatalabb korosztály jelentkezett az autósiskolákba, tudtuk meg az NKH-tól, ezen most változtatnak.
Az egyetemek bevonásával a hivatal arra is számít, hogy mivel a közlekedési és gépjárműipari szakirányú egyetemi oktatók igen felkészültek a korszerű technológiákból, segítséget nyújtanak majd a képzés fejlesztésében is.
