Judit egy magyarországi multinál dolgozik. Hr-es. Több kollégája is Quaestor-ügyfél. Ő beszélte rá a munkatársait. Most nem nagyon tudja, mit mondjon nekik. 10 millió forintja ragadt bent a cégnél. 15 éven át minden év végi jutalom, minden családi segítség és minden meg nem vett színházjegy ide ment. Lakásra gyűjtött. Illetve a lakáshitele kifizetésére.
„Most hogy jött a forintosítás, azt vártam, hogy megjöjjön a banki elszámolás és ebből akartam kifizetni a hitelt. Ha ez összejött volna, akkor 2 millió megtakarításom maradt volna.”
„Ne aggódjon, minden a legnagyobb rendben!”
És Judit azt is mondja, ő körültekintő volt. Több pénzügyi tanácsadóval is beszélt mielőtt számlát nyitott a cégnél. Minden tanácsadó azt mondta, ez egy biztos cég. Sőt, volt, aki arra is felhívta a figyelmét, hogy jó kapcsolatban vannak a cég vezetői a kormánnyal.
„Lehet utólag azt mondani, hogy körültekintőbbnek kellett volna lennem. De ez egy nagy cég volt, drága irodákkal, én nem hiszem, hogy ma másként tudnék dönteni ezekkel az információkkal. Bementem február végén a Quaestorba. Pont azért, mert láttam, mi történik máshol. Azt mondtam a hölgynek, akivel beszéltem, hogy nagyon gondolkodom, hogy kiveszem a pénzem és beteszem a bankba. Akkor azzal nyugtattak, hogy a Befektető-védelmi Alap mindent kifizet, ha baj van. De nincs baj egyébként sem. Ha hibáztam, akkor az talán annyi, hogy én ezt elhittem.”
Judit most nem tudja, mi lesz. Ha jól számol, bár szinte minden nap változik valami, akkor nagyjából 5,5 millió forintot egyszer talán visszakaphat. A hitele viszont 8 millió. Szóval, kezdheti elölről.
„Én azt szoktam mondani, hogy miután már kiraboltak, a lakásban nem tarthatom a pénzem. A bankban, vagy befektetési szolgáltatónál nem tarthatom, mert ezek szerint ugyanúgy kirabolnak.”
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Itthon hagyta a gyerekét is
Izabella szintén devizahiteles. Egyedül neveli a gyerekét. 2012-ben odáig jutott, hogy külföldre ment dolgozni.
„Nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy abbahagyom a törlesztést. Szüleim már idősek, de tőlük telhetően minden anyagi segítséget megadtak nekünk, de ez kevés. Ezért itthon hagytam a gyereket a szüleimnél és elmentem dolgozni. Minden pénzemet a Quaestorba hordtam.”
Izabella is azt várta, hogy megkapja az elszámolást a bankjától és a megtakarított pénzével kifizethesse a hitelt és végre hazajöhessen a gyerekéhez.
„Tehát ha két hónappal később történik ez a sajnálatos eset, akkor nekem most van lakásom. Így pedig se lakás, se pénz. És hogy még szomorúbb legyen ez a történet, az állásomat is elvesztettem 26 hónap után. Nem tudom, mi lesz. Minden szenvedés hiába való volt.”
15 milliót bukott, oda a nyugodt öregkor
András operatőr egy kicsi televíziónál. 10 éve van még a nyugdíjig. Ő arra gyűjtött, hogy amikor már nem tudja felemelni a kamerát, vagy a fiatalok már gyorsabban odaérnek egy jó képre, nyugodt öregkora legyen.
„Még a ’90-es években a Magyar Televízióban dolgoztam. Akkor lehetett sokat is keresni, ha valaki akart és tudott dolgozni. Annak a 15 milliónak az alapjait akkor tettem le. Mindig figyeltem, hogy hova teszem a pénzt. Államkötvény, néha részvények. De a legutolsó válság óta, amikor sok pénzem volt részvényben, már nem akartam ilyet. És 2010-ben kötöttem ki a Quaestornál. Kötvényeim voltak.”
András is bement a céghez, amikor a Buda-Cash bedőlt. Hiszen az elmúlt években látott már hasonlót. Orosz válság ’98-ban, vagy a legutóbbi hitelválság 2008-ban. Mindig egy kicsit megégette magát, de maradt a megtakarításaiból. Eddig.
„Most 15 millióm bánja, hogy elhittem, minden rendben van ezzel a céggel. Ez pont annyi pénz, amivel, néhány évvel korábban mehettem volna nyugdíjba. Vagy amivel kipótolhattam volna a biztosan nem túl magas jövendőbeli nyugdíjamat. A feleségem persze már számtalanszor mondta, hogy egyszer így járunk, de én mindig azzal nyugtattam, hogy most már nem. A Quaestorban is azt mondták, hogy a Befektető-védelmi Alap kifizet mindent, ha baj van. Nem tudom mi lesz.”
Egy panellakása maradt 40 év munka után
Marika néninek nem volt ilyen sok pénze. Hárommilliót vitt be a Quaestorba. Három éve meghalt a férje, ő egy kisebb lakásba költözött és azt gondolta, ezt a kis pénzt hagyja majd a fiára.
„Nem értek hozzá. Persze, hogy nem. A mi időnkben még nem volt ilyen. A fiam ajánlott egy befektetési tanácsadót, és ő mondta azt, olyan alacsonyak a kamatok a bankban, hogy inkább fektessük be.”
Marika néni eladó volt. 12 éve nyugdíjas. Azt mondja, most semmije nem maradt. Rákospalotán egy panel negyedik emeleti másfél szobája. Ennyi. És ez 40 év munka után nem sok. Igaz, másnak még ennyi sincs.
„Nézem a híradókat, meg hallgatom a rádiót és nem értem. Én miből gondolhattam volna, hogy ezek ellopják a pénzem? Hát az állam is oda vitte! És most meg egy nincstelen az igazgatója ennek a vállalatnak? Nem értem.”
A károsultak most egy zárt Facebook-csoportban próbálnak rendet vágni az információtengerben. 5327-en vannak most. Minden cikket megosztanak, ami a brókerbotrányról szól. És tartják egymásban a lelket.
