Nagy erőkkel csapott le a versenyhivatal előbb az építőanyag-gyártókra és -kereskedőkre, néhány hete pedig az élelmiszer-kereskedőkre és egyes beszállítókra a kontrollálhatatlanná vált drágulás miatt. Az építőanyagok sorozatos áremelése rövid idő alatt felzabálta az állami kedvezményeket, az Európa-bajnok magyar élelmiszer-infláció pedig széles rétegek napi megélhetését nehezíti. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) elégedett az általa bevetett csodafegyverrel, az úgynevezett gyorsított ágazati vizsgálatok eredményeivel, a boltokban máris visszavettek az árakból, a górcső alá vett három építőanyagos szektorról pedig a vizsgálat lezárása óta nem érkezett panasz.
– erről érdeklődtünk a GVH-nál.
Az EY friss felmérése azt hozta ki, hogy 2022-ben tízből nyolc cég energiaköltsége legalább megtriplázódott, míg a megkérdezett 70 közép- és nagyvállalat közel fele (46 százalék) minimum ötszörös emelkedést tapasztalt. Válaszlépésként a vállalatok döntő többsége (79 százalék) arra kényszerült, hogy legalább részben áthárítsa a költségeket a fogyasztókra.
A kis- és közepes vállalkozások tízszeres áremelésről, 1300 forint körüli köbméterenkénti gázárról küldtek szerződéstervezeteket lapunknak. Egyes szakértők azt emlegetik, hogy végeredményben jelentős részben az állami árazás okozza az inflációt. Utóbb úgy fest, mintha a 2022. augusztusi tőzsdei csúcshoz igazították volna az árakat, és ez nagyon súlyos következményekkel jár. Tény, hogy a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) augusztus végén több mint 300 euró/megawattos áron rögzítette a földgáz referenciaköltségét, vagyis ezen az áron javasolta például a távhőszolgáltatóknak, hogy kössék le a szükséges gázmennyiséget az MVM-nél. Azután folyamatosan mérséklődtek az árak a tőzsdén, de ettől nálunk maradt a csúcsár. Ekkor fakadt ki a finanszírozhatatlan önkormányzati számlák miatt Karácsony Gergely főpolgármester. De a vállalkozói szektor sem járt jobban, a piacot uraló, állami tulajdonú MVM ajánlatai messze elszakadtak a nemzetközi piaci áraktól, ők is azt reklamálják, hogy lényegében a tavaly augusztusi háromhetes tőzsdei kiugráshoz igazították az idei évre szóló szerződéseiket.
Megkerestük a GVH-t, hogy az építőanyagok és az élelmiszerek mintájára érkezett-e hozzájuk bejelentés, amelyben a panaszos sokallja a köbméterenként 767 forintra emelt „lakossági piaci” gáz- vagy a kilowattóránként 70 forintos áramárat, illetve a vállalkozások esetében alkalmazott 1300 forint körüli piaci gáz- és 200 forint feletti áramárat? Mint megtudtuk, a hivatalhoz 2022. augusztus 1. és 2023. február 20. között
amelyek az energiaszektorban kifejezetten az áremelkedéseket érintették. Azonban ezek egyike sem tartozott a GVH hatáskörébe, a panaszokat a versenyhatóság továbbította az illetékes szerveknek – írták lapunknak.
Arra is rákérdeztünk, érzékelnek-e piaci anomáliát az energiaárak esetében, indokoltnak látják-e, tervezik-e a gáz-, illetve árampiac gyorsított ágazati vizsgálatát az építőanyagokhoz és az élelmiszerekhez hasonlóan, ám elzárkóztak a választól azzal, hogy a
versenyhatóság nem jelzi előre a vizsgálataival érintett piacokat.
A GVH összesítése szerint tehát kevesebben reklamáltak az energia-, mint az élelmiszerárak miatt, az utóbbiakkal kapcsolatban ugyanis 45 jelzés érkezett ugyanazon időszakban. Az is különbség, hogy az energiaszektorban a jelzések száma csökken (az augusztus óta jött 33-ból 24 tavaly érkezett, csupán 9 jelzés az idén), míg az élelmiszerek áremelkedéseivel kapcsolatos jelzések száma emelkedik (45-ből 33 jelzés érkezett az idén) – hangsúlyozta a GVH. Ami az építőipart illeti, augusztus 3-án lezárult a GVH eddigi utolsó, építőipari alapanyagokkal kapcsolatos gyorsított ágazati vizsgálata. A három különböző alapanyagpiacot érintő, átfogó vizsgálatnak köszönhetően az áremelkedéssel kapcsolatos jelzések is lényegében megszűntek – közölte a GVH.
Messziről úgy néz ki, hogy volna mit keresgélnie a versenyhivatalnak az energiaárak miatt is, hiszen az energiapiacon van egy túlsúlyos szereplő, a Magyar Villamos Művek (MVM), az állami tulajdonú csoport a nagy- és kiskereskedelemben egyaránt meghatározó, így az ágazat koncentrált felépítése önmagában indokolná, hogy időnként vizsgálja a piaci helyzetet a hivatal. Az árak tekintetében kialakult kusza helyzet tisztása ugyancsak megérne egy piaci elemzést – vélik a 24.hu által megkeresett szakértők.
Még akkor is, ha az árak alakításában az állam a fő tényező, hiszen a lakossági rezsicsökkentett ár (és az átlagfogyasztás feletti „piaci árak”) hatóságilag megszabottak, a vállalkozások ugyan tényleg a piacról szerezhetik be az energiaigényüket, de nagyobb részük lényegében az államba botlik: az MVM-mel kénytelen leszerződni. A szerkesztőségünkbe befutó információk alapján ráadásul megfejthetetlen szisztéma alapján megállapított árakon.
Nem világos, hogy a piacinak nevezett árak (tehát a lakosságnak az átlag feletti fogyasztás feletti mennyiségre megállapított 767 forintos, illetve a vállalkozásoknak kínált 1300 forint körüli tarifák) mihez igazodnak. Annyi biztos, hogy sem az orosz gázimporttal, sem a tőzsdei beszerzési árakkal nincsenek szinkronban.
- Az uniós ársapka, amit elvileg be kellene tartani a tagországoknak, 180 euró megawattóránként, ebből 1,9 euró (760 forint) köbméterenkénti gázár jön ki.
- Az irányadónak elfogadott holland tőzsdén, a TTF-en cikkünk írásakor a gáz jegyzése 43 euró alá is benézett megawattóránként, ez köbméterenként nem több 180 forintnál. (A tőzsdei árak tavaly decemberben zuhantak be 100 euró alá, január 24. óta pedig 60 eurónál nem jegyezték magasabban a gázt.)
- De még a drágán vett és betárolt orosz import tavalyi átlagára sem volt több 1,43 eurónál, ami 400 forintos árfolyammal is 573 forint köbméterenként.
Ezek alapján – faék egyszerűséggel kalkulálva –, ha évi 4,5 milliárd köbméter a lakossági gázfelhasználás, akkor ezen durván 2100 milliárd forint veszteség keletkezik az MVM-nél, végeredményben ennyibe kerülhet a költségvetésnek a rezsicsökkentés. Ugyancsak 4,5 milliárd köbméteres ipari és egyéb felhasználást feltételezve pedig bő 3200 milliárd forint többletbevétel jön ki a beszerzési árhoz viszonyítva. Ennél nyilván jóval precízebb számításra lenne szükség,
Megkérdeztük a GVH-t: korrekt-e, hogy a rezsicsökkentett lakossági árat keresztfinanszírozzák a vállalkozásoknak, intézményeknek felszámított piaci árak extrabevételéből? Egyáltalán tisztességes-e az ármegállapítás, azaz hogy az említett piaci árak magasabbak az orosz gázimport 2022-es átlagáránál, de még az EU által bevezetett gázársapkánál is? Ezt a választ kaptuk:
A szóban forgó gyakorlat (ideértve az energiahivatal által meghatározott piaci árak számítási módszereit) közvetlenül a jogszabályi (állami) szabályozás érvényesítéséből fakad, vagyis nem minősül piaci magatartásnak. A versenytörvény alapján a Gazdasági Versenyhivatalnak kizárólag vállalkozások piaci tevékenységével kapcsolatban van hatásköre. A kérdésben szereplő finanszírozási viszonyok és árszámítási módszerek megítélésére tehát nem a versenyjog, hanem a jogalkotó hatáskörébe tartozó gazdaságpolitika hivatott.
Arra nem tért ki a tisztességes piaci magatartás felett őrködő hivatal, hogy a vállalkozások, az önkormányzatok és intézmények számára az MVM piaci szereplőként ad árat.
Épp emiatt érdeklődtünk arról, érkezett-e jelzés a GVH-hoz, hogy a vállalkozói szférában az MVM visszaél az erőfölényével az árszabást és a szerződéskötési gyakorlatát illetően? A szerkesztőségünkben landoló megkeresések egyoldalú szerződésfelmondást, tízszeres vagy még nagyobb áremelést, egynapos gondolkodási időt, kaotikus árazást (ahány cég, ahány telephely, annyiféle tarifa) említettek azzal, hogyha valaki elutasítja az árajánlatot, és ellátás nélkül marad, akkor az egyetemes szolgáltatóhoz fordulhat, azaz újra mehet az MVM-hez.
„Az MVM piaci tevékenységével kapcsolatban több beérkező jelzést is megvizsgáltak az utóbbi időszakban, de ezek egyike sem alapozta meg a hatóság versenyfelügyeleti eljárását” – válaszolta a GVH, hozzáfűzve: egyes, a vállalkozással kapcsolatos fogyasztói jelzéseket megküldtek az energiahivatalhoz. Hangsúlyozták, a beérkező jelzések továbbra is minden esetben alapos vizsgálat alá esnek, amennyiben pedig versenyfelügyeleti eljárást indokolnak, a GVH ennek keretében vizsgálja ki a feltételezett jogsértést. Ha a GVH a bejelentés alapján nem tartja indokoltnak a sérelmezett magatartás vizsgálatát, a bejelentő pedig nem ért ezzel egyet, akkor bírósághoz fordulhat jogorvoslatért a döntéssel szemben.
