Drámai veszteségeket szenvedtek el a külföldi tulajdonú kereskedelmi láncok 2022-ben Magyarországon: a hat közül három (a Spar, az Auchan és a Penny) összesítve mintegy 15 milliárd forint veszteséget hozott össze, a másik három (a Lidl, a Tesco és az Aldi) pedig bár 51 milliárd forint nyereséget mutatott ki, ebből a Tesco 19,6 milliárdos profitját ki kell venni, mert ingatlaneladásból származott, mint a cég jelezte, és anélkül veszteséges lett volna. 2023-as adatok még nincsenek, a mérlegeket május végéig kell beadni a cégbíróságnak, de a Spar közlése alapján úgy fest, nem javult a helyzet. Sőt, 50 millió eurós veszteséget vetítettek előre, ami azt jelenti, hogy az egy évvel korábbi 13,1 milliárd forintos veszteség után 20 milliárd lehet a mínusz náluk.
Orbán karmai elől menekülne a Spar
A mélyrepülést alapvetően a 2020-ban bevezetett és a legmagasabb sávban az árbevétel 4,5 százalékáig srófolt kiskereskedelmi adóval, valamint a brutális energiaárakkal magyarázták. Összehasonlításképpen: 2018-ban a 96 milliárd forint összprofitból 46 milliárd osztalékot tudott kivenni a hat nagy kiskereskedelmi lánc, ehhez képest 2022-re a nyereség jóval kevesebb, mint a felére esett. Mint az ábrán látható, a különadó-befizetés évről évre nőtt, 2022-re a hat multiláncnál összesen már több mint 129 milliárd forintot tett ki. A bevezetés évében még 46,7 milliárd forintot becsültünk, vagyis a többszörösére növekedhetett az adófizetési kötelezettség.
A Spar Austria csoport vezérigazgatója, Hans Reisch egy szaklapban azt nyilatkozta, hogy a magyar kormány különadókkal és árbefagyasztással „zaklatja” a nagy élelmiszerláncokat, ezért a cég
- feljelentést tett az Európai Bizottságnál,
- egyúttal átszervezte a magyarországi érdekeltségét úgy, hogy „kisajátításbiztos” legyen.
Az átszervezésnek van nyoma a cégpapírokban: lényegében a Spar Magyarország Kft.-ből kivált egy új cég, a Spin Magyarország Kft., és az utóbbiba vitték át az ingatlanokat. A Spin a svájci leányvállalat, az ASPIAG AG tulajdona, a Spar Magyarország ugyanakkor közvetlenül a salzburgi anya, az LM Beteiligungs GmBH kizárólagos tulajdonába került. A cégiratokban a vagyon működtetésének átszervezése céljaként azt jelölték meg, hogy a szétváló cég (a Spar Magyarország) vagyona „a továbbiakban a Spar-konszern nemzetközi struktúrájának feleljen meg”.
Ennél azonban sokkal súlyosabb okról nyilatkozott Reisch a Lebensmittel Zeitungnak. Nem kevesebbet állított, mint hogy a Spar Austria meg akarja védeni vagyonát Orbán Viktor karmaitól. Szavai szerint a miniszterelnök azt kérte a kereskedelmi multitól, engedje meg rokonának, hogy befektessen a magyar leányvállalatba.
Alapvetően a magyar kormány részesedésen keresztül akarja átvenni a cégünk tulajdonjogát
– jelentette ki.
Kerestük a magyarországi Spart, kérdéseinkkel az osztrák központhoz irányítottak, onnan pedig cikkünk megírásáig nem érkezett válasz. Tény, hogy Orbán már 2010-ben meghirdette, hogy a stratégiai ágazatokban, mint amilyen a kiskereskedelem, többségi magyar tulajdont tart kívánatosnak. Azóta azonban a kiskereskedelmi láncok bekebelezélését illetően elvetélt kísérleteknél sokkal több nem történt, lényegében csak az egyik, a miniszterelnök vejével Tiborcz Istvánnal előszeretettel üzletelő multimilliárdos, Jellinek Dániel vásárolta be magát a francia Auchanba.
Megkérdeztük a Kormányzati Tájékoztatási Központot, Orbán valóban kérte-e a tulajdonszerzés lehetőségét a Sparban, és ha igen, melyik rokonának, illetve mekkora tulajdonrészről volt szó. A tájékoztatási központ az idézett cikk ezen részére nem reagált, csak a különadóra vonatkozó választ ismételte meg: „A kiskereskedelmi különadót az Európai Unió Bírósága (EUB) nyilvánította jogszerűnek. Ezek a tények, minden más állítás alaptalan.”
Hogy ebbe beleértették-e a miniszterelnök bevásárlási ajánlatáról szóló állítás cáfolatát, arra hiába kérdeztünk vissza. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter szintén nem reagált erre a felvetésre, a minisztérium közleményében azonban alaptalan álhírterjesztésnek minősítette a Spar nyilatkozatában foglaltakat, olvasatában a Spar Magyarország Kft. veszteségét az okozza, hogy működése nem hatékony, mivel versenytársaihoz képest magasabb költségszerkezettel rendelkezik, emellett a piaci és az árversenyben is alulmarad.
Eddig hiába próbálkozott a Hervis, a Tesco és a Vodafone
Ami az EUB döntéseit illeti a különadó ügyében, évekkel ezelőtti határozatokra hivatkozhat a kormány. A Hervis panaszára 2014-ben azt mondta ki az uniós bíróság, hogy bár a kiskereskedelmi különadó közvetlenül nem különbözteti meg hátrányosan a külföldi vállalkozásokat, mégis hátrányos helyzetbe hozza a kapcsolt vállalkozásokat a nem vállalatcsoporti (például franchise) modellben működő vállalkozásokkal szemben. Azt is leszögezték, hogy az árbevételtől függő sávos különadó erősen progresszív, és szintén hátrányosan érinti a kapcsolt vállalkozásokat. Azt azonban a magyar bíróságnak kell megállapítania, hogy ez hátrányos megkülönböztetést jelent-e.
Az ügyben kiadott főtanácsnoki indítvány egy ettől eltérő, jogi kötelezőerővel nem bíró szakvélemény. E szerint nincs hátrányos megkülönböztetés, az árbevételhez kötés nem valósít meg eltérő bánásmódot a kapcsolt vállalkozások vonatkozásában, és az adó árbevételhez kötése kapcsán sem, továbbá nem ellentétes a letelepedés szabadságáról szóló EU-s szabállyal sem. Juliane Kokott főtanácsnok azonban azt is írta, hogy az árbevételhez kötött különadó sértheti a hozzáadottérték-adóról (vagyis az áfáról) szóló irányelvet, amely megtiltja a tagállamoknak új forgalmi típusú adó kivetését.
A 2010-es kiskereskedelmi és távközlési különadók miatt a Tesco és a Vodafone is az uniós bíróság elé vitte a magyar államot. Az EUB azonban 2020. március elején úgy döntött: az a körülmény, hogy a különadók leginkább a külföldi tulajdonú cégeket terhelték, nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek, mert az adók sávosak, és a piacok valós helyzetét tükrözi, hogy a legnagyobb árbevételű cégek fizetik a legtöbbet. „Az a körülmény, hogy a szóban forgó különadók legnagyobb részét más tagállamok természetes vagy jogi személyeinek tulajdonában álló adóalanyok viselik, nem elegendő annak megállapításához, hogy velük szemben hátrányos megkülönböztetés áll fenn” – írták a döntés indoklásában.
A 24.hu forrása szerint ugyanakkor bár a bíróság általában figyelembe veszi a korábbi döntéseket, ám ez a mostani másik ügy, hiszen másik törvény alapján szedik 2020 óta a különadót. Megkeresésünkre az EUB azt írta, mivel a bíróság ezekben az ügyekben mindig annál a különadó-változatnál vizsgálta, hogy az uniós joggal összhangban van-e, mely az említett ügyek tényállásainak keletkezésekor hatályban volt, ezért nem tudni, hogy a magyar kormánynak igaza van-e a különadó jelenleg hatályos – és az említett ügyekben vizsgáltaktól lehetségesen eltérő – változatával összefüggő jogvitában, amikor azt mondja, hogy az az uniós joggal összhangban van. Ennek megállapítására a bíróságnak lenne lehetősége akkor, ha a kérdést ismét elé terjesztenék. Hozzátették azonban, hogy
Viszont a Szegedi Törvényszék a Sparnak az árstop mennyiségi előírását támadó beadványa nyomán tavaly ősszel az EUB-hoz fordult.
Egyszerű államosításnál többről lehet szó
Adószakértőket kérdeztünk, mi értelme van a Spar lépéseinek, hogyan merül fel a kisajátításvédelem, illetve mennyi esélye lehet adóügyi jogorvoslatra. A kisajátítást ebben az esetben nem egyszerű államosításként kell érteni, hanem a lehető legszélesebb értelemben:
nemcsak a visszautasíthatatlan felvásárlási ajánlatról lehet szó, hanem minden olyan tevékenység ide sorolandó, amelynek a végeredménye kisajátításra vezethet, azaz ellehetetleníti a befektetést, ami a tulajdonost végül arra szorítja rá, hogy akár 1 forintért megváljon a vagyontól
– magyarázta kérdésünkre az egyik nagy adótanácsadó képviselője. Példának a magyarországi cementgyárakat hozta fel, ezekre olyan adóterhet róttak, aminek következtében minél többet termelnek, annál nagyobb lesz a veszteségük, ez pedig ellehetetleníti a beruházás nyereséges működtetését. Ráadásul Lázár János építésügyi miniszter egészen odáig ment, hogy hazaküldte a külföldi befektetőket, megüzenve, a legegyszerűbb, ha értékesítik vállalkozásaikat a magyar és vállalkozóknak, és „leteszik a lantot”.
A megkérdezett szakértők csak találgatni tudták, mi értelme annak, hogy az ingatlanos céget, a Spin Magyarországot svájci cég működteti, a szupermarket-üzletágat tovább vivő Spar Magyarországot viszont közvetlenül az osztrák anyavállalat alá szervezték. Az egyik felvetés szerint az uniós cégtulajdonlás előnye, hogy az EU-ban olyan befektetésvédelmi egyezmények, irányelvek vannak, amelyekre hivatkozva az érdeksérelmet érzékelő befektető uniós választottbíróságig viheti az ügyét. Korábban a befektetővédelmi ügyekben Washingtonig mentek a választottbírósági procedúráért, az uniós tagállamok számára könnyebbség, hogy „helyben” is lefolytatható az eljárás, és az EU-ban rövid határidőkkel dolgoznak, van rá esély, hogy nem húzódnak el évekig a döntések – emelt ki egy lehetséges megfontolást az adószakértő.
Ha vizsgálni kezdik a kiskereskedelemre kivetett extraadót mint ami alkalmas a befektetők ellehetetlenítésére, kacifántos kérdést kell kibogozni. Mindegyik tagállam szuverén joga, hogy mire és mekkora adót vet ki, azzal a megszorítással, hogy nem vethet ki az áfán kívül forgalomhoz kötött adót, illetve a társasági adónál figyelembe kell venni a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezményeket, nem beszélve a globális minimumadóról. A magyar kormány éppen ezért előszeretettel nyúl az ezen kategóriákon kívül eső adókhoz, mint amilyenek a szektorális adók.
Szakértők szerint ezek rövid távon sokat hozhatnak a konyhára, például válságkezelés esetén jók lehetnek, de hosszú távon rossz stratégia az árbevétel arányos adó kivetése. A befektetőket arra szorítja, hogy a költségeket, a beruházásokat visszafogják, így történhet meg, hogy, mondjuk, húsz évig nem fejlesztik az elektromos hálózatot, majd ennek következtében gyakorivá válnak az áramszünetek, ami már a termelést, szolgáltatást, normál működést akadályozza.
Érdeklődtünk a többi kiskereskedelmi láncnál és az érintett szakmai szervezeteknél, mit szólnak a Spar-ügyhöz, fenyegeti-e őket a felvásárlás veszélye, illetve csatlakoznak-e esetleg az uniós akcióhoz. A Magyar Nemzeti Kereskedelmi Szövetség főtitkára, Neubauer Katalin a 24.hu-nak azt mondta, korábban nem hallott arról, hogy a Spart megkeresték volna magyar részről, hogy tulajdont szereznének benne, erről ő csak a hírekből értesült. Más áruházlánccal kapcsolatban sem jutott el hozzá ilyen információ. Kérdeztük azt is, mit szól ahhoz, hogy a Spar panaszt tett az Európai Uniónál a kiskereskedelmi különadó és az árstop miatt – erre azt mondta, mindkét intézkedés nehézséget okozott a kereskedőknek.
Elküldtük kérdéseinket az Országos Kereskedelmi Szövetségnek (OKSZ), valamint a láncoknak is, cikkünk megírásáig azonban csak a Tesco és az Aldi reagált. A Tesco azt hangsúlyozta, hogy elkötelezettek a magyar piac mellett, folyamatosan újítják fel áruházaikat, és nyitják a minishopokat a Shell hálózatában. Információink szerint ők nem kaptak ajánlatot a kormánytól, és ha kaptak volna, akkor sem fontolnák meg az eladást. Az Alditól azt a visszajelzést kaptuk, hogy az OKSZ ad ki a témában közleményt később.
