Üzleti tippek

Ó, Romeo…

Az Alfa Romeo történetében nincs semmi vadregényes, karrierje nem indult szövőszékként, mint a Suzukié vagy gumiabroncsként, mint a Nokiáé. Mégis történelmet írt, immár százéveset.

A csaknem egy évszázados márkát gyártó cég elődjét, a Darracq Italianát 1907-ben egy milánói arisztokrata, Ugo Stella lovag és Alexandre Darracq francia autógyáros alapította. A társaság megszűnése után Stella és több olasz befektető egy újfajta Daracq-ot kezdett el gyártani; ekkor nevet is változtattak, és az A.L.F.A. (Anonima Lombarda Fabbrica Automobili) rövidítést kezdték el használni, amelyről 1910-ben egy magazin a következőket írta: „Alfa: a név önmagában egy program. Egyfajta kiindulópontot szimbolizál, valaminek a kezdetét.” Ez a „program” már a legelején olyannyira sikeres volt, hogy riválisai elismerését is sikerült kivívnia, mégpedig igen látványosan: Henry Ford állítólag megemelte a kalapját, valahányszor elsuhant előtte egy Alfa Romeo, Enzo Ferrari pedig örömében elsírta magát azon a napon, amikor sikerült legyőznie az Alfákat.

Kígyó és kereszt

Tudta-e…?

Az első Alfa Romeo márkanév alatt gyártott autó Torpedo 20–30 HP néven
1920-ban készült el.

Az autómárka emblémájába valószínűleg sose került volna bele a halványkék háttérrel ábrázolt Visconti kígyó, ha 1910-ben a műszaki részleg egyik tervezőjének nem kell a Piazza Castellón villamosra várnia, és nem veszi észre a Filarete tornyon látható kígyót. Az Alfa Romeo legelső logóján a két jellegzetes milánói szimbólumot – a kígyót és a fehér háttér előtt ábrázolt vörös keresztet – fémes karima veszi körül, amelyen az Alfa és a Milano szó olvasható, köztük két, a Savoyai dinasztiára jellemző csomóval. Miután Nicola Romeo 1915-ben megvásárolta a gyárat, az embléma fémes karimájába az Alfa Romeo-Milano felirat kerül. A „címer” aztán időről időre megújult, mai formájában – Milano felirat nélküli – 1972-től használják.

Romeo és Giulietta

Az Alfa modellek névadói ki sem hagyhattak volna egy olyan kitűnő marketingfogást az 50-es években, mint a Giulietta piacra dobása. A név – shakespeare-i csengésének köszönhetően – a világ minden táján azonnal kedvező fogadtatásra talált. A modellből és utódjából aztán igazi filmsztár lett, főleg akciófilmekben száguldoznak vele a kor Rambói.

A Giulia rendőrautók pedig a mozivásznon kívül valódi rendőrségi bevetéseken is gyakran bonyolódnak autós üldözésekbe, a rendfenntartó erők ugyanis a társaság hűséges vásárlói. Az olasz rendőrség választása más országokban is követőkre talál: a svájci és malajziai hatóság is a Giulia 1.6 mellett tette le a voksot.

Az Alfa Romeo mindig is státusszimbólum volt, s mint ilyen, a siker szimbóluma. A márka rajongói szerint pedig egyenesen a szépség és annak olaszos kifejezése, nem csoda, hogy a filmszínészek mellett más ismert személyiségek is újra és újra feltűnnek az Alfa volánjánál. A Freccia d’Oro (Arany Nyíl) sportváltozattal járt többek közt Sziám hercege, Farouk egyiptomi király vagy a monacói herceg, 1955-ben pedig Perón argentin elnök egy Alfa 3500-ast vásárolt.

Második reneszánsz

Az Alfa 156 bemutatkozása (1997 szeptemberében) kulcsfontosságú momentum volt a márka európai újrapozicionálása szempontjából. A modell 1998-ban az Év Autója volt (ez a nemzetközi autós szaksajtó legrangosabb elismerése), majd az Arany Kormánykerék díj elnyerése után 2001-ben az Alfa 147-et szintén megválasztották az Év Autójának. Ez az esztendő minden bizonnyal díj nélkül is beírta volna magát az autótörténelembe, hiszen 36 évvel a legendás Giulia Sprint GTA után a GTA-legenda újjáéled, és az Alfa Romeo ismét két olyan autóval (Alfa 156 GTA és a Sportwagon GTA) áll elő, amelyek a gyártók szerint megtestesítik a hagyományos Alfa-értékeket.

Az Alfa Romeo-mánia egy évszázad elteltével is él és virul, s lassan már 50 éve annak, hogy világszerte folyamatosan klubok és társaságok tucatjai alakulnak, hogy összehozzák a márka rajongóit.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik