Sorozatban érik a meglepetések a mobilpiacot követő ügyfeleket mostanában. Miután az Európai Bizottság keresztülvitte az iparágon, hogy a tagországok között az indított hívásoknál a roaming-díj felső határa percenként 147 forint lehet, a magyar T-Mobile július 26-án bejelentette a saját 144 forintos új, egységes tarifáját. Rögtön utána a Pannon is megállapította a díjat, ugyancsak 144 forintban. A Vodafone július 31-én állt elő a nagy dobással, amikor közölte szintúgy 144 forintos tarifáját. Ilyen verseny még sosem volt.
KVÁZI VERSENY. „Brüsszel még azt is meghatározta, hogy az árplafon számolásánál merre kell kerekíteni a tizedeseket, így nem csoda, hogy mindenki ugyanarra a végeredményre jutott” – mondta az egyik szolgáltató névtelenséget kérő szakembere. „Egymástól függetlenül alakították ki a cégek a díjakat” – tudatta lapunkkal a T-Mobile.
Európa-szerte a magyarhoz hasonló a helyzet, minden országban ugyanarra a szintre álltak be a szolgáltatók. Ez voltaképpen logikus, hiszen a brüsszeli nyomásra körülbelül az addigi felére kellett lehozniuk a tarifáikat a cégeknek, a profit védelme érdekében pedig egyik sem ment jóval az ársapka alá. Ugyanakkor a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a kommunikációs forgalmat a különböző hálózatok között vivő cégeknek (carrier) is alaposan csökkenteniük kellett a nagykereskedelmi áraikat. Vagyis míg két évvel ezelőtt általában két euró körüli költséget jelentett egy-egy roaming perc adatátvitele, ma ez már csak 30 cent. A carrierek profitja tehát igen nagy nyomás alá került a brüsszeli változtatások miatt. Ugyanakkor azt sem nehéz kiszámolni, hogy a mobilcégeknél nagyjából 19 cent marad percenként, ami nem sok, figyelembe véve a roaminggal kapcsolatos szolgáltatói költségeket. A mobilcégek tehát úgy érzik, hogy lejjebb már nem mehetnek.
Másrészt viszont az új szabályok azt is jelentik, hogy nem is kell ezt megtenniük. Magyarán ezzel vége a roamingtarifa-versenynek. Kérdés persze, létezett-e valaha is, hiszen csak elvétve hallani olyan esetről, amikor valaki kimondottan a kedvezőbb roaming-díj okán váltott volna szolgáltatót. Sokkal inkább az a jellemző, hogy a külföldi telefonhívásokat „lenyelik” az ügyfelek, ha az nem kiugróan drágább a riválisok díjainál – inkább visszafogják magukat az országhatárokon kívül, mintsem elhagyják a szolgáltatójukat.
Ráadásul a roaming-forgalom döntő részét az utazó üzletemberek hívásai adják, akik többnyire céges mobillal rendelkeznek. A vállalatok pedig jellemzően a kedvezőbb feltételeket kínáló keretszerződésekkel kötődnek egy-egy céghez.
ELVI DEFICIT. A verseny hiánya tehát sokkal inkább elvi, mintsem gyakorlati kérdés, de bizonyos szempontból annál fájóbb lehet. Kóka János gazdasági miniszter nem véletlenül hangsúlyozta, hogy felkéri a Nemzeti Hírközlési Hatóságot, fokozottan tartsa rajta a szemét a mobilcégeken, nehogy a szabad versenyen csorba essen, és a társaságok esetleg megpróbálják a belföldi tarifákon keresztül pótolni a bevételkiesésüket. Sokak szerint azonban a hatóságot szinte lehetetlen feladatra utasítják, hiszen egyetlen mobilcég sem lesz annyira naiv, hogy a tarifaemelés látványos eszközéhez nyúljon. Mindenesetre az árcsökkenés folytatódik, hiszen az uniós rendelet jövőre, majd 2009-ben is lejjebb viszi az ársapkát. Természetesen a nagykereskedelmi díjak is mérséklődnek, vagyis a mobilcégek nagyjából a jelenlegi profitjuknál maradhatnak majd. Már most nagy összegben lehetne fogadni arra, hogy a tarifák egyezni fognak, és a mindenkori árplafon közelében stabilizálódnak.
Egyébiránt a mobiltársaságoknak eddig is voltak olyan csomagjaik, amelyek bizonyos hívásszokásokat feltételezve a 144 forintosnál is alacsonyabb percdíjakat kínáltak. A verseny tehát az „eurotarifán” kívül folytatódhat.
