Jó év volt a 2018-as a hazai szennyvíziszapbizniszben: hatalmas nyereséget termelt az ötfős budapesti EWC-H Kft. a tulajdonosoknak, amit a napokban osztalék formájában az utolsó fillérig ki is vettek a cégből. Régner Márton és Pálházy Ágnes egy május 10-én megtartott közgyűlésen 533 millió forint kifizetését szavazta meg magának.
Az EWC-H vezetése joggal lazíthat az óvatos pénzügyi tervezésen, hiszen az eddigi vidéki partnerek mellé decemberben leszerződtek a Fővárosi Csatornázási Művekkel (FCSM) is. Az öt évre szóló megállapodás garantálja, hogy a cég majdhogynem megtriplázhatja eddigi 3 milliárd forint körüli éves forgalmát. És vélhetően a nyereségét is.
Az EWC-H Környezetvédelmi Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. az FCSM észak-pesti illetve dél-pesti telephelyein keletkező szennyvíziszap elszállítását vállalta. A következő öt évben ez a két tisztítómű legalább 400 ezer tonna szennyvizes masszát termel majd.
A 24.hu az EWC-H vezetésétől információkat kért arról, hogy hol helyezik el az óriási mennyiségű iszapot. Bár a cég nem válaszolt a kérdésekre, ismert, hogy az EWC-H az egyik nagy „beszállítója” a bűzbotrány miatt elhíresült hatvani lerakónak.
Az iszapos cég 2014-ben tulajdonrészt szerzett a hatvani lerakót üzemeltető Hunviron Energia- és Környezetgazdálkodási Kft.-ben. Így valószínűleg nem véletlen, hogy a Hunviron a fővárosi iszapüzlet megszerzése után hivatalos engedélyt kért a telephelyére szállítható hulladék mennyiségének növelésére. A Veszprémi Megyei Kormányhivatal áprilisban módosította is a környezethasználati engedélyt. A kapacitásbővítés eredményeként most már évente 74 ezer tonnányi kommunális és ipari szennyvíz kezeléséből és egyéb forrásokból származó iszapot lehet elhelyezni, amihez még hozzájöhet 45 ezer tonnányi klorid vagy szulfát tartalmú fúróiszap és sok egyéb fajtájú hulladékszármazék.
A lerakó körül tavaly nagy balhé alakult ki Hatvanban. A környéken terjengő nehezen viselhető bűz miatt a város lakosságának jó része a Hunviront tette felelőssé. A levegőszennyezés forrását többször is vizsgálták, a cég viszont folyamatosan tagadta, hogy a szag a lerakóból eredne. Augusztusban aztán Hatvan polgármestere és a hatóságok emberei is kivonultak a Hunviron telephelye mellé, mert olajos, folyós massza jelent meg a környéken. A szennyezés miatt a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozást indított. A rendőrök szerint a Mol, a MÁV és még vagy 30 cég szállított a megtalált anyaghoz hasonló olajos melléktermékeket – mint például fúróiszapot, tartályfenékiszapot – a lerakóba, azt viszont nem tudták megállapítani, hogy a növényzetet súlyosan szennyező massza honnan származott. Sőt a vizsgálat azt sem tudta behatárolni, hogy a város lakósságának folyamatos szenvedést okozó bűz honnan ered, ezért a környezetkárosítás bűntettének alapos gyanújával indult nyomozást két héttel ezelőtt megszüntették.
A szennyvíziszap még sokáig termelhet extraprofitot néhány magáncégnek. Hosszabb távon ugyanis nincs más megoldás az elhelyezésére. A kormány nemrég még azt tervezte, hogy egy közel 70 milliárdos projekt keretében megépít egy olyan iszapégetőt, amely képes befogadni a főváros által termelt teljes iszapmennyiséget. A „HUHA II. Új Hulladék-hasznosító és Iszapégető Erőmű” projekt évi 45 ezer tonna iszapot ártalmatlanított volna, és a vele együtt elégetett 250 ezer tonnányi hulladékkal jelentős villamosenergia- és távhőtermelésre lett volna képes.
A projektet azonban a kormány minden különösebb indoklás nélkül törölte tavaly decemberben.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a hazai iszap mellett a külföldről beszállított szennyvízmassza is megjelent az országban. A múlt héten írtunk arról, hogy egy magánvállalkozás az egerszalóki termálforrások szomszédságában tervez elhelyezni olasz és szlovén szennyvíziszapot. Az érintett településeken a napokban több tiltakozó akció is lezajlott a terv miatt.
Kiemelt kép: Hatvan TV felvétele a hatvani szennyvíziszapról
