Évek óta rendre a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe jut a Telekom Veszprém, de még egyszer sem sikerült a csúcsra érnie. Legutóbb sem volt ez másként, előbb a Kieltől kapott ki hosszabbításban, majd a bronzmeccset sem tudta hozni a párizsi csapat ellen.
Annyi viszont változott, hogy a csapat mögött álló cég, a Veszprém Handball Team Zrt. hosszú évek óta először nyereséget mutatott ki: csaknem 2,9 milliárd forint árbevételt és 139 millió forint adózott eredményt könyvelt el a 2020. június 30-ával záruló üzleti évben (és már a megelőző csonka félévben is 221 millió pluszban zárt). Pedig 2015 és 2018 között minden évben több száz milliós veszteséget,
Csak 2018-ban 479 millió volt a veszteség, 2016-ban pedig ennél is több, 566 milliós mínuszt mutattak ki.
A legilletékesebbnél, Csík Zoltánnál, a zrt. vezérigazgatójánál érdeklődtünk, mi okozta a nagy változást. Az egykori gyilkossági nyomozóból csődszakértővé és jogásszá avanzsált Csík 2018 tavaszán érkezett Veszprémbe, addig Mészáros Lőrinc birodalmában töltött be különböző posztokat. A Veszprémnek a Szíjj László-féle Duna Aszfalt Kft. a tulajdonosa, de ebbe belefér, hogy Szíjj üzlettársa, Mészáros adjon embert a rendrakáshoz. Csík magyarázata szerint racionalizálták az Építők Sportklub és a Veszprém Handball Team Zrt. közötti kapcsolatot és a gazdálkodásban több – nem részletezett változtatást – eszközöltek, így faragták le az előző évek veszteségeit, és értek el nyereséget.
A tiszakécskei multimilliárdos Szíjjnak túl sok öröme nem lehetett eddig a kézilabdában, az előző években többször is a zsebébe kellett nyúlnia, hogy rendezze a veszteségek miatt újra és újra megbillenő tőkehelyzetet. A legutóbbi mérlegben ugyan nem részletezték, mi történt, de durván 600 millió forint látszik a „lekötött tartalék pótbefizetés miatt” soron. Ennek a zömét a Duna Aszfaltnak kellett állnia, tekintve, hogy 94 százalékban tulajdonosa a kézilabdacégnek. Kérdésünkre, hogy a 2018 végén mínusz 611 millió forint saját tőkét hogyan tornázták fel 2020 közepére plusz 365 millióra, Csík Zoltán azt válaszolta, hogy „új pénzügyi struktúra építésének az eredményeként állt helyre a zrt. tőkehelyzete”. Megváltoztatták például az éves elszámolást a sportszezonra vonatkozó pénzügyi elszámolássá, így az időbeli elhatárolások nem torzítják a mérleget – említett egy elemet.
A cégbíróságnak leadott mérleg alapján néhány százmillióval nőttek a Veszprém bevételei az előző évekhez képest. A közel 2,9 milliárd forintból 1,67 milliárdot a reklám és szponzoráció tette ki, de hogy mely cégektől, szervezetektől érkezett esetleg több szponzorpénz, illetve reklámbevétel, mint korábban, arra nem kaptunk választ. Csík Zoltán arra hivatkozott, hogy a Veszprém honlapján, illetve a mezeken és a kiadványain feltünteti a támogatóit, de a velük kötött szerződés üzleti titkot tartalmaz, a konkrét összegeket csak a támogatás nyújtói közölhetik.
A mérlegből kiolvasható, hogy jogdíjakból 626 millió, bérlet és jegyeladásból 381 millió folyt be, a Bajnokok Ligája 151 milliót hozott a konyhára. Ezen felül egyéb bevételekből 724 millió forint jött be, amiből a legnagyobb tétel a tao-támogatás, amiből 394 millió forintot tüntettek fel a mérlegben. Ezek szerint ütemesen folyik a pénz a cégektől az állami költségvetés helyett a klubhoz – tavaly azt írtuk, hogy a veszprémi kézilabda 6,2 milliárdos tao-bevételből 4 milliárd jutott a Bajnokok Ligájában vitézkedő csapat mögött álló Veszprém Handball Team Zrt.-nek, szűk másfél milliárd forint pedig az utánpótlás-alapítványnak.
Ami a kiadásokat illeti, a legnagyobb költség a bérekre kifizetett 2,1 milliárd forint (a személyi jellegű kiadás összesen 2,3 milliárd). Két kispadnyi sztár gázsijához kell is a milliárdos büdzsé, ám hogy mennyi a játékosoknak kifizetett pénz, arra nem kaptunk választ. A pontos milliókat csak találgathatjuk, de irányadónak jó lehet a botrányos körülmények között távozó Ljubomir Vranjes edző esete, akit annak idején a svéd Aftonbladet faggatott a veszprémi időszakáról. Nyilatkozatából az bontakozott ki, hogy pénzben nem volt hiány, úgy tudni, hogy az akkoriban a legdrágábbnak számító edzőt 1 millió euróért szerezték meg a Veszprémhez (és a magyar válogatotthoz). A 2,1 milliárdos bérköltséghez Csík Zoltán annyit fűzött hozzá, hogy ebben a játékosokon kívül az arénaüzemeltetés teljes személyzete, az utánpótlás és a felnőtt csapat teljes személyzete szerepel, több mint százan.
A bérköltségek mellett eltörpül a veszprémi csapatnál a játékosok ügynökeinek kifizetett 236 millió forint, a bérleti díjakra kiadott 154 millió, a repülőre és szállásra költött 111 millió forint vagy a regenerálókra, gyógyszerekre fordított 20 millió.
Veszprém elajándékozta az Arénát
Mint Csík Zoltántól megtudtuk, 2020 márciusa óta a járványhelyzet miatt a Veszprém Aréna működési költségeit a Veszprém Handball Team Zrt. fizeti. Az aréna korábban 100 százalékban a városi önkormányzat érdekeltsége, a Csarnok Kft. tulajdona volt, de az átruházta a tulajdonjogot (a telket és a felépítményt egyaránt) a magyar államra, így a város 2020. január óta már nem tulajdonosa az Arénának – kaptuk a hivatalos választ a polgármesteri kabinettől.
Csendben szabadultak meg a város emblematikus sportcsarnokától, az évente százmilliós terhet jelentő létesítménytől, ami most különösen jól jön, mert a 2023-as Európa Kulturális Fővárosa címhez kapcsolódó építkezésekkel hamarosan újabb terheket kell a nyakába vennie a városnak. Az önkormányzat mindenfajta hírverés nélkül adta át az épületet a hozzátartozó ingóságokkal együtt, így az üzemeltetés és a működtetés kikerült a hatásköréből. Az 5 milliárd 419 millióra értékelt vagyon tulajdonosi jogai átkerültek a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-hez, a vagyonkezelési feladatokkal pedig a Nemzeti Sportközpontokat (NSK) bízták meg.
Azt, hogy a Veszprém Arénát vegyék állami tulajdonba, a kormány már jóval korábban kitalálta: 2016-ban még az volt a terv, hogy állami beruházás keretében jelentősen átépítik az épületet annak érdekében, hogy a nemzetközi szinten is jól menő Telekom Veszprém otthona lehessen a 2022-es magyar-szlovák rendezésű kézilabda Európa-bajnokság egyik magyarországi helyszíne. A 3 milliárdról induló beruházási terv 2019 nyarára a csillagászati 39 milliárd forintra gyarapodott, ekkor azonban a kormány visszakozott. Szokatlan módon, gazdaságossági okokra hivatkozva leállította az átépítési projektet, és azzal a lendülettel Veszprémet is lehúzta a leendő helyszínek listájáról.
A város mégsem szabadult meg teljesen a pénznyelő sportlétesítménytől, az NSK ugyanis rögvest kiadta a csarnok üzemeltetését a vészprémi kézilabdacsapat mögött álló vállalkozásnak. Az NSK kérdésünkre nem árulta el, hogy mennyiért és pontosan milyen konstrukcióban adta tovább a létesítményt, rövid válaszukban azt írták, hogy az Aréna határozott idejű szerződés alapján a Veszprém Handball Team Zrt. üzemeltetésében áll, a fenntartási költség pedig az üzemeltetőt terheli.
Az új helyzet azonban szinte biztos, hogy sem az állam, sem a veszprémi önkormányzat számára nem előnyös. Az állam ugyanis már a 2019-es lefújás előtt beleölt több mint 5,3 milliárd forint költségvetési pénzt a csarnokbővítésbe. Egy 2018-as kormányhatározat alapján kifizettek 3,6 milliárdot azért, hogy egy összegben teher- és igénymentesítsék a PPP-konstrukcióban fejlesztett arénát az építési költség hátralékaitól. 1,7 milliárdot pedig az előkészítésre és tervek elkészítésére különített el a kormány.
A klub mögött álló vállalkozás sokat nem téríthet vissza ezekből a költségekből, ahogy a város számára is egyre reménytelenebb, hogy ezzel az újabb teherrel visszafizessék azt az összességében 600 milliós kölcsönt, amit az elmúlt fél évtizedben görgetett maga előtt a csapat. A Porga Gyula fideszes polgármester vezette önkormányzat 2013-tól kezdve több részletben is adott a Csarnok Kft.-n keresztül bújtatott hitelt a csapatnak, amelyeket 2016-ra vissza kellett volna fizetni. A veszprémi közgyűlésben Hartmann Ferenc, az ellenzék frakcióvezetője többször is interpellált, hogy megtudja, mi történt a tartozással és a kamatokkal, ám az nem derült ki, hogy visszafizetik-e valaha a pénzt. A polgármester 2018-ban azt közölte, hogy a csapattal folytatott tárgyalások során olyan megoldás nem merült fel, hogy elengednék a tartozást. A kölcsön ügyében is kerestük az önkormányzatot, de választ nem kaptunk a kérdésekre.
