Ki bukhat Kínával? címmel adott ki közleményt a PricewaterhouseCoopers (PwC) a kínai gazdasági válság hatásaival kapcsolatban. Eszerint a hitelekből finanszírozott ingatlanpiac gyors befagyása a kínai gazdasági növekedés lassulását eredményezi. Az ingatlanbuborék kialakulása hét évvel ezelőtt kezdődött, részben a pénzügyi válság hatására, részben az urbanizáció elősegítésének céljából. A kínai államháztartás kitettsége a magánszektor felé meghaladja a GDP 140%-át. Kínában továbbá a helyi önkormányzatok adóssága is kiugróan magas; így egyre többen tartanak attól, hogy egy hirtelen visszaesés a pénzügyi válság újabb szakaszát idézheti elő.
Hová tűnt az a sok pénz?
„A pénz nagy részét állóeszközökbe fektették, főként ingatlanba és más infrastrukturális beruházásokba” – mondta Richard Boxshall, a PwC vezető közgazdásza. „Ennek eredményeképp Kína GDP-hez viszonyított befektetési állománya 2014-re 47%-ra emelkedett, amely közel duplája a többi E7 ország átlagának.” Viszonylag rövid időn belül Kína a világ legnagyobb vasérc-, acél-, illetve előre gyártott épületimportőre lett, ezenfelül 2008 óta a globális vasúti kapacitás növekedésének egyharmada is Kínának tudható be.
A PwC szerint nem szabad alábecsülni a Kínában jelenleg végbemenő események jelentőségét. Ugyanakkor pozitívumként említhető, hogy Kína mintegy 3,5 billió dollár értékű devizatartalékkal rendelkezik, illetve elegendő mozgástérrel ahhoz, hogy megfelelően kezelje a válságot. „Ez alapján arra számítunk, hogy a kínai gazdasági növekedés 2015-ben nem éri el a 7%-ot, majd 5-6%-os átlagra lassul középtávon, amely az alacsonyabb állóeszköz-beruházásoknak és a lassuló exportnak tudható be. A gazdasági lassulás enyhítése érdekében a kínai alapkamat, valamint a kötelező banki tartalékráta további csökkentésére lehet számítani” – folytatta Richard Boxshall.
Az IMF szimulációi alapján a világ legnagyobb gazdaságai, a G7 és az E7 országok (Kína nélkül) visszatarthatnák a kínai állóeszköz-beruházások lassulását. A G7-ek közül Japánt, Németországot és Olaszországot fenyegeti leginkább a kínai gazdasági recesszió. Az E7-ek esetében Mexikót és Törökországot érintheti érzékenyebben a kínai beruházások visszaesése, azonban a beruházások csökkenése mellett további hatásokkal is számolni kell.
Olcsóbb árak: kinek áldás, kinek átok
A délkelet-ázsiai országok egy részét is várhatóan nagyobb mértékben fogja befolyásolni a kínai gazdasági növekedés lassulása. Ez nem meglepő, hiszen az elmúlt 15 év során ezek a gazdaságok a kínai gyártók ellátási láncainak szerves részét képezték. Ugyanakkor a délkelet-ázsiai országok nagy része kellő fiskális és külső tartalékkal rendelkezik ahhoz, hogy kezelni tudja a visszaesést. Ennél is lényegesebb, hogy többségük már rugalmas árfolyamrendszert alkalmaz, melynek következtében az árfolyam nem védett a külső hatásokkal szemben. Ez rövid távon volatilis árfolyamot eredményez, amelyre a vállalkozásoknak figyelniük kell.
A kínai gazdasági visszaesés egy másik következménye lehet hosszú távon az árak visszaesése. Ennek nyertesei és vesztesei is lesznek egyaránt attól függően, hogy az importőröket vagy exportőröket nézzük. A nagy exportőrök, mint Oroszország, Nigéria vagy Brazília valószínűleg nehézségekre kell számítsanak. Ugyanakkor, hacsak nem érvényesül más kedvezőtlen hatás, az „alacsony árak hosszabb távon” szcenárió jó hír lehet a nettó áruimportőr gazdaságok – például az Egyesült Királyság vagy az eurózóna – fogyasztóinak. Az erős dollár egy újabb fájó pont a feltörekvő piacok számára, főleg miután a Fed várhatóan tovább emeli a kamatokat az idei év során.
Richard Boxshall végezetül elmondta: „Összességében a kínai események főként a feltörekvő gazdaságokat befolyásolhatják kedvezőtlenül, a fejlett gazdaságok többségére kevésbé jelentenek veszélyt.”
