A Fidesz 2010-ben azt ígérte, ha hatalomra kerülnek, nagyszabású épület-korszerűsítési programot indítanak, ezen kívül évi 40 ezer lakást építenek, amelynek 20 százaléka bérlakás lesz a fiataloknak és a szegényebbeknek. Ebből semmi nem valósult meg az elmúlt nyolc évben. Helyette bevezették a gazdagabbaknak kedvező otthonteremtési támogatásokat, míg a szegényebb családokon és a fiatalokon érdemben egyáltalán nem segítettek.
A Fidesz lakáspolitikája, mondhatni társadalompolitikája az, hogy az alsóbb osztályoknak alig ad valamit, a jómódúaknak pedig sokat
– mondta Jelinek Csaba, az MTA KRTK kutatója. Szerinte az otthonteremtés címen futó állami támogatások szinte kizárólag az építőipart és a jobb helyzetű társadalmi rétegeket célozzák, miközben az igazán rászorulókat ebből kiszorították. 2015-ben még azt is elvette tőlük a kormány, amely egyedüli segítségként hozzájuk eljutott: a normatív, lakásfenntartási támogatást és adósságkezelési szolgáltatást. A kormány lakáspolitikája hozzájárult ahhoz, hogy a szegényebb családok még inkább leszakadtak, és tovább nőtt az egyenlőtlenség az elmúlt nyolc évben. Nagyjából 1,5 millió út szélén hagyott emberről beszélünk, mondta.
Nincs megfizethető lakhatás
A megfizethető, méltó lakhatás hiánya azonban nemcsak a nagy szegénységben élőket sújtja, a társadalom jelentős része küszködik ezzel. A lakásállomány leromlott, a fizetések alacsonyak, a társadalom harmada rezsihátralékos. Az albérletárak elszálltak, a fiatalok egyik fő gondja változatlanul a saját lakáshoz jutás. Ha valaki átlagbérből albérletben él, Budapesten a lakhatásra megy el a fizetése nagyjából a fele. Állami lakásépítési program azonban nincs, a lakásépítési támogatások túl sokak számára elérhetetlenek.
Fotó: Kallos Bea / MTI
A 2015-ben indult csokkal ugyanis egy szűk réteg, a vidéki kis- és nagyvárosokban élő, jobb módú, háromgyermekes családok jártak jól. A GKI tanulmánya szerint az ingatlanárak elszállása elvitte az 1 és 2 gyerekes csokra adható támogatást. Az is beszédes, hogy a csok a költségvetés összes lakhatási célú kiadásának közel felét elviszi (a költségvetésből a csokra idén 101 milliárdot fordítanak).
Ráadásul az összes lakáscélú támogatás döntő része is a gazdagabbakat gazdagította, nemcsak a csok. A Város Mindenkié (AVM) csoport és a Habitat for Humanity Magyarország számításai szerint 2017-ben összesen 256 milliárdot fordítottak otthonteremtésre, amelynek 82 százaléka a jó helyzetben lévő családokhoz ment, a legrosszabb körülmények között élőkre pedig mindössze 17,7 százalékot fordítottak.
Az alábbi ábrán jól látható, hogy néhány év alatt miként csökkent töredékére a szociálisan célzott tételek aránya az összes lakhatási támogatáshoz képest. Hat év alatt 23,39 százalékról 9,23 százalékra.
Lakáspolitika helyett GDP-növelés van
A családi otthonteremtési kedvezmény valójában egy építőipari és népesedéspolitikai eszköz, ám erősen kétséges, hogy csak emiatt több gyermek fog születni, mondta Párdi Zsófia, a Társaság a Lakásépítésért, Lakásfelújításért Egyesület (TLE) projektvezetője. Hozzátette: lehet, hogy emiatt nő a GDP, lehet, hogy nem, de szinte biztos, hogy az emberek lakhatásán nem fog segíteni. Szerinte a lakhatási válságból a széles középrétegeknek szóló, állami bérlakásprogrammal lehetne kitörni.
Legyenek megfizethető bérlakások, az állam járuljon hozzá az építésükhöz, és az önkormányzatokkal és a munkaadókkal szálljon be a bérleti díjak kiegészítésébe. Ezzel nőne a társadalmi mobilitás is, mert az emberek oda költöznének, ahol munkát kapnak. Az elnéptelenedett településeket is fel lehetne így virágoztatni
– mondta Párdi.
A lakhatás, a lakásfenntartás megnövekedett költségeit számos család képtelen biztosítani, számukra a szociális bérlakás-ellátás az egyetlen tisztességes lakhatást nyújtó megoldás. Pillanatnyilag azonban sem a drága piaci bérlakásokból, sem a többségében rossz minőségű szociális bérlakásokból nincsen elég, a kettő között pedig gyakorlatilag nincsen kínálat.
Új bérlakások pedig alig épülnek. Ami elszórtan épül, az is önkormányzati beruházás, illetve multicégek munkásszállói. Becslések szerint jelenleg 300 ezer szociális bérlakás hiányzik országosan. Az ingatlanfejlesztőknek főként lakásokat éri meg építeni, az áfa itt csökkent, a bérlakásokra, kollégiumokra továbbra is 27 százalék. Piaci körökből úgy hallottuk, négyzetméterenként havi 4 ezer forintos bérleti díjért érné meg a fejlesztőknek az általuk épített bérlakásokat hasznosítani. Miközben az elfogadható bérleti díj Budapesten maximum 1000-1500 forint lenne.
Fotó: Krizsán Csaba / MTI
Nincs egységes lakáspolitika
A lakhatásba sok minden beletartozik, amelyeket egységesen kellene kezelnie az államnak. A kormánynak ma nincs olyan terve, amely tartalmazná az alapvető elveket, a lakásépítési, lakásfelújítási, bérlakásépítési célszámokat, a legfontosabb támogatási eszközöket, és azok hozzávetőleges éves keretösszegét, mondja Párdi.
Bár a kormány használ lakáspolitikai eszközöket, ezek részben más célokat szolgálnak. Miközben támogatja a cégeket, hogy albérlethozzájárulást adjanak dolgozóiknak, ezt a cafeterián keresztül kínálja, és a maximális összeg évente csak 86 ezer forint lehet.
Ide tartozik, hogy az állam támogatást ad ugyan kollégiumok bővítésére, felújítására, miközben a tíz évre tervezett építések duplája is kevés lenne ma. Illetve az is, amikor a kormány további adókedvezménnyel segíti a befektetői célú lakásvásárlást, ami hozzájárul az albérletárak elszállásához. Vagy: a magáncsőd elvileg jó irány lenne, de a feltételei nálunk rendkívül szigorúak, gyakorlatilag meg is bukott, az újraszabályozásáról egyelőre nincs hír.
Egy csoknyi pénzből el lehetne kezdeni
Egy jó lakástámogatási rendszerrel az államnak évente körülbelül 30-40 ezer családot kellene helyzetbe hozni, hogy új lakást tudjanak vásárolni vagy építtetni. Tavaly mindössze 14 ezer körüli újlakás épült, és bár az ingatlanfejlesztők bizakodóak, idén összesen 37 ezer lakás épülhet, főként a gazdagabbaknak. Ez közelíti a kívánt fejlődést, de kérdés, mi lesz, ha a lakásáfa 2020-ban visszaáll a 27 százalékra.
Szakértők szerint, egyetlen csoknyi (100 milliárd forint) közpénzből úgy lehetne kiterjeszteni az állami bérlakásprogramot, amely az alacsonyabb, illetve szegényebb középrétegek számára is valódi segítséget jelentene.
Fotó: Balaton József / MTI
A TLE szerint 100 milliárdból 7 100 darab, rászorulóknak, fiataloknak kiadható szociális bérlakás építése vagy 14 300 darab rossz állapotban lévő lakás teljes felújítása lenne megoldható. Ezzel akár 40-60 ezer rossz lakáshelyzetben lévő ember problémáját lehetne enyhíteni.
A lengyelek pont ezt csinálják
Lengyelországban a lakáspolitika önálló terület, önálló célokkal, és ez meg is látszik a fejlődésükön. Náluk történelmi okok miatt is, viszonylag sok szociális bérlakás áll rendelkezésre az alacsony jövedelműeknek. És a tervek szerint, idén indul el egy nagyszabású bérlakásépítési program, kifejezetten a középső rétegeket célozva.
A lényege, hogy a felépült bérlakás – rendszeres lakbértérítés esetén – 30 év után a bérlő tulajdonává válhat. A bérlakásokat a család nagyságát, jövedelmét is figyelembe vevő pontrendszer szerint ítélik oda. Abban tér el az eddigi lengyelországi programoktól, hogy nem az egyéni lakáshitelek törlesztéséhez, hanem egy állami pénzalapból ad támogatást az építőipari cégeknek, más támogatások mellett. A program a lengyel társadalom 30-40 százalékát érinti.
Összehasonlításul: a lengyeleknél is jobboldali, konzervatív kormány van hatalmon, és a lakástulajdon aránya a teljes lakóállományhoz képest is hasonló (a lengyeleknél 85 százalék, nálunk 94). A lengyel példa jól mutatja, egy jobboldali kormánynak nem kell feltétlenül szociálisan érzéketlennek lennie az elesettek, rászorulók iránt, úgy, mint azt Magyarországon láthatjuk. Nem véletlen, hogy a hazai ellenzéki pártok sokkal igazságosabb lakáspolitikát ígérnek választóiknak, mint azt az elmúlt nyolc évben tapasztalhattuk.
Kiemelt képünk illusztráció
Fotó: Kallos Bea
