A Freedom House nemrégiben közzétett tanulmányának megállapításai szerint az elmúlt évben jelentős mértékben romlott – sok esetben az egyes államok politikai berendezkedésétől és a háborús gócpontoktól függően – a sajtószabadság helyzete a világban.
Ebből a szempontból mindenekelőtt Ázsia, Latin-Amerika és a volt Szovjetunió országaiban aggasztók az állapotok, ahol nemcsak a megerősödő cenzúra adott okot a gyakori tiltakozásra, de az újságírók ellen elkövetett erőszakos cselekmények (gyilkosságok, fenyegetések, bebörtönzések stb.) száma is jelentősen megszaporodott.
Megkötött szavak
Sajtóbefolyás Berlusconi módra
Igaz, Berlusconi bukása után Olaszország is visszakerült a többi szabad ország közé, ám a Freedom House listája szerint az exminiszterelnök közvetlenül és közvetett módon így is az olasz média csaknem 70 százalékát ellenőrzi. Médiabirodalmához a televíziókon és reklámügynökségeken kívül könyvkiadók és filmes produkciós vállalatok tartoznak. Berlusconi a Forbes magazin szerint a világ 30. leggazdagabb embere.
E kritériumok alapján tavaly a világ 195 országából 74 (38%) kerül az első („szabad”), 58 (30%) a második („részben szabad”), 63 (32%) pedig a harmadik („nem szabad”) kategóriába. Vagyis a világ országainak csaknem kétharmadában továbbra is jelentős mértékben korlátozott (vagy teljesen hiányzik) a sajtószabadság, s a jelentés szerint a világ lakosságának mindössze 18 százaléka él jelenleg olyan országban, ahol teljesen szabad a sajtó.
Az egyes térségeket tekintve a legjobb viszonyokat Nyugat-Európában tapasztalták, ahol – Törökországot leszámítva – „szabad” a sajtó, mert Berlusconi bukása után Olaszország is visszakerült a többi szabad ország közé. Nem ilyen kedvező a helyzet Kelet-Európában, ahol tíz országot soroltak a sajtószabadság szempontjából „nem szabad” országok közé, s aligha véletlen, hogy ezek valamennyien az egykori Szovjetunió utódállamai közül kerülnek ki.
A jelentés készítői szerint jelenleg Ázsiában és Afrikában – mindenekelőtt a Közel-Keleten és Észak-Afrika térségében – a legmostohábbak a viszonyok, ahol az országok 84 százalékában rendkívül korlátozott a sajtószabadság, s ez a „nem szabad” kritérium a nyomtatott, illetve elektronikus médiára egyaránt vonatkozik.
Hazai helyzet
Magyarország az idén is 21 pontot kapott, s a Freedom House jelentése leszögezte, hogy hazánkban „szabadon” működhetnek a független sajtótermékek, jóllehet egyértelműen tükrözik a politikai élet megosztottságát. Az ország alkotmánya azonban mindenkinek biztosítja a szólás- és sajtószabadságot; s ennek szellemében a média jelentős része állami befolyásolás nélkül működik.
Magyarország a megszerzett 21 pontjával a 39–45. helyen áll, olyan országokkal szerepel együtt, mint Ausztria, Franciaország, Japán vagy Szlovénia. A közép-európai térségben azonban nem mi vagyunk a „szabadság bajnokai”, mert Magyarországnál jobb értékelést kapott Csehország (18 pont) és Szlovákia (20 pont) is. Lengyelország (22 pont) viszont Magyarország mögé szorult.
Érdekesség, hogy a balti államok mindegyike szintén előbbre került a rangsorban, Észtország 16, Litvánia 18, Lettország 19 pontot kapott.
A Freedom House sajtószabadság-térképére pillantva az látható, hogy a nyugat- és közép-európai szabad sajtó „övezetének” határát jelenleg Magyarország, illetve a tőle északra fekvő Szlovákia, Lengyelország, valamint a nyugatra fekvő Ausztria és Szlovénia alkotja. A tőlünk délre és keletre húzódó országok – köztük Horvátország, Bosznia, Szerbia, Románia és Ukrajna – már a részben szabad kategória tagjai, hiszen Horvátország 37, Szerbia 39, Románia pedig 42 pontot kapott.
Véres statisztikák
A Freedom House adatait és értékelését 2006-ban sajnos a sajtószabadsággal összefüggésbe hozható eseménystatisztikák és halálesetek is alátámasztották. A sajtószabadságról szóló tanulmányt mintegy kiegészítve a Riporter Ohne Grenzen (ROG) elnevezésű érdekvédő szervezet internetes honlapján konkrét számokkal is szolgál, hogy az új évezredben miként érvényesült a sajtószabadság a hétköznapokban. Ezek ismeretében aligha kétséges, hogy napjaink egyik legveszélyesebb – konkrét háborús övezetekben pedig kifejezetten életveszélyes – foglalkozás a tényfeltáró újságírás, a riporterkedés vagy a helyszíni tudósítás.
A felmérés szerint tavaly hivatása gyakorlása közben 81 újságíró vesztette életét világszerte. Ez a legdrámaibb adat 1994 óta, amikor a háborús gócpontok helyszínein 103 riporter halt meg munkája közben. Az összesítések szerint (lásd táblázat) a tavalyi év egyéb szempontból is rekordnak számít, mert a ROG adatai szerint legalább 871 újságírót vettek őrizetbe, hallgattak ki, zártak börtönbe, 56-ot elraboltak, a megtámadások, fenyegetések és fenyítések száma pedig túllépte az 1400-at. Egyedül a cenzúrázással kapcsolatos esetek csökkentek némileg annak köszönhetően, hogy egyes országokban (pl. Nepál) némileg megváltozott a hatóságok álláspontja.
Halálzóna
Napjainkban az újságírók szempontjából legveszélyesebb országnak továbbra is – sorrendben negyedszer – Irak számít, ahol a 2003-ban kirobbant háború óta 162 újságíró (2007. május 10-ig) vesztette életét, többen, csaknem két és félszer annyian, mint a vietnami háború idején (1955–1975, 63 áldozat). Legtöbbjük haláláért terrorista merénylők, illetve lázadó csoportok voltak a felelősek. Az áldozatok döntő többsége (90%) iraki volt, de a tetteseket – ritka kivételtől eltekintve – soha nem fogták el.
A jelentés szerint napjainkban egyre veszélyesebb övezetnek számít Dél- és Közép-Amerika is, mindenekelőtt Mexikó, ahol tavaly kilenc olyan újságírót gyilkoltak meg, akik kábítószerügyletekről, illetve az éleződő társadalmi feszültségekről cikkeztek. A Fülöp-szigeteken hatan, Oroszországban pedig hárman vesztették az életüket. Közülük azonban csak Anna Politkovszkaja neve vált nemzetközileg ismertté, akit tavaly októberben lőttek le Moszkvában. Ő volt a huszonegyedik orosz újságíró, akit Putyin hivatalba lépése (2000) óta meggyilkoltak. Az esetek többsége itt is felderítetlen maradt.
A jelentés kitér az egyre szaporodó emberrablásokra is, amelyeket tavaly először sikerült megbízhatóan dokumentálni. Az adatok szerint 2006-ban tucatnyi országban 56 újságírót raboltak el, közülük 17-et Irakban, 6-ot a Gázai-övezetben.
Az egyre pontosabb statisztikáknak köszönhetően ismerjük az idei év adatait is, s a jelek szerint a tendencia 2007-ben sem változott. Az év első öt hónapjában 37 újságírót és 8 médiaasszisztenst öltek meg, illetve 124 újságíró, 4 média-asszisztens, valamint 68 internetező, blogger várja a börtönökben sorsa – és a sajtószabadság – jobbra fordulását.
